A pályakezdők és a rendszeresen publikáló szerzők részére az f21.hu elindította Kortárs rovatát. A cél megjelenési lehetőség biztosítása, ahol kizárólag a szövegek értékére helyezzük a hangsúlyt, erőteljes nemet mondva ezzel az ismertség alapján történő publikációkra.
Ezúttal Babiczky Tibor verseit olvashatjátok.
Nyári napforduló
Ülni barátokkal az év legrövidebb
éjjelén a kertben, fügefák közt, s nevetve
fűzni a szót, borba vizet nem töltve,
mert az igazságot felhigítani bűn,
a tiszta életet csak még áttetszőbbé
mossa a mámor, mint fájdalmat a felejtés.
Knósszoszi út
Kövér mezőkről a vérrel festett város irányába
fordulj, s ne csak elviseld, értsd meg a sok keserű arcot.
Ismerd fel, hogy a végzet minden halandót egyfele int,
és a végső út előtt – mire készül mind, ami él –,
a fájdalom, akár a fenyők, egekig felnő,
és nincsen más lehetőség, de kioltani érzetet,
álmot, hogy legalább búcsúzni maradjon idő.
Spártai töredék
Láttad a tengert, városokat, kikötőket, és a
sorsunk ugyanaz. Vágyakozás hajt mindent, ami
élet, a nem várt teljesülésbe, s kezdődik elölről –
város, kikötő, tenger, mindegyik újra, amíg
meg nem unod. Aztán már csak élni szeretnél,
fényben, hűvös bort iszogatva, békében, egyedül.
Babiczky Tibor (1980) költő, író. Budapesten él, legutóbbi kötete: Félbehagyott költemények (2018).
Kiemelt kép: Tala Madani alkotása (forrás: avant.arte)
