Kortárs, az f21.hu rovata pályakezdők és rendszeresen publikáló szerzők részére. Ezúttal Papp-Sebők Attila versét olvashatjátok.
Papp-Sebők Attila – (rögök alól)
még távol vagyunk, de már látom érkezni árnyékodat a vályogház falán,
végig a rögökön, le a csempéig, és csak ezután jelenik meg lebbenő alakod
a borostyánboltív alatt, a telekhatárban. van valami, ami a futó csermelyekkel
rokon, közeleg a távolból, zúdulásának hangja a kertig ér, támadja a nehéz
tujákat és illatozó jezsámeneket. idővel újabb változás jegyezhető fel,
az udvar fáinak szikkadt gyümölcse, a táguló gödör az almafák ernyője alatt,
ahova sose léphettem gyerekként vagy a kinn maradt műanyagszékek sárgulása.
a szilvafa jobb szélső ága a füvön hever, amire egykor felmásztam.
ha feltámadhatna első házőrzőnk a rögök alól, végighordozná az udvaron.
te temetted, és mikor elgondolom, jövök rá: kötelek csomóznak a földhöz,
ehhez a nehéz, száraz somogyi talajhoz, kapával ütjük, ha ásni kell,
és csak utána lapátolunk. hol voltam, mikor ásnod kellett, ástál és ástál,
mintha halálodat rendeznéd meg a hulló almák idején, hogy hagyhattam ezt,
melyik városban jártam. a temetésen senki nem jelent meg, csak a hátad buckáját,
ásót tartó kezedet és festékpattogzott nyél képét őrzöm, mintha a saját emlékem lenne,
érzem a kezemhez súrlódó fát, az ujjaim közül pergő földet, rostáltál és rostáltál,
vízzel puhítottad a göröngyöket, hogy elfedd testét, sárral tapaszd felismerhetetlenné.
fejét, mintha második fiad fejét fognád (sosem jutott ki méhedből), vigyázva tartottad.
***
Papp-Sebők Attila 1997-ben született Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön, jelenleg Kecskeméten él. Pszichológia szakos hallgató, mellette aktívan foglalkozik versekkel, prózával. 2022-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjat nyert, ugyanebben az évben első verseskötete tervével (Távolodási kísérletek) felkerült a Petri György-díjra jelöltek listájára.
