A pályakezdők és a rendszeresen publikáló szerzők részére az f21.hu elindította Kortárs rovatát. A cél egy megjelenési lehetőség biztosítása, ahol kizárólag a szövegek értékére helyezzük a hangsúlyt, erőteljes nemet mondva ezzel az ismertség alapján történő publikációkra.
Ezúttal Szamosvári Bence novelláját olvashatjátok.
Rita
Ő fönt, én lent.
Nézem.
Egy gyatrán kifehérített vascsövön tör a magasba. A nyakában lepedő. Két perc múlva halott. Vagy három. Nem tudom. Hány perc kell egy fulladásos halálhoz? Mert a nyaka az biztosan nem törik el. Örülhet, ha a vascső tartja, amíg belilul a feje. A keze elkezd lefele lógni, még a heg is belilul rajta.
Rita, mondta, amikor megkérdeztem, hogy mi van odaírva. Borotvapengével, tette hozzá. Egy hete hozták be, ugyanabban a szobában lakunk. Hajnalban a torna után mindig kint maradunk, olyankor szabad foglalkozás van a reggeliig. Ma röplabdáztunk, ő volt a csapatkapitány. Reggelinél mellém ült, és megdicsért, hogy óriási szervákat adtam, örül, hogy nem ellenem játszott. Délelőtt gitározott. Megkérdeztem, mi ez. Azt mondta, még nem tudja.
Délutánra írt egy dalt és csak megy a csövön, a helyet keresi. Fönt van, én lent. Nézem. Nem érzek semmit. Tudom. Végre tudom, hogy nem érzek semmit. Harminc éve semmit se érzek. Nézem, ahogy a csomót köti.
Szamosvári Bence 2001-ben jött ide. Jelenleg él valahol. Nagyon jól van ott. Jól is érzi magát. Általában. Vannak versei is, járjatok utána.
Kiemelt kép: https://www.instagram.com/avant.arte/
