Horváth Benji emlékmű a jövőnek című kötete április 5-én fog megjelenni a Jelenkor Kiadónál. Addig is itt olvashattok egy verset belőle.
Sonic Reducer
„Don’t you feel the soul?
That’s the truest well
Of all the things you know
Do you know yourself
Well enough to trust the way you go?
When you don’t know the way
See the light still hesitate
See the light hesitate”
Mick Jenkins: Fall Through
Az a büszkeség Ami benned/bennem
Ami fáj De minden hazugság ha félelem
Nincs igazi szerelem ha féltékeny
Szóval Úgy értem A megcsalás
soha nem egy félrebaszás Nekem
hinnem kell ebben Amúgy is úgy szeretek
– süti le szemét, nézi az órát, nézi a fotót,
az Indigógyerekek a tengerparton
pálmafákkal és lovakkal címűt, és mondja
tovább, szétsuttogja a galériát, pihék a vállán,
unatkozó, természetes tartás, villanás – Baszni
Mert felizgat a látvány és elsimít a tartalom
Az a féltékeny aki gyűlöli magát Egyszerű
Az a megcsalás ha eladom a titkát Eladom érdekből
Büszkeségből Haragból Irigyből Kiteszem
a netre Publikálom a sötétjét
Otthagyom amikor reszket és meztelen
– belendül, vágyik rád, meg akar fejteni,
játszik, imponál, kurjant, énekel,
kiüti a csillárt a litániája, betölti
ágaskodó szarvasokkal a galériát –
Így fázol te is az Űrben Vacogsz
mint Szisz Bartókja a végtelennél Nevelnek a Hűségre
Fogaidat kocogtatják Csiszolják
maguknak az agancsot Adnak fegyvert Hát féljenek
Én nem félek Esküszöm nem félek
Azzal baszok akivel akarok Soha nem alszik ki
ez a Tűz – szemében látod egy pillanatra,
szemedben tükröződik, hidegen éget,
apró hiba a fotón, egyesül vele, és elmosódik,
majd felrobban erős kontrasztokban
– Az én Szerelmem nem Birtok nem Paktum
Nem bűntelen Nem Szent Hanem Örök
– és már vonyít mint a hegedű a Netti Sanyi
kezében, szebben mint a hajnal, üvölt,
mögötte hullámzik a tenger a képen, amelynek címe
Shift the Culture Watch the Power Shift –
Mert az ő titkát sokáig hordják fel-alá titkos szobákban
Nehezen és hosszasan és szinte elfeledve Mintha
nem lett volna soha Az erdő mélyén ellik meg
Aki szereti magát nem fél úgy szeret
– és merevedik és nedvesedik
és levegőt vesz és elfúj mindent –
Mint a fák a föld nyirkából nőnek
Hogy nem lehet eladni titkukat
Hogy visszaadják a földnek a vizeket
– elnémul, és megdermed a galéria
és izzadni kezdenek a falak, csúsznak a fotók,
csúsznak Történelem címmel, csúsznak
A szerelem tiltott gyümölcsei címmel,
csúsznak Pelikánok, Farkasok, Lovak,
csúszik Idő, csúszik a Jó és Rossz Tudásának fája,
csúszik az Undergroundból jön minden
Paradigma, csúszik az Uzsonnázgatás a
Zöldben, csúszik A műfaj nem halt meg
mert nem volt soha, és suttog megint – Minden
ami megfordul Benned/Bennem
Ott kezdődik el a Legkisebben – gyengén
vibrálva mondja, rossz lámpa rossz időben,
mondja – Hogy nehezen és végtelen hordják fel-alá
És megtöltik az Űrt Betöltik a porhüvelyt
Invokálnak és összevissza nyilatkoztatnak
– és már hallani is alig lehet, és kővé dermed
két kép, Az anyag nem vész el és a
Kvantum-rock’n’roll címűek között,
aztán elhalványul egészen, és ködje
beleköltözik a galéria vendégeibe – Elmúlnak,
és emlékük uralja az eljövendő korokat
Fotó: Orbán Orsolya/Jelenkor Kiadó
HORVÁTH BENJI (1988) író, fordító, slammer, énekes. A kolozsvári Helikon folyóirat, valamint az Erdélyi Híradó Kiadó és a Fiatal Írók Szövetsége Hervay Könyvek sorozatának szerkesztője. Kulturális eseményeket és workshopokat is szervez. Kolozsváron él.
Kötetei: A cseplini díva, 2009; Beatcore, 2015; az amnézia útja, 2016; A Dicsőséges Európa, 2018; emlékmű a jövőnek, 2022.
