Mit szólnál, ha minden, amit a science fiction filmekben és könyvekben láttál vagy olvastál a globális felmelegedésről, a szárazságról, a portyázó embercsapatokról és az ivóvízhiányról egyszer csak itt, Magyarországon is bekövetkezne? Hiányolnád a friss zöldségek és gyümölcsök ízét a szádból, vagy megelégednél az energiapótló szeletekkel?
Aggodalomra egyelőre semmi ok. Rojik Tamás Szárazság című ifjúsági disztópiájának története (még) csak kitaláció, az olvasó mégis azt érezheti, akár a valós jövő is lehetne. Olvasás közben akarva-akaratlanul párhuzamot vontam a mostani, 2020-as évekbeli helyzettel; egyre melegebb nyarak, a hó nélküli telek és az orkánerejű szél, amely a napokban is tombol. Ezek talán mind a betegedő Föld tünetei, amivel jelezni akarja az embereknek, hogy cselekednünk kell, ha nem akarjuk, hogy az unokáink szívják meg helyettünk…?
A könyv főszereplője két gimnazista kamasz, Dani és Anikó, akik nagyon szeretnek képregényt rajzolni, és ahogy a későbbiekben kiderül, egymás társaságáért is teljesen odavannak. A rajzoló-történetalkotó tevékenység mindvégig ott van velük a törtnetben, már-már terápiás céllal, a traumák és történések feldolgozásában is fontos szerepet játszva.
A kamaszok mindketten álmodozók és maguknak valók, így teljesen érthető, hogy az egyébként önmagában is viharos fiatalkort, melyet a Rojik által felvázolt jövőben különösen nehéz lehet megélni, valamilyen kreatív tevékenységgel próbálják meg feloldani. A könyv története is igen szűk nézőpontból, az ő szemszögükből indul: úgy ismerjük meg az ország működését a 2050-es években, ahogy az ő életükben jelen van. Emiatt a világ csak lassan, de nagyon részletesen bontakozik ki a regényben. Két középiskolás diák gondolatain keresztül a legőszintébb megismerni a jövő Magyarországát.
A különböző, ivóvízzel, étkezéssel, öltözködéssel és környezetvédelemmel kapcsolatos megszorítások között az ember nem tehet mást, csak alkalmazkodik, tűr, és megpróbál teljes életet élni. A két fiatal problémái azonban mégsem csak önmagukra korlátozódnak, ahogyan az ebben az életszakaszban lenni szokott. A regény minden egyes fejezete előtt valamelyik megszorítással kapcsolatos paragrafus, kisiskolásoknak szóló tankönyvi utasítás, cikk vagy hirdetés reflektál a könyvek lapjain megjelenő, agyonszabályozott életre és egészíti ki a regény történéseit.
Ezekből a vendégszövegekből egyértelmű, hogy az ország megszorításai (fürdés időtartamának korlátozása, napi ivóvízadag szigorú betartása, esővíz használata öblítésre, friss zöldség-és gyümölcs fogyasztásának pótlása energiaszeletekkel) a kicsiktől a nagyokig egyaránt mindenkire vonatkoznak, és mindenkinek be kell tartania őket, máskülönben bűnt követ el.
Az ország felépítése is egészen más, mint a mai Magyarországé. Igazi biztonságban csak az érezheti magát, aki – akárcsak két főszereplőnk – a főváros határán belül él, ők a peremvidékek lakóival szemben mindenben prioritást élveznek. Az Éhezők viadala kerületeinek hasonlata jut eszembe erről a felépítésről, azzal a különbséggel, hogy Rojik Tamás történetében Budapest a centrum, ahová nem juthat be mindenki.
Amikor az ivóvíz hirtelen elfogy, Dani és családja a pincébe kényszerül, sőt, 24 órára minden elektronikus eszköz is használhatatlanná válik. Ennek a krízisnek kellős közepén sodródnak bele a fiatalok az üldözéssel és veszéllyel teli kalandfolyamba, mely igazán mozgalmasra és filmvászonra illően sikerül. A gyerekek megjárják Dél-Magyarországot, bujkálni kényszerülnek a Mecsek barlangjaiban, tisztásokon töltik az éjszakát és portyázó, bandákba verődő fiatalokkal is felveszik a harcot. De van a történetben kifosztott, vidéki benzinkút, szellemváros, kihalt sikátor és háborút idéző, pincében bujkálás is.
A könyv második fele már igazi apokaliptikus világra emlékeztet, amelyben sokkal több izgalom rejlik az eddig leírtaknál. A menekülés és üldözés végén, megfáradva, legyengülve ugyan, de Dani és Anikó félig nyertesként, ugyanakkor hatalmas titokkal kerülnek ki a véget nem érőnek tűnő macska-egér játékból. És jutalom üti a markukat, na de milyen áron? A regény lezárása elég izgalmas kérdést hagy nyitva ahhoz, hogy az olvasó kézbe vegye a sorozat második, Árulás című kötetét is.
A Szárazság összességében olyan ifjúsági disztópia, amely nemcsak kalandot és izgalmat kínál az olvasónak, de kicsit elgondolkodtatja, sőt, talán zöld, energiatakarékosabb cselekvésre is biztatja nem csak a fiatal, de akár az idősebb olvasókat is.
