Háy János – A só

Kortárs, az f21.hu rovata pályakezdők és rendszeresen publikáló szerzők részére.

Ezúttal Háy János mesejátékát olvashatjátok.

A SÓ

Mesejáték, treatment

A szöveg jelenetekre bontva, dialógus-részletekben rakja fel a cselekményt, és a szereplők alapjellemét, viszonyait. 

1.
A palotában nagy a készülődés, a nagyteremben összegyűltek az ünneplők, hiszen épp ma lesz sokéves a király. Mikor jön már az az öreg szamár, mondja egy férfi. Hogy beszélsz, mondja a felesége, mégiscsak az apám. Pont azért beszélek így, mert az apád, ha nem az apád lenne, azt mondtam volna, hogy mikor jön az a vén marha. Nem kéne, tényleg, tudom, hogy nem szereted. De pont szeretem, csak attól még látom, hogy az ő ideje már lejárt. Igaza van, mondta a másik férfi, meddig kell még várnunk. A végén még mi is kiöregedünk az uralkodásból. Az uralkodásból, mondja a másik feleség, nem lehet kiöregedni. Ez azért elég rosszul hangzik, akkor az apád bármeddig uralkodhat? Jó, nem úgy értettem, ő már nem alkalmas. Ezt ő is tudja? Ő is, most fogja majd szétosztani a birodalmat. Rá kéne csörögni, hogy várunk rá. Nincs nálam a mobilom. Én szeretem, hogy ő a király, mondja a harmadik lány. Persze, hogy szereted, te, apuka kedvence. Egy pillanat alatt megképződik a két lány plusz egy felállás, a férjek ambíciója, valamint a legkisebb lány apához való vonzódása. Ez a jelenet feladata.

2.
Az ajtónálló bejelenti, hölgyeim és uraim, a király. A figyelem az ajtó felé fordul, belép a király. Tapsolnak, éljen a király. A király csitítja az ujjongókat. Na, jó elég lesz, nem élünk már a középkorban. Csöng a telefonja, előbányássza, aztán a szemüvegét is. Igazgatja a szemüvegét, elteszi, lecseréli. Így sem látom, a kísérőjéhez nyújtja. Ki hív? Ismeretlen szám. Biztos valami szolgáltató. Befizettetek mindent? Igen. Villany, gáz, mobil? Mindent. Nem szeretném, ha lekapcsolnák az internetet vagy a kedvenc házimozi-csatornámat. Ne aggódj, felség, biztos a közvéleménykutatótól hívtak. A király papírt vesz elő, hogy onnan olvassa a köszöntőt, aztán elteszi. Kedvenc alattvalóim, kedves gyerekeim. Itt vannak a gyerekeim? Itt vagyunk, apu. Akkor jó. Úgy érzem elérkezett az idő, hogy valami változzon a birodalom életében. Ugyan apu, mondják a lányok, tényleg olyan vagy, mint rég. Ez a birodalom nem képzelhető el nélküled. Körberajongják az apát, mert tényleg szeretik. Azért ezt nem kéne, még a végén komolyan veszi, súg össze a két férj. Szerintem is, még jól nézek ki, és a nevemhez fűződik a birodalom virágzása, de már annyira sokéves lettem, hogy tényleg már szemüveggel sem látom a birodalmam határait, olyan nagyot hallok, hogy teljes hangerőn üvölt a tévé és akkor is csak a reklámot hallom. Szóval be kell látnom, hogy változtatni kell. Na végre, mondja az egyik férj! Elég nagy a birodalom, úgy döntöttem, hogy felosztom a lányaim között. Hát erre várunk, már mióta, súgta a felesége fülébe a középső lány férje, de épp ezt súgta az idősebb lány férje is, csak azt nem hallottuk, mert a középső lány férjére figyeltünk. Hogy el tudjam dönteni, miképpen osztom a birodalmat, meg kell kérdezzelek benneteket, hogy mennyire szerettek, merhetem-e odaadni nektek ezt a nagy földet és a felelősséget, hogy azokat kormányozzátok, akik eddig engem szerettek, értem dolgoztak, az én törvényeimet követték. Most dől el, kié lesz a kelet, kié a nyugat, kié az észak és kié a dél. Az apa kiöregedett, át akarja adni a hatalmat, a fiatalok alig várják, hogy végre ők dönthessenek a birodalom ügyeiben. De hát a korosztályváltás még a királyoknál sem megy zökkenőmentesen. Feltételekhez van kötve.

3.
Egy kis huzakodás, hogy nem kéne ez a szeretet-teszt, hisz mindenki tudja, mennyire szeretik a királyt, nála jobb apát el sem lehetne képzelni, ki felejtené el a közös nyarakat a tengernél stb. Aztán végül a három lány, helyesebben közülük kettő az apa elé áll. A legidősebb kezdi a szeretetének fényezését. Könnyű fényezni, mert épp az aranyra, a drágakövekre és a pénzre gondolt, hogy nincs a világon annál fontosabb, megold minden problémát, minden szomorúságra gyógyír, már pedig, ha az a legfontosabb, akkor nem szeretheti jobban az apját, mint az aranyat és a pénzt. A sokéves apa meghatva hallgatja a vallomást, ami valóban őszinte és nem feltétlen álságos és haszonleső. Ez a lány ilyen, ebben látja a világ lényegét. Az apa meghatva öleli meg a lányt és adja neki a fele királyságát. Legyetek ti vezérei e földnek, nagy a szegénység ezen a fertályon, de pénzzel talán mindent meg tudtok oldani. A második lányon a sor. Az apa elé áll, felsorolja, mi mindent tart szépnek a világon, leginkább a szép ruhákat, a szép ruhákban való partizást, a fényt és csillogást, az új cipőket, az új táskákat és az öltözékkiegészítőkről már nem is beszélve. Én a szépséget szeretem a legjobban, mondta a lány, ezért téged is épp úgy szeretlek, mint a gyönyörű ruhákat, a szép tárgyakat, mindent, amitől szép lesz az ember. A király ettől is meghatódik, hisz látja, ennek a lánynak ez a legfontosabb, s ha ő olyan neki, mint a legfontosabb dolog, akkor tényleg szereti. Akkor lányom, te meg a férjed megkapjátok a királyságom másik felét, ahol van kit öltöztetni és van kinek ruhát és cipőt adni, s ha mindenki megkapja a kellő öltözéket, mehet a vidám partizás, bulizás, dáridó. A lányok, de különösen a férjek majd kicsattannak az örömtől. Nálunk mindig örömmel látunk, mondja az egyik lány, majd a másik, hol itt töltöd az évet, hol ott. A legtöbbször persze útközben, mondja az egyik férj a másiknak. Akkor hamarosan átadom, amit ígértem, de van még egy lányom, őt is meg kell hallgatnom.

4.
Hol a legkisebb lányom, kérdezi a király. Itt vagyok, apu, mondja a legkisebb, aki kicsit a háttérben húzta meg magát. Hát te mért nem jössz elmondani, hogy mennyire szeretsz. Mert nem tudom, mondja a lány. Hogyhogy nem? Mert nincs olyan szó, ami ki tudná fejezni. Hogyhogy nincs, kérdezte a király, a testvéreid mind megtalálták a megfelelő szavakat, s neked nem jut semmi az eszedbe. Hát ezért járattalak nyelviskolába, kéttannyelvű gimnáziumba, hogy a legegyszerűbb dolgot se tudd elmondani az anyanyelveden? A harmadik lány zavartan áll. A király is zavarban van, a legkisebb lányát szerette a legjobban, s most kiderül, hogy épp az a lány nem szereti őt eléggé. Itt történik meg az apa részéről az érzelmi tévedés. Nincs arra szó, hogy mennyire, mondja a lány, minden szó kevesebb annál, amit érzek. Azért valamit csak kéne mondanod, mondják a testvérei. Összesúgnak, hogy na, ez a lány itt bukta el az örökséget. A kedvenc, most végre póruljár, kicsit irigyelték a harmadik lányt, mert ő volt mindig a legkisebb a családban, s persze a legkisebbet dédelgeti mindenki. Fontos, hogy a testvérek nem utálják, csak irigylik, van bennük káröröm, de féltés is. Úgy szeretlek, mondja a harmadik lány, kicsit akadozva, úgy, mint a sót. Mit, kérdezte a király. Mit, jól hallom, a sót? Arra gondolsz, arra a fehérre, ami a sótartóban van? Arra? Igen, mondja a lány. A nátriumkloridra? Igen. Akkor, amikor magas a vérnyomásom és a dietetikusom eltiltott a sófogyasztástól? Te egy egészségtelen dologhoz hasonlítod a szereteted. A királyt az érzelmi sérelem a meglepetésből fájdalmas dühbe fordítja. Nem szeretsz, lányom, te nem szeretsz engem, neked nem adok a birodalomból, mert hálátlan vagy. Mondjuk már nem is volt mit adni, mert ugye egy egész királyság az két felekirályságból áll és azt a két felet már korábban kiosztotta. Te nem érdemelsz semmit! Kifakad. Takarodj a házamból, többé látni sem akarlak, kiabálja, aztán szól a biztonsági őröknek, hogy dobják ki a palotából a harmadik lányt. A biztonsági őrökről meg mindenki tudja, milyenek, nem kímélnek senkit, csak egy istenük van, a parancs. A lány már repül is. A két másik lány most a testvérük védelmére kel, hogy mégsem kellene, de a király hajthatatlan. Döntöttem, és egyelőre én vagyok a király. Meddig, kérdezte az egyik férj. Ameddig akarok, mondta a király. Ez nem hangzik túl jól, mondja a másik férfi. 

5.
A királylány elkeseredetten vándorol az erdőben, állatok, erdei zajok, magány és rettegés. Épp arra a közelben gyűjti a gyógyfüveket Erdei néni és az alkalmazottja. Az nem hasznos, te eszetlen, oktatja a néni az alkalmazottat. Tart egy kis termékbemutatót: mondókákkal ismerteti a növények gyógyhatását. (Az a kék ott biztos zsálya / csodát tesz, ha fáj a mája. Sebet vág egy rozsdás veder / meggyógyít a földiszeder. Ősi szer a bojtorján / ezt szedem, ha a torkom fáj. Gólyaorr és zsurlófőzet / megreped a vesekőzet.) Aztán hirtelen hangot hallanak. Te, mi ez a szipogás. Valami állat, mondja a szolga. Te olyan tökkelütött vagy Josko, hogy nem tudod az embert megkülönböztetni az állattól. Az ember is állat, mondja Josko. Hát te lehet, hogy az vagy, de aki szipog, az tényleg egy ember, csak meg tudom különböztetni, ha a zsályát meg tudom különböztetni a borsikafűtől, nem igaz. Valaki sír. Mennek a hang után és egyszercsak meglátják a királylányt tépett ruhában kócosan. Josko csak nézi. Nekem ez nagyon tetszik, mondja Erdei néninek. Végre lesz nekem társam, feleségül is vehetem. Tényleg nincs neked elég eszed. Nem látod, hogy nem hozzád való? Mért ne lenne hozzám való, lyukas a ruhája, meg kócos és épp olyan szép, hogy nekem tetszik. Nem látod, hogy ez nem a te fajtád, nem látod milyen a bőre, mint a bársony, a tiéd meg, mint a csizmatalp. Ez nem is igaz, az enyém is nagyon puha, csak már régen lett lemosva. A közelbe settenkednek. Hát te ki vagy, kérdezik, mikor végre egymás előtt állnak. A királylány elmeséli, milyen szerencsétlenül járt, hogy az apukája elűzte a palotából, mert azt hiszi, hogy nem szereti. Nahát, milyen ez a király, morgolódott magában Erdei néni, tényleg nem érdemel egy ilyen szép lányt, mint te. A saját lányát elűzni, milyen apák vannak, ez családon belüli erőszak. Fel kéne jelenteni, mondja Josko. Az nem ér semmit, mondja Erdei néni. Meg kéne büntetni, ellopjuk az összes sót a palotából, na, akkor majd meglátja, hogy milyen só nélkül élni, vagy viszek be a palotába hashajtót vagy szívfájdítót! Nem akarom, mondta a lány, mégiscsak az apám. Hát pont azért, mi mást érdemelne egy ilyen apa. Nem, inkább maradok veletek, ha maradhatok. Hát hogyne maradhatnál, legalább lesz még egy segítségem én meg cserébe megtanítom neked a gyógynövényeket, hogy melyik mire való, aztán ha meghalok, lehetsz te helyettem az Erdei néni. Hát, hát, nem is tudom, makogta a lány, láthatóan nem szeretne Erdei néni lenni. Lehet, hogy egyszer megbocsát az apám. De ott vannak még a testvéreid is, biztos nem akarnak osztozkodni veled az örökségen. Nekem nem kell az, amit ők kaptak, nekem elég, hogy visszakerüljek oda, ahonnét elűztek, hogy lehessek az, aki voltam. De ha nem, hát akkor itt leszek boldog veletek. Végülis mindig annak kell örülni, ami épp van. Ez a beszéd, mondja Erdei néni és már mutatja is, hogy hol fognak lakni, melyik lesz a lány ágya. Ez olyan hely, mondja a néni, ahol nincs civilizációs ártalom. A villany napelemmel működik, a vizet szélerőmű emeli ki a kútból, vagy a Josko, ha nem fúj épp a szél. Van mobilod? Otthon felejtettem. Még szerencse, mert el kellett volna vennem, mert itt nincs semmi olyan, ami nem a természetből származik. Itt van egy kis civilizációkritika és természetvédelem. Passzív ház, aktív ember, ez az elvünk.

6.
Évek teltek el, a palotában semmi sem változott. A birodalom ugyan elvileg ketté lett osztva, de a királynak esze ágában sem volt átadni a királyságot. Hiányzik az elűzött lánya, másra sem tud gondolni, csak erre. Elhanyagolja a kormányzást. Mostmár valamit kéne csinálni, mert az a vén ördög teljesen tönkreteszi a birodalmat, a végén csak adósságot öröklünk, meg szegénységet, már most is mennyi szegény van, meg rászoruló, atomokra esik szét az oktatás és az egészségügy, a szociális hálóval semmit nem lehet megfogni, még egy lepkét se. Kéne szólni neki, hogy már nem alkalmas. Szólj neki te, mondta a középső lány. Szóljunk együtt, mondta a legnagyobb lány férje. Együtt indultak, hogy beszélnek a királlyal. A király a munkaszobájában volt, éppen a napi szomorúságát végezte. Apu, mondta a legnagyobb lány, kéne beszélni az utódlásról. Már megbeszéltük. Igenám, de nem lett következménye, te még mindig a trónon vagy és már nem vagy a régi és persze nagyon jól nézel ki, senki nem mondaná, hogy már sokéves vagy, helyesen sokéves és még plusz néhány éves, biztos kapnál egy fiatal özvegy királynőt, vagy egy médiasztárt, ha akarnál, de a kormányzáshoz erő kell és lendület és tettrekészség, és nemutolsósorban korszerű számítógépes ismeretek. Én lendületes vagyok és erő is van bennem, több mint bennetek, és pont annyira ismerem a számítógépet, amennyire szükséges ismernem. Nem, nem annyira. Nem akarlak vizsgáztatni, de már az első kérdésnél megbuknál. Szóval nekünk kéne átvenni az irányítást, mielőtt még tényleg nagy baj történik. Nektek az volna a dolgotok, hogy unokákat szüljetek, vágott vissza a király. Amikor én ennyi idős voltam már volt három gyerekem, na jó csak kettő, mert a harmadik kicsit később lett. Nektek meg egy sincs, egy unokám sincs. Mit csináljak, ha átadom az uralkodást, hogy játszak az unokáimmal, ha nincsenek? Apu, mondtam, hogy előbb a biztonság, hogy elfoglaljuk az uralkodói széket és a palotát, berendezkedünk, és utána jöhetnek a gyerekek. És ha nem jönnek, mert addig várakoztatok, hogy már nem tudnak jönni. Apu, miattad várakozunk, mert nem mondasz le. Jó, nemsokára átadom, csak egy kicsit még uralkodok, csak addig, amíg az utolsó hajszálam is meg nem őszül. De apu, mindenki tudja, hogy festeted a hajad. Jó, akkor hamarosan, de én mondom meg, hogy mikor, kényszeríteni nem fogtok. Előbb ki kell találnom, hogy akkor mi lesz a dolgom, ha már nem az lesz, ami eddig volt. Vendégeskedhetsz nálunk, eljárhatsz vadászni, nézheted a sorozatokat. Az nem dolog, csak pótcselekvés. Mi lesz a valódi dolgom? Lehetsz tanácsadó például. Olyan, akinek nem fogadja meg senki a tanácsát, sőt, meg se kérdezik, mert már semmihez nem ért? Át kell adnod, akkor is. Ez egy törvény. Fiatalítani kell mindenütt.

7.
A harmadik királylány épp az erdőn gyűjti a gyógynövényeket, amikor lódobogásra lesz figyelmes. Egy mesében ilyenkor a királyfi szokott megjelenni, mondja Joskonak. Itt királyfi, ne röhögtess, hacsak én nem vagyok az, persze lovam nincs. De mit ad isten, tényleg egy perc és egy fiatal férfi áll mellettük lóháton, s megszólítja a lányt. Én nem szoktam idegenekkel szóba állni, mondja a lány. Elkezdődik egy vita arról, hogy szóba álljanak-e vagy nem, közben persze el vannak ájulva egymástól, hogy hú de szép férfi, hú, de szép lány.  Csak meg akartam kérdezni, mondja a mesebeli lovas, hogy merre találok ki az erdőből. Ha megfordul és visszafelé megy azon az úton, amin érkezett, akkor kiér az erdőből. Ja, tényleg, csak közben már annyit kanyarogtam, hogy nem tudom, melyik úton érkeztem. Különben, király vagyok. Szerintem nem kéne dicsekedni, de különben én meg királylány. De én tényleg király vagyok. Én meg tényleg királylány. Nekem van koronám, itt van a hátizsákomban a leptopom mellett. Jó, te nyertél. A fiatal férfi elmondta, hogy már többször megleste a lányt, mikor gyalog kóborolt az erdőben, helyesebben egészségügyi sétát tett, mondjuk úgy, oxigéngyűjtő körúton volt, és nem tud szabadulni a szépségétől. Szerelem első látásra, és másodikra is. Azért jött most lóval, mert mostmár itt az idő, hogy megkérje a kezét, s azt a mesében lóhátról szokták. Legalábbis ebben a mesében így szokják. Épp nincs most királynő az ország élén, az anyukája már régen meghalt, ő meg nem tudott választani a kínálatból eddig, mert nem szereti az ilyen hercegnőket, meg királynőket, akik hát csak bulikban szeretnek lógni, semmi komoly dolog nem érdekli őket, inkább ilyen egyszerű lányt választana, mint a harmadik lány. Hú, az a baj, mondta a harmadik lány, hogy én tényleg királylány vagyok, szóval pont olyan, akiket eddig nem választottál, akkor most mi lesz? Mégsem választasz. Dehogynem, szabadkozik a királyfi, mert nem néz ki királylánynak, és neki ez is elég. Szüksége van valakire, aki segít neki az uralkodásban. Nemrégen még királyfi volt, de meghalt az apja és királynak kellett lennie, holott még szívesebben járt volna iskolába, meg haverokkal bulizni. Akkor a harmadik lány is elmesélte a szomorú történetet. A királyfi elgondolkodott. Megleckéztetem én az apádat. Hívjuk el az esküvőre! Márha hozzám jössz. Persze, hogy hozzád megyek

8.
Apu, hová készülődsz, kérdezte a legnagyobb lány. Meghívott a szomszéd birodalom királya az esküvőjére. Tényleg, azzal nem vagyunk ellenségek? Ellenségek voltunk, de az öreg király már meghalt és a fiatal nem akar ellenség lenni, azért hívott meg. A király elgondolkodott. Meghalt az öreg király, meghalt az ellenségem, hát ez rettenetes ez az élet, mindenki meghal, aki fontos volt nekem, a barátaim, az ellenségeim. Hogy tudjak a jövőben így élni? Ez is mutatja, hogy ideje átadni a királyságot azoknak, akik még fiatalok. De ha átadtam volna, akkor nem engem hív meg, hanem azt, aki uralkodik, a férjedet, meg téged. Jó most még utoljára, ez lesz az utolsó hivatalos utam. Csak nehogy köss valami szerződést, hogy utána nekünk kelljen megfizetni az árát. Dehogy kötök, nekem már csak egy célom van, hogy megtaláljam… Mi van, kérdezte a lány. Semmi, mondta a király. Szólok a sofőrnek, lassan indulnunk kell.

9.
A fiatal király palotája, mindenki sürög-forog, fejedelmi esküvőre készülnek, bár királyokról van szó. A fiatal király üdvözli az idős szomszédot, s hogy reméli, a jövőben nem fognak újra háborúskodni. Én már nem harcolok, elég volt fiatal koromban, mondta az öreg király. Akkor sem a birodalomért folyt a küzdelem. Hát miért? Az anyád kezéért. Na, jó, mondta a fiatal király, ebbe inkább ne menjünk bele, nem érdekel a szüleim szerelmi élete. Én mindenesetre se fiatalon, se öregen, nem szeretnék háborúzni. Közben mennek az étkező felé, és be is lépnek. Nagy asztalok megterítve. Kedves szomszéd, üljünk asztalhoz, s lássunk hozzá az esküvői vacsorához, mondja a fiatal király. És hol a mennyasszony, kérdezi az öreg király. Majd jön, ha már jól laktunk, itt az a szokás, hogy vacsora után házasodunk. Teli hassal házasodni, hülye szokás, mondta az öreg király. Ejha, jött a leves, micsoda felséges illat. Húsleves. Az alaplé, szinte gyógyszer, mondta az öreg király. Hozzáfognak. Az öreg király belemer a levesbe, szájába veszi. Semmi íze. Majdnem kiköpi, de hát az ember vendégségben van, és olyankor nem köpköd, jönnek a többi ételek is, mindegyik íztelen. A többiek jókedvűen esznek, merthogy nekik külön van tálalva, csak a királynak nem megy le egy falat sem a torkán. Nem ízlik, szomszéd, kérdezi a fiatal király. Talán laktózérzékeny vagy gluténérzékeny, vagy mogyoróallergiás. Nem, nem, dehogy. Akkor csak nem ízlik? De nagyon. Akkor mért nem eszik? Eszek-eszek, mondja, de nem tud enni egy falatot sem, minden íztelen, végül kifakad. Milyen szakácsod van neked, fiatal szomszéd, honnét vetted. Egy főzőműsorban ő volt a nyertes. De ezeknek az ételeknek se íze, se bűze. Pedig, nagyon jó szakács, meghallottam, hogy szomszéduram nem eszik sót, ezért csak egyet mondtam neki, hogy mindent só nélkül csináljon. És egy szóra megcsinált mindent úgy, ahogy kértem. Hogyhogy nem eszek sót. Azt mondták, hogy amikor a lánya azt mondta úgy szereti, mint a sót, akkor kifakadt, hogy a só az nem ér semmit, az egy nagy semmi ahhoz képest, hogy a szép ruhák, meg a csillogó nemesfémek. A király most bevallotta, hogy mekkorát tévedett. Nagyon bolond voltam, nagyon bolond, évek óta gyötrődök, hogy mit tettem a lányommal, kerestettem hetedhét határon innen és túl, de semmi hír nem volt felőle. Azért nem akartam átadni a koronát a lányaimnak, mert meg akartam találni a lányom, s addig mindenki nekem engedelmeskedik, amíg én vagyok a király, de ha átadom a kormányzást nem lesz senki, akit érdekelne, hogy hol van az a lány. És meglett? Hát nem. Hibáztam, ifjú szomszéd. A hiba olyan, hogy jóvá lehet tenni, ha az ember rájön arra, hogy hibázott, mondta a fiatal király. Tenném én jóvá, de nem tudom, hogy tegyem. 

10.
A mennyasszony, kiált az ajtónálló. Az ajtóban megjelenik a mennyasszony. Fátyollal fedve, ahogy kell. Én még nem is laktam jól, mondja a király, és már itt a mennyasszony. Itt, mert mi már jól laktunk. Milyen gyönyörű lány, mondta az öreg király. Hát még ha leveszi a fátylát! A lány közelebb megy. Megmutatja magát. Kiderül, aminek ki kell derülni. Kislányom, kiált fel az öreg király. Kedves szomszéd, megkapom-e, ha szépen kérem a legkisebb lánya kezét? Meg, hát hogyne kapnád. De már nincs hozománya, mert mindent odaadtam a másik két testvérnek. Elég nagy a birodalmam, jut itt feladat és munka épp elég, a szomszéd birodalom pedig legyen a két nagyobb lányé. Uralkodni akarnak, tenni azért, hogy jobb legyen, hát tegyenek. Már küldettem értük, márminthogy rájuk telefonáltam, ők is itt vannak már. Akkor itt most lezárul minden vita, megszűnik minden békétlenség, mindenki azt teszi, amit tennie kell. Senki nem akarja a másét. Rokonok lettünk, nincs miért egymással ellenségnek lennünk. Leszel a feleségem? Már egyszer kérdezted. Most megint megkérdezem, leszel? Leszek. Akkor kezdődjön a világra szóló, mondjuk úgy multinacionális lakodalom!

Melléklet:

Szereplők:
Király (idős férfi öregségi hiúsággal megverve)
Legidősebb királylány (fiatal, tettrekész lány)
Férj 1. (fiatal, tettrekész férfi, a legidősebb lány férje)
Középső királylány (fiatal, tettrekész lány)
Férj 2. (fiatal, tettrekész férfi, a középső lány férje)
Harmadik királylány (álmodozó, a világot kevésbé praktikusan szemlélő fiatal lány)
Erdei néni (gyógyfüves néni, aki a szokványtól eltérően jóságos boszorka)
Josko (Erdei néni szlovák szolgája, kicsit hebehurgya, jóravaló vicces fiú)
Királyfi (a szomszéd birodalom királya, jól is néz ki, jófej is, meg jót is akar)

Mellékszereplők:
udvari népek, szakácsok, kukták, szolgák, tanácsosok, épp csak annyi, amennyire szükség van

Háy János 1960-ban született. Orosz, történelem és esztétika szakot végzet Szegeden és Budapesten. 1982-től jelennek meg írásai, kezdetben versek, majd novellák, regények és drámák. Budapesten él.

Kiemelt kép: George Condo Impressions of Goya III című képe (szerkesztett, forrás: https://www.instagram.com/avant.arte/)