Vannak sablonos helyzetek amik ismétlődnek, vannak unalmas pillanatok, amik visszatérnek. Egy embernek kétszer is megállhat a szíve, ugyanazon az utcán pedig százszor is megállunk megbámulni egyetlen kirakatot. Olykor elvágnánk pókhálónk szálait, másszor pedig visszahúzódunk annak mélyére és lenyomjuk a klaviatúrán a Control+z-t.
Control+z
minden hetek így telnek
lentről tv, meccs-füttyszó
az ablakban cigaretta fények
kihajolva én, és elúszó
üvegtesti homály
törlés, majd control+z
beszélgetés buszon
hallom, de másra figyelek:
fel-nem-szedett róka bőre,
inkább letörlök egy ottfelejtett
lehelet cseppet
törlés, majd control+z
félek, de nem megyek át
a másik oldalra. üres a Király,
a Kőszegi, de vár Korfu,
olvasom egy jól menő
kirakatban
törlés, majd control+z
beragadó billentyűk.
mintha egérre léptem volna
kéne valami más
új kéne, de van amire jó a régi is
kéne szépen egy korsó sör
-akár most is!-
