A Netflix rajongóknak május 18-a örömünnep volt, az amerikai csodacég egyik leghíresebb sorozatuk, a 13 Reasons Why második évadjával jelentkezett. Az IMDb-n is magasra pontozott sorozat első évada annyira nagy sikert aratott világszerte, hogy a készítők úgy érezték, bőven van még mit mesélniük. A második széria végignézése után nem lennék meglepve, ha nemsokára már a harmadik évad forgatását terveznék.
A 13 Reasons Why már nagyon kellett a világnak, a sorozat ugyanis olyan aktuális problémákat feszeget, amiknek létezéséről legtöbbünknek tudomása van, tenni ellene mégis kevesen teszünk. Az első évad máris kiváltképpen fontos témát ragadott meg, a történet középpontjában egy középiskolás lány öngyilkosságának furcsa körülményei állnak. Hannah Baker (Katherine Langford) tettének elkövetése előtt kazettákat hagyott hátra, amelyeket speciálisan 13 olyan embernek szánt, akik többé-kevésbé felelősek voltak halálában. Az egyik ezek közül Clay Jensennek (Dylan Minnette) szól, aki a történet másik főszereplője, és erőteljes érzelmeket táplál a halott lány iránt. Az első 13 részből Hannah közvetlen társasága, a kazetták „tulajdonosai” és maga a lány kapcsolatát ismertük meg, majd a történet a múltbéli visszaemlékezések és a kihagyásos technika révén ott zárult, ahol elkezdődött: Hannah öngyilkos lett.
Az első évaddal kapcsolatban voltak aggályaim. A történet bár ígéretesen indult, az utolsó részekre néhol már nagyon átcsapott tinisorozatba, s bár feszegette annak határait, mégis egy-két helyen inkább szólt ez középiskoláról, mint annak valódi problémáiról. Fájdalmas volt elveszíteni a lányt, de ez a fájdalom önsajnáltatásba ment át, így az évad végére elmaradt a várt katarzis. Ennek tudatában óriási kíváncsisággal ültem le a TV elé megnézni, mire mennek a készítők még 13 résszel. Meglepődtem.
A második évad bőven tartogatott megoldásra váró rejtélyeket, váratlan fordulatokat, és levetkőzte az előző évadból rámaradt kliséket. Mindannyiunk szerencséjére a készítők tartalom szempontjából nagyon jó irányba mentek el, végre elhatárolódtunk a szentimentális sajnálkozásoktól, és az öngyilkosság szörnyű tragikumának tudatában valós problémák is megjelennek az új évadban. Olyan problémák, amiről beszélnünk kell, mert léteznek. Míg az első évad reflektorfényében főként az iskolai zaklatások bemutatása állt, a második évadban erőteljesen a 2017 szlogenjévé vált #metoo kampány tarolt. A történet ugyanis nagyban épít a nők ellen elkövetett erőszakra, az iskolában több lány is áldozatul esett erőszakos cselekményeknek, amiről vagy nem tudnak, ugyanis különböző tudatmódosító szerek hatása alatt álltak, vagy szégyellik és mélyen hallgatnak róla. Erről árulkodik az évad új szimbóluma, a polaroid képek.
Bár a szereplők sorozatbeli énjei még mindig középiskolás tanulók, a második évad szálai próbálnak túlmutatni a középiskolán. Végre felismertük azt, hogy az iskolai közösség a mai világban nem ér véget az utolsó csengőszóval, a diákok az iskolán kívül is ki vannak téve különböző veszélyeknek. A második évadban ezért kevesebb jelenet is játszódik az iskolában, s nagyobb hangsúly helyeződik egy-egy szereplő egyéni lélektanára, ugyanis mindenkinek van egy sztorija.
A szereplők karakterfejlődése is különleges. A második évad tanulsága talán az lehetne, hogy senki sem tökéletes és minden problémának több oldala, nézőpontja van. A dolgokért ugyanis nem vonhatunk felelősségre csupán egy embert. Ezt a sorozatban szimbolikusan a bírósági tárgyalásokon jelenik meg, ahol két fél, a szülők és az iskola harcol egymás ellen. A bíróságon kiderül, hogy Hannah sem volt tökéletes, ő is követett el olyan dolgokat, amikről olykor csak egy-egy ember tudott, neki is voltak titkai, a kazetták pedig nem árultak el mindent tulajdonosaikról.
Ugyanakkor felmerül a kérdés: ki a valódi hibás a lány halálában? Az iskola? A barátok? A szülők? Erre bár nem kapunk egyértelmű választ, az utolsó részek és a bírósági tárgyalás végeredménye ezt egyértelműen sugallja. Talán mindenki és senki sem. Nem hibáztathatjuk csak az iskolát vagy éppen a szülőket egyedül. A magányos, depresszióra hajlamos jellemet mindenkinek észlelni kellett volna, s Hannah halálához szülőkben, barátokban és az iskolában való egyöntetű csalódás egyaránt hozzátett. A lány megerőszakolása mindezek betetőzése volt, az öngyilkosság pedig egy rossz példa a jövő számára.
Az évad utolsó része már egy egészen más problémakör felé mutat, reménykedhetünk, hogy ha a készítők a harmadik évadon gondolkodnak, akkor ebbe az irányba mozdítják el a történetet. Az iskolai lövöldözések ugyanis egy nagyon aktuális probléma napjaink Amerikájában.
