Mire emlékszünk még az általános iskolai történelemórákból? Furcsa történetekre görög istenekről és félistenekről? Tasnádi István Helló, Héraklész! című könyvében ezek biztosan nem fognak untatni senkit: görög mitológia, képregényekkel megbolondítva. A Pagony Abszolút könyvek-sorozatában megjelent kötetet idén a HUBBY az Év Gyerekkönyve Díj 6–12 éves korosztályában jelölte díjra.
Tasnádi István könyvének középpontjában a görög mitológia szereplői állnak, a címszereplő Héraklész (Herkules) mellett más istenek, például Zeusz és Héra is megjelennek. A kötetben a szöveg és a képek szoros szimbiózisban vannak egymással: Felvidéki Miklós rajzai színesítik a szöveget. Az olvasás élményéhez jelentősen hozzáadnak Tasnádi illusztrációi, amik a képregényekben megjelenő rajzokhoz hasonlítanak. A kép és a szöveg jól működik együtt: az illusztrációk illeszkednek a szöveg humorához. Gyakran egy-egy szövegfoszlányt egészítenek ki a rajzok, beleolvadnak a szövegbe vagy eggyé válnak vele, így a képek egyáltalán nem akasztják meg az olvasást.
De hogyan is jeleníti meg Tasnádi István a modern Héraklészt? „Hallottatok már a világ legnagyobb hőséről, Héraklészról? És úgy, hogy Herkules? Herki? NEM HERKI! Egy görög srácról van szó, úgyhogy maradjunk a Héraklésznál!” – hangzik a narrátortól a könyv elején. A regény eljátszik a gondolattal, hogy Héraklész talán mégsem annyira szuperhős, hanem egy is lehet a hétköznapi emberek közül: „Héraklész már gyereknek is elég balhés volt, de akkor durvultak el a dolgok, amikor elkezdett kamaszodni. Kábé az összes tanórát széttrollkodta.”
A fiatal Herkules forrófejű és indulatkezelési problémái is vannak, bármelyik mai tinédzser lehetne. Ugyanakkor emellett – ahogyan a hagyományos mitológiában – itt is rendkívüli ereje van. Héraklész önérzetével sincsen semmi gond, látszólag nagyon elégedett magával: „Én Zeusz fia vagyok, úgyhogy neked annyi, melák!” Hősünknek azonban egy ballépését követően birkapásztornak kell állnia, majd teljesítenie kell 12 próbát a szabadságért cserébe.
Herkules feladatai nagyon változatosak: nemcsak a fizikai erejét tették próbára, hanem az eszét is. Például le kell győznie a nemeai oroszlánt, vagy el kell bánnia Antaiosz óriással is. A próbák során a kissé önfejű Herkules végül igazi csapatjátékossá válik testvérével, Iphiklésszel. A kalandosabbnál kalandosabb – természetesen győztes – próbák közben néhány kulisszatitokról is olvashatunk: például arról, hogy az Alvilágot őrző Kerberoszt le lehet-e kenyerezni egy kis csirkemájas jutalomfalattal. Ráadásul az Alvilág gondolása nem éppen barátságos személy a retúrjegyet váltó, nem egészen illedelmes Herkulessel:
„– Helló! Hali! – szólította meg Héraklész. – Ez az Alvilág folyója?
– Köszönni ki fog? – mordult rá a csuklyás, hátra sem fordulva.
– Köszöntem! (…) – Héraklész összeszedte magát, és kivágott egy derekas köszöntést: – Adjanak az istenek bőséget, jó egészséget, révész uram!”
A karakterek közül érdemes megemlíteni a főszereplő mellett a történet narrátorát, Herkules testvérét, Iphiklészt is. Az elsőre csak mellékszereplőnek tűnő fiú hamar főszereplővé válik: amikor segít testvérének a próbák teljesítésében, kiderül róla, hogy igazi sztratégosz. A történetben a mindig mérges Héra szerepét is nagyon jól megformálta Tasnádi István: „Héra nagyot nyelt, és elszámolt magában tízig. Mivel ez nem volt elég ahhoz, hogy visszanyerje az önuralmát, még elmondta a görög ábécét is.”
A könyv legfőbb célja a modern és a régi ötvözése, ami nem csak a szöveg-képek kapcsolódásban van zseniálisan kitalálva. A regény nyelvezete teljesen élőbeszédszerű, a fiatal szereplők a történetben gyakran szleng kifejezéseket is használnak. A napjainkban használt kifejezések használata nemcsak a történethez ad hozzá, hanem a görög mitológia szereplőit egy új kontextusba is helyezi: sokkal inkább közelebbinek érezzük őket magunkhoz, nem lesznek a róluk szóló történetek annyira elvontak.
Összességében mindenkinek ajánlom a könyvet, aki kicsit is érdeklődik a görög mitológia iránt, de ha nem is szereti annyira, a Helló, Héraklészban úgyis meg fogja kedvelni. A kötet elolvasása után pedig nyilvánvalóvá válik: Héraklész is csak egy görög srác volt.
