Egymillió alkoholista országa vagyunk. Sokan otthon isznak (zugivók), mások kiskocsmák törzsközönségét alkotják, így tartanak el egy helyet. Hősünk, a vers hőse is ilyen: nyitástól támasztja a pultot, fecseg a csapossal, érdektelenségekről szól és zárásig marad, közben maximum a postára, boltba ugrik el, mert bármennyire alkoholista, étel nélkül élni nem lehet. Kor és kórkép valahol Közép-Európában.
Lóránt András: Őskövület
Lepukkant kocsma,
Zenegép,
Teleshop,
Szól a tévé,
Alkohol
És régről ott maradt
Dohányfüst
Szaglik a falakból,
A bútorzatból.
Bement,
Mert remegett keze, lába,
Egy gondolat győzte le a többit az agyába’
Két cent rum,
Meg egy sör
Mondta,
Pedig már rég nem kellett mondania.
