Mihez kezdhet egy tündér-kislány, akinek nincsen varázsereje? Vajon meg tudja-e menteni családját és barátait, akiket a gonosz tündér, Karbonára megátkozott? Miminek sikerül-e egyedül, egész Oroszországon keresztül utazva megoldania ezt a nagy problémát? Rádai Andrea mesekönyvében az olvasók ezekre a kérdésekre mindenképpen megkaphatják a választ.
A Pagony Zseblámpás könyvek sorozatában megjelent Tündérek a tajgán története nem is kezdődhetne varázslatosabban: Mimi és családja elutaznak Kvaterka tündér esküvőjére, Oroszországba. Kvaterka szebbnél-szebb dolgokat varázsol: bármilyen ízű vattacukrot, játszóteret (és semmire sincs ráírva, hogy „csak 12 éven aluliak számára”). Az esküvő kezdete előtt azonban megjelenik a dühös Karbonára, aki azt hiszi, őt nem hívták meg az esküvőre. A gonosz tündér – akinek beszélő neve kicsit levon a gonoszságából – bosszúból álomba varázsolja a násznépet. Mimit szerencsére nem éri a varázslat, ugyanakkor igen nagy feladat vár rá: el kell mennie Karbonárához, és be kell bizonyítania, hogy Kvaterka meghívta őt az esküvőre.
Mimi szerencsére nem marad segítőtárs nélkül: mellé szegődik görögteknőse is, Teusz, aki igen különlegesnek számít fajtársai között, mivel kedvenc elfoglaltságai közé tartozik az olvasás és a kakkukkfüves tea ivása, természete pedig rendkívül jónak bizonyul: „Való igaz, Teusz szerette fitogtatni a műveltségét. De ezt könnyen meg lehetett bocsátani neki, mert sosem gúnyolódott vagy fölényeskedett, és mindig figyelmes volt”. Egyszóval Teusz nagyon szerethető karakter a történetben, és fontos segítséget nyújt Miminek.
Egy harmadik segítőtársa is lesz a két szereplőnek, aki pedig nem más, mint Toll Mács, akinek a neve hűen tükrözi képességeit. Egy mindent lefordító, szimultán tolmácsoló tollról van szó, aki nagyon hasznos, mivel a regény Oroszországban játszódik. Néha persze előfordulhatnak hibák a tolmácsolásban, ilyenkor rendszerint magyar költőket idéz: „Toll Mács ügyesen fordított, csak egyszer hibázott. Amikor Natalja Fjodorovna azt mesélte, hogy »És télen, a mínusz 25 fokban három órát álltam sorba, de csak húsz deka lisztet kaptam a boltban«, Toll Mács azt fordította: »Most tél van és csend és hó és halál«.”
Egy maffiózó csapat lekapcsolásához aztán újabb segítők veszik őket körbe: a bátor Aljosa a tyúkjával, Anitával, vagy Gonzo, a mohatörpe, aki talán nem is annyira morc, mint ahogyan elsőre tűnik. De hogy a csapat hogyan jár túl a maffiózók eszén, és kik azok a harcos tyukevoi asszonyok, az derüljön ki a könyvből.
A csapatban az egység jól működik, mindenki hozzátesz a sikerhez a maga képessége és lehetőségei szerint. A könyvnek talán ez a legfontosabb mondanivalója és tanulsága is egyben: nem kell ahhoz varázserő, hogy elsőre lehetetlennek tűnő dolgokat véghez vigyünk, mert egymással összefogva bármit elérhetünk. A történet pedig természetesen jól zárul, szereplőink a hosszú út során végül eljutnak Karbonárához, és sikerül megfosztani hatalmától a gonosz tündért.
A könyv olvasása során rendkívül jól szórakoztam, szerintem nagyon alaposan felépített a cselekmény, és az egész szöveg rendkívül olvasmányos. A Csipkerózsika és más mesék intertextuális utalásai kiegészítik és még szórakoztatóbbá teszik a történetet. A szöveg nyelvileg gazdag, a szókincset is fejlesztik a kreatív párbeszédek. Mivel a Tündérek a tajgán Oroszországban játszódik, ezért helyenként előfordulhatnak orosz nevek vagy kifejezések, de ezektől nem kell megijedni, egyáltalán nem kiolvashatatlanok.
A történet legnagyobb erősségei közé tartozik a karakterek ábrázolása, rendkívül jól jelenítette meg őket Rádai Andrea. A rátermett Mimi karakterével mindenképpen azonosulhatnak az olvasók. A mellékszereplők is nagyon szerethetőek, még kisebb szerepük ellenére is.
A könyvet már a biztosan olvasni tudó gyerekeknek ajánlanám, 9 éves kor felett, hiszen a Tündérek a tajgán 200 oldalas. Szerintem a tündéres cím a fiúkat se tántorítsa el, mivel egy nyomozós krimi-szál is helyet kapott a történetben. A kötet tördelése rendkívül olvasóbarát, nagyon szellős, és a szöveg betűmérete is nagy, így meg fogja könnyíteni az olvasást. Emellett nem lehet elmenni Baranyai (b) András illusztrációi mellett sem, ami már a borítón is megmutatkozik. A fekete-fehér illusztrációk a korosztálynak pont megfelelnek, kiegészítik a történetet, segítségükkel a megelevenedő karakterek még inkább közelebb kerülnek az olvasókhoz.
A Tündérek a tajgán tehát nagyszerű olvasmány lehet minden tündér és nem tündér számára, a könyvben mindenki rálelhet a varázslatra – és ehhez nem is kell tudni varázsolni.
Kiemelt kép: f21.hu
Baranyai (b) András illusztrációjának felhasználásával
