Az elmúlt 20-25 évben az emberiség bőven kiélhette azt a vágyát, hogy másokat „kukkoljon” és egy maroknyi összezárt ember vitáin élvezkedjen főműsoridőben hónapokon keresztül. A The Circle című, mindössze 12 részes, Netflixen futón műsor azonban magasabb, modernebb, és minőségibb szintre emelte a valóságshow műfaját.
Talán a 2010-es Való Világ volt az egyetlen és az utolsó is, amit ímmel-ámmal, de figyelemmel kísértem, azóta azonban meg sem közelítem az efféle műsorokat, ezzel pedig valószínűleg nem vagyok egyedül. Már nem hoz minket lázba a 24 órás élő közvetítés az interneten és az ezzel járó szaftos részletek, és azt hiszem, olyan közeg sincs már, amiben különösen érdekes tud lenni 10-15 különböző, idegen ember együttélése a külvilágtól elzárva.
Bár úgy tűnik, a valóságshow-k a 90-es évek végén, 2000-es évek elején voltak népszerűek, valójában ez a műfaj olyan régi, mint maga a televíziózás. A világ első reality műsora az amerikai Allen Funt Candid Camera (Kandi kamera) című műsora volt, melyben videóra vették, ahogy kínos, vicces helyzetekbe hoztak embereket. Az évtizedek során ebből fejlődtek ki a ma ismert, szinte orwelli elemeket tartalmazó reality műsorok, a Big Brother, a Való Világ, Love Island és társai, melyek során heteken, vagy akár hónapokon keresztül összezárva él egy maroknyi ember, akik életének minden pillanatát megfigyelik, mesterséges szituációkat és konfliktusokat kreálva. Ez azonban 2020-ban már nem elég ahhoz, hogy odavonzza a nézőket a tv képernyő elé minden este, akkor sem, ha a valósághow a dzsungelben, egy szigeten játszódik, vagy éppen egy hírhedt celeb, esetleg egyszerű közember keres magának férjet/feleséget.
Mindegyikről tudjuk, hogy valójában nem a valóságot tükrözik, mert már az alaphelyzetük sem valóságos, a szituációk, amikbe helyezik a résztvevőket pedig végképp nem.
A 2020. január 1-én, Amerikából elindult The Circle-nek pont az a legnagyobb erénye, ami a szimpla valóságshow-k hátránya: egyáltalán nem valóságos környezetben játszódik. Vagy talán pont azért valóságos, mert szinte mindannyian kerültünk már olyan helyzetbe, amilyenben a The Circle játékosai vannak.
Látszólag ugyanúgy indul, mint bármelyik másik valóságshow. Beköltözik egy lakásba nyolc teljesen különböző, idegen személy, azonban nem ugyanabba a lakásba. Mindenki kap egy saját, bekamerázott kis kuckót, ahol a külvilágtól teljesen elzárva élnek, és pusztán csak az időnként működésbe lépő chatszobán keresztül kerülhetnek kapcsolatba egymással.
Mivel nem találkoznak élőben, valamint mindenki egy általa létrehozott profil mögött bujkál, vannak olyan játékosok, akik nem önmagukat adják, hanem egy maguknál attraktívabbnak tartott személy képei mögé rejtőznek, ezzel próbálva megnyerni a többi játékost. A The Circle-ben ugyanis nem az a lényeg, hogy a néző kit kedvel a legjobban, és kire szavaznak a legtöbben. Ebben a reality műsorban a játékosok egymást rangsorolják az általuk legjobban kedvelttől a legkevésbé kedveltig, a két legnépszerűbb játékos pedig rövid időre influencerré válik, ezáltal pedig nekik kell eldönteniük, hogy kit blokkoljanak, azaz hogy ki essen ki a játékból.
Nem nézünk tehát szinte semmi mást, csak azt, hogy hogyan chatel nyolc különböző, egymást nem ismerő személy, akik közül páran álprofil mögött bujkálnak. Amennyire nem hangzik érdekesnek, annyira az, ugyanis – szerintem – nincs olyan közösségi médiát használó személy, aki sosem chatelt volna valakivel, akit nem ismer személyesen. A The Circle-ben nem mások életét és magánéletét kukkoljuk, hanem egy kicsit saját magunkat, és mindenki mást is, aki hosszú időket tölt el naponta a közösségi média felületein, és esetleg ismerkedik is.
A műsor legpozitívabb csalódása, hogy egyáltalán nem kellenek kreált viták, ordítozó, vagy épp meztelenkedő szereplők ahhoz, hogy izgalmas legyen. Kilencven százalékban azt nézzük, ahogy a szereplők az ágyukon heverészve, egy virtuális térben megismernek hét másik személyt, és egyszerűen összebarátkoznak. Egészen enyhe szinten, de megpróbál a műsor feszültséget kelteni a játékosok között különböző feladványokkal, ez azonban szinte semmilyen esetben nem válik be, a résztvevők pedig pusztán azt beszélik ki egymás háta mögött, hogy vajon ki lehet „catfish” vagyis olyan játékos, aki álprofilt használ.
Természetesen itt is – mint minden realityben – pénzért „küzdenek” a résztvevők, mivel azonban nincsenek belekényszerítve egy kellemetlen élethelyzetbe, és nem a nézőknek kell megfelelniük, még azok is önmagukat adják, akik álprofilt használnak, aki pedig nem, az nagyon gyorsan repül a játékból.
A műsor népszerűségét az is mutatja, hogy a 2020. január 1-től 15-ig futó, Amerikában forgatott első évad után szinte azonnal berendelték Brazíliában, az Egyesült Királyságban és Franciaországban.
A legfontosabb tehát, hogy mindenki önmaga legyen, akkor is, ha maszkulin leszbikus nő, drag queen, nagyképű szépfiú, vagy egyszerűen egy „social medusa”. Ezzel együtt pedig a The Circle messze a legszerethetőbb tv-műsor, amit az elmúlt évtizedben láttam, ráadásul nem kell hozzá napokon keresztül a tv előtt ülni, hanem a 21. századhoz legjobban alkalmazkodva az összes rész elérhető Netflixen.
Kiemelt kép: netflix.com
