Megjelent az Alföld folyóirat 2022-es áprilisi lapszáma, melyben ezúttal a szerkesztők a költészet napja jegyében hagyományosan nagyobb teret szenteltek a líra műnemének. Az irodalomtörténeti és irodalomelméleti munkák fókuszában Márai Sándor, József Attila és Tandori Dezső költészete áll, olvashatunk kritikát Závada Péter, Tatár Sándor és Ferencz Mónika versesköteteiről, illetve többek között Marno János, Demény Péter, Ágoston Tamás és Zalán Tibor versei színesítik a líra-szekciót. A hangsúlyos műnemen túl azonban a kiadvány erős epikai felhozatallal is bír: Falcsik Mari, Szöllősi Mátyás és Harcos Bálint prózáit olvashatjuk a lap hasábjain. A friss Alföldet Harcos Bálint Vakság, Utazni és Regény című kisprózáival ajánljuk.
Az Alföld 2022/4. számában Kulcsár-Szabó Zoltánnal és Kun Árpáddal Lapis József beszélget Márai Sándor Halotti beszéd, illetve Domonkos István Kormányeltörésben című műveiről. Kántor Zsolt Tandori Dezsőről közöl esszét, Lőrincz Csongor és Bónus Tibor tanulmányai pedig József Attila írásművészetét tárgyalják. Balogh Gergő Závada Péter, Antal Balázs Tatár Sándor, Veszprémi Szilveszter Ferencz Mónika verseskötetéhez adja bírálatát. Költeményeket közölnek továbbá Marno János, Csobánka Zsuzsa Emese, Jász Attila, Demény Péter, Gömöri György, Acsai Roland, Takács Nándor, Ágoston Tamás és Zalán Tibor tollából.
Az epika műnemét Falcsik Mari, Szöllősi Mátyás és Harcos Bálint prózái képviselik. Fazakas Gergely Tamás Jonathan Franzen új regényéről ír alapos kritikát, Csehy Zoltán a Szirák Péter szerkesztette kortárs magyar irodalmi jegyzetet recenzeálja, Ungváry Krisztián pedig Bartha Ákos történettudományi munkáját olvassa.
A lapszám illusztrációit Subicz István tusfestményei adják.
Harcos Bálint rövidprózái
Vakság
Különöset láttam: egy vak ment az utcán, jobbra-balra kopogtatott a botjával, és amit a botja hegye megérintett, az menten porrá omlott, és mintha a föld nyelte volna el, megsemmisült: a házak, az autók, a fák, a virágárus- és újságosbódék.
De az igazán különös a látványban az volt, hogy a vak nemcsak jobbra és balra kopogtatott, hanem maga előtt is, így az úttest, mielőtt még rálépett volna, szakadékba zuhant, a vak mégis haladt tovább.
Utazni
Van egy távoli rokonom, kilencvenhét éves. Már alig lát és hall, a haja és a fogai kihullottak. Rég nem jártam nála; a múltkor meglátogattam. Mikor már órák óta üldögéltem mellette a félhomályban, és már kifogytam az ötletekből, hogy miről beszélgessem vele, egyszer csak, a kényszeredettségemet palástolva megkérdeztem tőle, amitől fel is vidult, hogy fiatalkorában szeretett-e utazni. Azt mondta: Ó, igen; minél közelebb.
Regény
Egy szekszárdi villamosmérnök, miután harmincnyolc évnyi munkaviszonyát lezárva nyugdíjba vonult, a feleségének, aki egy óraszaküzletben volt eladó, és akivel negyvenkét éve éltek házasságban (gyerekük nem született), bejelentette, hogy vásárol egy egyszerű, üres spirálfüzetet, és abba beleírja élete első és egyetlen regényét, de úgy, hogy ha elér az utolsó oldal aljáig, és ezzel befejezi a regényt, akkor végez magával. A villamosmérnökön, mint később a feleség elmondta, nem látszott jele izgalomnak vagy komorságnak, inkább olyannak tűnt, mint aki a következő lépésre összpontosít. Az asszony ettől érthető módon megrémült, és megpróbálta lebeszélni férjét az ötletéről, de a villamosmérnök hajthatatlan maradt: még aznap megvette a füzetet, és sorról sorra haladva elkezdte a regényt beleírni.
A feleség belátta, hogy kérleléssel nem jut semmire, ezért, hogy így keresztülhúzza a férje számítását, és egyben eltántorítsa őt a szándékától, egy óvatlan pillanatban, miközben a férje a reggeli tisztálkodását végezte, a füzet még üresen álló lapjait, csak párat hagyva meg belőlük, kitépte. A villamosmérnök azonban, mintha észre sem vette volna a csonkítást, nyugodtan folytatta a munkát, és amikor, értelemszerűen jóval korábban, a füzetnek a végére ért, egy alkalmas időpontban, mikor a felesége épp az óraszaküzletben tartózkodott, felakasztotta magát. Más források szerint azonban az asszony, tisztázatlan okokból, a füzetnek nem az üresen álló lapjait tépkedte ki, hanem a férje által már teleírt lapokat. Amikor ezt a férj fölfedezte, azonnal felakasztotta magát.
A feleséget a történtek után letartóztatták, és öngyilkosságban való segédkezés vádjával perbe fogták. A tárgyaláson részletes vallomást tett, majd az ügyész kérdésére, miszerint miért tépte ki a még üresen álló vagy más források alapján a már teleírt lapokat a füzetből, azt válaszolta, hogy tehetetlennek érezte magát, és jobb nem jutott az eszébe. Az ügyész ezek után megkérdezte tőle, hogy megpróbálta-e a füzetet magát elvenni a férjétől, és elrejteni. A feleség erre azt felelte: nem, mert akkor, mint fogalmazott, nem tudja, mi történt volna.
Tartalom – Alföld 2022. április
Szépirodalom
Marno János versei: Hallójáratok; Felfázás; Hanglejtő; A puszta kíváncsiság
Csobánka Zsuzsa Emese versei: Végtelen nyolcas; A hűtlenség dicsérete
Jász Attila verse: Felhőfoszlányok a hajnali fűben
Falcsik Mari: A körtefakorszak vége (novella)
Demény Péter verse: Csavargófej
Gömöri György versei: Mari álma, járványidőben; Teleki József naplójából; Sorok egy régi barátról
Harcos Bálint: A halálversköltő; Vakság; Utazni; Regény; Elhajolni; A Margitszigeten; Hívás (kisprózák)
Acsai Roland versei: Rondel/28; Rondel/29
Takács Nándor versei: A meder és a sziget; Távoli jelek; Bicikliverseny; Áramlat
Ágoston Tamás versei: Kazánház; Ördög; Összement indián; Melodráma
Szöllősi Mátyás: Fóbia (novella)
Zalán Tibor versciklusa: Felezőszonettek
Kilátó
Lehull az ékezet (Költészetnapi beszélgetés Kulcsár-Szabó Zoltánnal és Kun Árpáddal)
Kántor Zsolt: TD titkai, a nyelv észbe kap (Szabadon hagyott értésmezők, új jelentésvilágok)
Tanulmány
Lőrincz Csongor: A biosz ellenjegyzése (József Attila: [Jön a vihar…])
Bónus Tibor: Élő halál (Gyász, hagyaték és [túl]élet József Attilánál)
Szemle
Balogh Gergő: „Mintha egy ősi szó lennék az igazságra” (Závada Péter: Gondoskodás)
Antal Balázs: Kis arc az óriási vásznon (Tatár Sándor: Haalaadaas)
Veszprémi Szilveszter: A versek átlagos sűrűsége nagyobb a folyadék sűrűségénél (Ferencz Mónika: Búvárkodás haladóknak)
Fazakas Gergely Tamás: Disharmonia terrestris – Egy amerikai lelkészcsalád széthullása (Jonathan Franzen: Keresztutak, ford. Pék Zoltán)
Csehy Zoltán: Több mint tankönyv (A kortárs magyar irodalom, szerk. Szirák Péter)
Ungváry Krisztián: Embermentők és őrültek az ellenállásban (Bartha Ákos: Véres város. Fegyveres ellenállás Budapesten, 1944–1945)
Képek: Subicz István tusfestményei
