Manapság egyre több és több videójátékot dobnak piacra. Új technikák, minél jobb látványvilág, izgalmas karakterek, akciók, talán ezek azok a fontosabb elemek, amik egy jó játékhoz szükségesek. Ám a Giant Sparrow fejlesztésével és az Annapurna Interactive kiadásával létrehoztak egy olyan játékot, ami más, mint az eddigiek, akár művészetnek is nevezhetnénk. Lássuk, miről is szól ez a játék, What Remains of Edith Finch.
A What Remains of Edith Finch egy olyan játék, ahol az érzelmek, a narratíva és a történet háttere a legfontosabb. A tragikus sorsú Finch család történetét fedezhetjük fel az utolsó túlélő, Edith Finch szemszögéből. Látogatásunkat végig kíséri Edith szavai, amelyet könyvében ír le, megőrizve az utókornak. Visszatérünk a régi házba és bejárva annak elképesztően részletesen kidolgozott folyosóit, szobáit, titkos alagútjait feltárulnak előttünk a család titkai.
Maga a ház annyira élethű, hogy valóban elhisszük, hogy emberek éltek ott, első ránézésre minden normális: van nappali, konyha, dolgozószoba, hálószobák (amik ugyan el vannak zárva, még ez sem okoz gyanakvást a játékosnak). Minden szobához társítunk egy nevet, majd később egy arcot is, azok történeteinek megismerésével. A különféle hálószobák különböző embereké voltak, mindegyik különböző világnézettel, ezek a nagy szálak végül kiteljesednek és egy nagy tragikus történetet kapunk.
Edith történetei a halálról szólnak, családtagjai életének utolsó óráiról. A család történetei általában allegóriák, ám egyáltalán nem hatásvadászok. A sztori lineáris, egyenesen halad, az írók semmit nem hagynak kendőzetlenül, előbb utóbb mindenre fény derül. Változatosak a jelenetek is, térben is időben is mindig különböző helyekre kalauzol el minket a játék, hiszen egyszer az 1800-as években találjuk magunkat, vagy akár egy 70-es évek beli képregényben, máskor a jelenkorban.
A grafikája, a látványvilága nagyon valósághű, szépen kivitelezett. Szinte beleéljük magunkat a karakterek bőrébe, hiszen valljuk be, minden családnak megvan a maga története. (még ha nem is olyan tragikus, mint a Finch-eké) A családtagok kegyetlen sorsa megérint minket. Edith tudta, hogy ha ezek az események élete végéhez vezetnek, akkor is meg kell tudnia családja történelmét. Ez a játék lehengerlő, magával ragadó és nagyon jó ötletnek tartom, hogy Edith sorai megjelennek előttünk az ajtókon, ablakokon, falakon (a játékhoz kell egy kis angol tudás is). A What Remains of Edith Finch negatívuma talán az, hogy nagyon gyorsan le lehet játszani, szinte kiragad minket a játék világából a vége, ám, aki nem szeret hetekig játszani egy játékkal, annak megfelelő. Véleményem szerint a vége kicsit elhamarkodottra sikerült, az események egymásutánisága gyors volt számomra.
Összességében a What Remains of Edith Finch egy érdekes, lehengerlő játék, azonban készüljünk fel arra, hogy a végén felállunk a székből, eldobjuk a kontrollert és gyorsan keresünk valaki, akit megölelhetünk.
Előzetes:
