Ma, amikor a könyvpiac a gyerekeknek és kamaszoknak szóló könyveket – sokszor a minőségre való tekintet nélkül – egymás után szórja a könyvesboltok polcaira, sokkal nehezebb rátalálni az értékes kötetekre. A szülők már hiába olvassák a gyermekeiknek a saját kedvenc meséiket, eljött az a pont, amikor ezek a történetek túl sokat veszítenek az aktualitásukból.
Ez nem azt jelenti, hogy az értékükből veszítenének – azt jelenti, hogy a régi, nagy mesemondóink által ábrázolt világ egyre kevésbé hasonlít arra a világra, amelyben a mai gyerekek felnőnek. Mindez különösen erősen érinti az ifjúsági irodalmat: az internet, a modern technológia a kamaszok hétköznapjainak része, és ez merőben átformálta az olvasási szokásaikat is, így a szerzőknek és a kiadóknak új elbeszélési módokat kell találniuk.
Minderre azért van szükség, mert a gyermek- és ifjúsági irodalomi szövegek beavató szövegek, ezek jelentik a belépést az olvasás világába. Ebből adódóan egy igen összetett elvárásrendszer vonatkozik rájuk: egyszerre kell, hogy érvényesüljenek a gyerek vagy kamasz olvasó elvárásai, miszerint egy könyv legyen izgalmas, fordulatos és a korosztályt érintő témát dolgozzon fel, illetve külső elvárások, miszerint a szöveg által közvetített értékrend feleljen meg bizonyos normáknak. Ráadásul mindezt az aktuális trendekre, társadalmi változásokra reagálva, innovatív módon kell megvalósítani, miközben elengedhetetlen az olyan életkori sajátosságok figyelembevétele, mint az adott korosztály kognitív és szövegértési képessége. Azonban az nem megengedhető, hogy csak szórakoztatási és nevelési szándékok vezéreljék a gyermek- és ifjúsági irodalmat: a szöveg és – a gyerekkönyv szerves részét képező – illusztráció minősége, esztétikai értéke kiemelt szempont kell, hogy legyen.
Könnyen belátható, hogy ezeket az elvárásokat önmagukban is nehéz megugrani, és mivel mindnek egyszerre kell teljesülnie, nem csoda, hogy a kevésbé sikerült könyvek száma többszöröse a minőségi kötetekének. Ennek okát természetesen nemcsak a feladat nehézségében, hanem a szövegek presztízsében kell keresnünk: az általános vélekedés szerint gyerekkönyvet írni egyszerűbb, mint „rendes irodalmat” művelni. Ez a felfogás nemcsak a laikusok, hanem az irodalomtudomány gondolkodásában is tetten érhető (gondoljunk csak Verne vagy Dickens műveinek recepciójára), és mindannyian kaptunk belőle egy keveset, amikor irodalomórán azt tanultuk, hogy néhány nagy írónk egy időben méltatlanul, megélhetési okokból arra volt kényszerülve, hogy gyerekeknek írjon.
A gyermek- és ifjúsági irodalom negatív megítélésének legsúlyosabb következménye, hogy ezek a szövegek kiszorulnak a kritikai diskurzusból. Ez az irodalomról való beszéd egyik legfájóbb hiánya, hiszen pont azt a területet taszítja ki magából, amely megalapozza a fiatalok olvasóvá válását és a pályán tartja őket ahhoz, hogy idővel szépirodalmi szövegek fogyasztójává váljanak. Az olvasásra nevelés tétje nemcsak az, hogy lesz-e még ember, aki könyvet vesz a kezébe. Az olvasásra nevelés tétje a kultúrába való belépés és a hétköznapokban való boldogulás, az, hogy felcseperedő gyermek felnőttként képes lesz-e orientálódni az őt körülvevő kulturális, szociális, morális és gazdasági térben.
Az f21.hu induló rovatának célja, hogy ráirányítsa a fókuszt a fiataloknak szóló szövegekre, ezzel segítve a gyermek- és ifjúsági irodalom köztudatba való beemelését, valamint hogy támogassa a jelenleg zajló innovatív, kreatív kezdeményezéseket, és bekapcsolódjon abba az ismeretterjesztő és tudományos igényű diskurzusba, amely ezeket a szövegeket teljes értékű, komolyan vehető műveknek tartja.
kiemelt kép: Grela Alexandra illusztrációja
