„Képtelenség!”
(ősi kobold átkozódás)
„Apa, a Télapó milyen gyerek volt?” – kérdezte Matt Haig kisfia egy napon. Az apa elgondolkodott. Olyan kérdés ez, amit talán mindannyian feltettünk már magunknak, de sosem kaptunk rá választ. Így hát az író tollat ragadott, hogy megválaszolja a kimondott és kimondatlan kérdéseket a Mikulásról A fiú, akit Karácsonynak hívnak című regényében.
Nikolas, a karácsonykor született félárva kisfiú favágó édesapjával éldegél Finnország második legkisebb házában, abban az időben, amikor a szomszédos Norvégiában még csak nyolc ember élt. A család nagyon szegény körülmények között tengődik, így Nikolas életét édesapja koboldokról szóló meséi, saját fantáziavilága és sajtról ábrándozó kisegérhez, Mikához fűződő barátsága teszi teljessé.
A kaland akkor kezdődik, mikor az édesapa annak reményében, hogy jobb életkörülményeket tud biztosítani a fiának, a messzi északra indul expedícióra. A kutatás célja a rejtélyes, mesékből és legendákból jól ismert Koboldfalva megtalálása. A csoportnak azonban nyoma vész, így Nikolas és Mika a kisfiú édesapját követve nekivág a kietlen, havas vidéknek. Útjuk során meg kell küzdeniük a hideggel, a magánnyal és a félelemmel, míg végül eljutnak Koboldfalvára, ami azonban nem egészen olyan, mint ahogy azt Nikolas az apja meséi alapján képzelte.
Matt Haig a Mikulás mítoszához kapcsolódó összes kérdésünkre választ adó, varázslatos tündérmesét alkotott. A sapka, a hohoho nevetés, a Mikulás kortalansága mind-mind előkerülnek és értelmet nyernek a regényben. A mesevilág rendkívül kidolgozott: a repülő rénszarvasok életfilozófiájától egészen a koboldok vezetőválasztási szokásáig, minden részletre kitér. Gyakran maguk a rajzok is plusz információkkal gazdagítják a történetet, az események illusztrációi mellett az olvasó elolvashat egy-egy számot a Képes Koboldhírekből, vagy ismerkedhet a páctánc lépéseivel. Haig meséje és Chris Mould rajzai tökéletesen kiegészítik egymást. Az illusztrációk a könyv hangulatához illeszkednek: játékosak, egyszerre humorosak és mégis szívmelengetőek. A csúcsos, hegyes faházak, a magas, hórihorgas emberek és a pici, nagyszemű koboldok pontosan úgy festenek, ahogy az olvasó Mikulásfalvát elképzeli.
Haig pontosan tudja, milyen hozzávalókra van szükség egy tökéletes (karácsonyi) mese megalkotásához. A havas tájat megvilágító északi fény mellett nem hiányoznak az égen repülő rénszarvasok és a mézeskalácsot faló, nagybajuszú koboldok sem. A főszereplő hatalmas képzelőerővel rendelkező, szerethető kisfiú, aki jóságával és hitével győzedelmeskedik, megmutatva a jótettekből kiábrándult koboldoknak az önzetlenség, a másokért élés boldogságát.
Az ellenfél természetesen az anyagias, felnőtt, emberi világ, ami pénzért tönkretenné a varázslatot. Az üzenet egyszerű: a hit és a jóság segítségével bármilyen nehézség leküzdhető – ellenben ez a felnőtt olvasók számára talán kissé cukrosnak érződik. Ugyanakkor, bár a regény egyértelműen a „legyünk jók” didaktikus, de a Mikulás eredettörténetében mégis elkerülhetetlen üzenetre fókuszál, eközben olyan kérdéseket is boncolgat, mint a szülő elvesztésének traumája, vagy az identitáskeresés, életünk céljának kutatása – ehhez kapcsolódik például az idős Mikulás évszázadok óta tartó kortalansága: Nikolas csak akkor áll meg az öregedésben, mikor rájön élete céljára.
A regény a karácsony mítoszának kötelező elemei mellett világirodalmi motívumokat is beemel, főleg az angol meseirodalomból. A „képtelenség, mint az elképzelhető, amit elképzelhetetlennek hiszünk” gondolat Lewis Carol Alíz Csodaországban című regényének filozófiájára emlékeztet, míg a hit általi repülés eszünkbe juttathatja J. M. Barrie Pán Péterének alakját. Számos szereplő alakjában felfedezhetőek tipikusan népmesei karakterek, mint az indokolatlanul rosszindulatú, pénzéhes nagynéni/’mostohaanya’, a jószándékú, de szegénysége miatt hibázó favágó apa vagy a hazudni képtelen, emiatt rendkívül szórakoztató Igazmondó Glimpi. A jellemek ábrázolása is hasonlóképpen népmesei, a szereplők egy-egy jellemvonással leírhatóak: Vodol apó a komor, Bohóka a csicsergő, Glimpi a huncutul őszinte.
A fiú, akit Karácsonynak hívnak fantáziában gazdag mesevilágon keresztül tárja az olvasó elé a Mikulás eredettörténetét. Noha a regény bizonyos részeinél felmerül az „ezt már olvastam valahol” érzése, az ismerős elemek mégis kreatívan simulnak a mese világának szövetébe. Haig Roald Dahl meséire emlékeztető fantáziával tartja fent az érdeklődést, miközben a szöveg és a képek hangulata egy pillanatra sem ereszt. A Mikulás eredettörténete a legendához méltóan egy szívmelengető, karácsonyi történet maradt.
