Talán egy izgalmas kísérletnek is tekinthető, ha néhány, az irodalom jövőjéért tenni akaró és elhivatott ember összezár hasonló gondolkodású, de mégis ezerarcú gimnazistákat, főiskolásokat, költőket, professzorokat, slammereket, zenészeket. Mögöttük zárul a kapu, a kulcs pedig mehet a bokorba, jöjjön, aminek jönnie kell – mindez természetesen idén is Csöngén történt.
Dr. Fűzfa Balázs, a Savaria Egyetemi Központ docense immár kilencedik alkalommal hozta össze ezt a színes csapatot (köztük sorok íróját) Weöres Sándor szülőfalujában, a Vas megyei Csönge falucskában. A vegyes társasághoz mérten a benyomásaim is vegyesek, azonban biztos: valóban tartalmaz hozzáadott értékeket a csöngei levegő!
Sokan tudjuk, hogy nem csak örömteli gyönyör létezik, sőt a szomorúság mellett sokszor ott bujkál egy hamiskás pillantás; katarzis és sötétség sokszor jár kézen fogva a nagy költő verseiben. Csöngén erről az élményről az elhangzott művészi igényű előadások gondoskodtak, amik közül most a teljesség igénye nélkül emelek ki párat: a változatos programok között mindenki megtalálhatta az érdeklődésének megfelelőt.
Jazz és blues zenével átszőtt dalfolyamot adott elő Kelemen Zoltán színész és Völgyi Attila gitár- és lantművész az evangélikus templomban, ahol Petőfi Sándor is „elhelyezte” (na jó, valljuk be, belevéste) kézjegyét.
Talán e válogatás keserédességéhez hasonlított legjobban Varga Richárd ezt követő (majdnem) egy szál gitáros műsora, ami végre számomra is bebizonyította a slam poetry értékességét. Apropó slam poetry! A Savaria Slam Poetry és az odaLÖKött KÖLtészet különítménye az utolsó éjszaka tábortüzét foglalta el egy hajnalig tartó szövegmaraton kedvéért.
A fiatal zenész- és költőnemzedéket Háklár Dóri, Lutor Katalin és Varga Dominik képviselte, akik saját és kortárs művészek munkáiból válogatták össze a műsorra valót. Hasonló volt a koncepciója Rozmán Kristóf és Doma Bence közös fellépésének is, vers és zene – ha ugyan ez egyáltalán lehetséges – még közelebb kerültek egymáshoz.
A lelki mellett a szellemi töltődést szokás szerint tudományos előadások biztosították, olyan tudósemberekkel, mint Láng Gusztáv, Bokányi Péter vagy éppenséggel Beck Zoltán, aki most a romológiába vezette be a hallgatóságot. Természetesen, zenész lévén, később a gitár szintén előkerült.
Talán hosszabb seregszemle nem is szükséges, hogy lássuk az Olvasótábor töretlen erejét és színvonalát, ami a táborlakók nagy létszámában is megmutatta magát. Második „csöngézésemnek” más tapasztalatai is vannak. Azt hiszem, hogy nem feltétlenül a kötelező programok maradnak a legemlékezetesebbek. A sátorban alvás, a séta a Rábához, kergetőzés a búzatáblában, mámor a tábortűznél, reggeli cigaretta a kőasztalnál, hosszú beszélgetés a világ titkairól, heves vita vagy csók, ezek mind-mind fontosak és így állnak össze az előadásokkal együtt egésszé.
A képek Vincze Márton munkái.
