Erdős Kristóf verse

f21.hu 2019. dec. 28. 0 0

A pályakezdők és a rendszeresen publikáló szerzők részére az f21.hu elindította Kortárs rovatát. A cél megjelenési lehetőség biztosítása, ahol kizárólag a szövegek értékére helyezzük a hangsúlyt, erőteljes nemet mondva ezzel az ismertség alapján történő publikációkra.

Ezúttal Erdős Kristóf versét olvashatjátok.


Múzsa

Megittam a kávét és levetkőztem.
Hideg volt, alulra ragadt az összes cukor.
Pedig még csak tegnap volt
október közepe. Egy jó kávét igazán
kaphattam volna. Egy aktmodell vagyok.
Baszni senki nem akar a művészetért.
(Ez alatt itáliai reneszánsz zenét hallgass,
ez a lényeg az egészben. Josquin des Prez
for you to vibe with.)

Azt mondják, nincs kötelességtudatom.
Igazuk van, szétszórt vagyok, alig járok be dolgozni,
pedig csak egy aktmodell vagyok, nem dolgozom meg
a pénzemért. Ha addig nem rúgnak ki,
lesz rólam nem csak grafika, hanem
kisportré, nagyportré, mell- és teljes alakos
szobor. Másodéves szobrászok
bálványa leszek; hamis isten, akit imádhatnak.
És végre kaphatok egy jó kávét.

Isten vagyok és múzsa. Leszállok
az Olümposzról, a Parnasszusról is.
Legvégén az állványról, visszamegyek a
paraván mögé, öltözök, szívok egy cigit.
Isten voltam és múzsa. Nincs lejjebb,
sóhajtom, apámnak igaza volt, nincs lejjebb.


Erdős Kristóf 2001-ben született Kecskeméten, ott is érettségizett. Versei megjelentek már többek között a Kulteren és a Műúton. A 2019-es Deákpoézis különdíjasa.


Kiemelt kép: https://www.instagram.com/avant.arte

Tags: Erdős Kristóf, irodalom, költészet, kortárs, líra, vers Categories: KORTÁRS
Related Posts