Kortárs, az f21.hu rovata pályakezdők és rendszeresen publikáló szerzők részére. Ezúttal Balogh Endre két versét olvashatjátok.
Balogh Endre – Macskagyökér
Töredezett, aszfaltos út és járda,
bambán megyek rajta az őszi szünetben,
ebédelni a nagymamámhoz. Bicikliző, motorozó
és gyalogos emberek, traktor, szinte egyiküket
sem ismerem a nevén, de az arcvonások beégnek
az emberbe falun, fél évszázad múltán
visszatévedve is sejteni, körültekintve
misén, temetésen, lakodalomban,
ki kinek a rokona, leszármazottja.
Mikor először éreztem, állati ürülékhez
kötöttem, fintorogva. Majd’ minden érzékem
kiváló a mai napig. Az egyik rokon udvarán
láttam szétszórva, apró boglyák terültek,
macskagyökeret szellőztetnek, mondta
anyu. A vidéki embernek minden
természetes, magába szívja a szavakat,
a tudást. Én annak ellenére nem voltam
vidéki ember, hogy ott éltem, a szót
sem ismertem. Savanykás, szúrós
szaga negyven évig, idáig elér.
Drogja, a közhiedelemmel
ellentétben nálam nem hoz megnyugvást
a barázdált homlok mögött.
Milyen messze érnek el?
Valóban nem érti félre a másikat,
aki nem beszél vele? Türelmetlenségek
guanója, a múltbeli bűnök hosszú
árnyéka, rávetül a kapcsolatra,
maga alá temet. A magány
kényszerképzete. Elfáradni
a szeretetben. Ha nem
támaszkodsz rá, megszűnik
a viszonyulás, a harmónia.
***
Balogh Endre (1971, Paks) Szerkesztő, a Prae Kiadó vezetője, a JAK volt elnöke. Tanulmányait az ELTE BTK magyar-német szakán végezte. Kötete: A parazita (2008, FISZ). Jelenleg Budakeszin él.
