Véget ért Kolozsvár legjelentősebb filmes eseménye, az idén huszonkettedik alkalommal megrendezett Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF). A tíznapos rendezvény során több mint kétszáz hazai és külföldi film került bemutatásra, amelyekre összesen több mint 110.000 jegy kelt el.
A kis- és nagyjátékfilmek vetítése mellett különböző mesterkurzusokon, gyerekprogramokon, koncerteken vehetett részt a közönség. A TIFF különleges meghívottjai között szerepelt az Oscar-díjas amerikai rendező és forgatókönyvíró, Oliver Stone (Született gyilkosok, JFK, Wall Street) és a szintén Oscar-díjas ausztrál színész, Geoffrey Rush (Ragyogj!, A király beszéde, A Karib-tenger kalózai), akik a szemle záróünnepségén életműdíjban részesültek.
A fesztivál legtöbb érdeklődőt vonzó vetítése nem meglepő módon Wes Anderson új mozija, az Asteroid City volt, amelyet nem kevesebb mint 3200 néző követett. A legnépszerűbb filmek között szerepelt továbbá Kertész Mihály 1942-es klasszikusa, a Casablanca, valamint Tudor Giurgiu román filmrendező Libertate (Freedom) című 2023-as drámája. A TIFF fődíját, a Transilvania Trophyt idén az iráni filmrendező, Dornaz Hajiha nyerte el Like A Fish On The Moon című alkotásával, amely egy olyan család drámáját mutatja be, ahol a szülők négyéves fia, Ilya egyik napról a másikra rejtélyes módon megnémul.
A fesztivál magyar filmeknek szentelt napján Csoma Sándor Magasságok és mélységek című munkáját is bemutatták, ugyanakkor számos egyéb emlékezetes nagyjátékfilmet említhetnénk a fesztivál különböző kategóriáiból. Ilyen például Kristoffer Borgli Sick of Myself (Syk Pike) című, norvég fekete vígjátéka a Focus Nordic szekcióban, amely abszurd, groteszk szituációk alkalmazásával magabiztosan teremti meg a műfaj sajátosan északi hangulatát, de beszélhetnénk a Supernova kategória keretei között bemutatott Rheingold (r. Fatih Akin) című német alkotásról is, amely Giwar Hajabi hip-hop előadó konfliktusokkal teli életútját eleveníti fel.
A 2023-as TIFF programjában idén dr. Lakatos Róbert filmrendező, egyetemi tanár Ki kutyája vagyok én? című dokumentumfilm-szatírája is szerepelt, amely a kutya-politikán keresztül vitat meg különböző társadalmi és emberi kérdéseket. A rendező a következőket fogalmazta meg az idei fesztiválélményével kapcsolatban:
„Szerencsésnek érzem magam, hogy egy olyan városban élek, amelyben van egy ilyen jelentőségű fesztivál. A TIFF Nemzetközileg B kategóriásnak számít, ami eleve nagy dolog (mert pl. Magyarországon nincs sem A, sem B kategóriás nemzetközi filmfesztivál), de tudnék mondani olyan A kategóriás fesztivált, nem is egyet, amelyen jártam, és amelynek a színvonala alulmarad a TIFF-éhez képest. Ugyanakkor nem minden B kategóriás fesztivál gyúr arra, hogy A kategóriás legyen, mert nem mindegyik akarja vállalni a világpremierek vagy legalábbis kontinenspremierek kényszerét. Ez, hogy mennyire frissek a bemutatott filmek, alapkritérium a fesztivál besorolásánál, de van egy másik nagyon fontos aspektusuk a fesztiváloknak: a szakmai programok és állófogadások, amelyeken nemzetközi szakmai kapcsolatok jönnek létre.
A Ki kutyája vagyok én? című filmemnek (amelyet idén bemutattak a TIFF-en, a magyar nap keretén belül) például itt indult tavaly a nemzetközi körútja egy fesztiválválogatók számára tartott zártkörű vetítésen. A varsói („A” kategóriás) fesztivál igazgatója itt nézte meg, majd a következő napokon az állófogadásokon beszélgettünk egy keveset, és pár nap múlva kaptuk is a meghívást a fesztiválra, pedig még a nevezés időszaka sem járt még le. De más válogatók/megfigyelők is bekérték a filmet. És idén is elkérték egy páran. Persze ez nem azt jelenti, hogy be is válogatják, de legalább kiemeltebb figyelmet kap, az egyes fesztiválokra benevezett hatalmas mennyiségű alkotások között ugyanis könnyű elveszni. Nekem az idei év nem volt túl stresszes ilyen szempontból, úgyhogy a sapientiás diákjaim filmjeit is ajánlgattam fesztiválválogatóknak.
Az is nagyon dicséretes dolog, hogy a TIFF integrálni próbálja a helyi alkotókat (ezeknek külön versenye is van), illetve külön figyelmet fordít a magyarságra. A magyar nap sokáig hiánypótló esemény volt, és bizonyos értelemben még ma is az, habár most már inkább fontos kiegészítő eseménynek tartom, ugyanis a Filmtettfeszt immár jó pár éve egy jelentős részét elvégzi ennek a feladatnak. A különbség csupán annyi, hogy utóbbi a magyarországi magyar – határontúli magyar kapcsolatokra koncentrál, a TIFF pedig nemzetközi közegbe helyezi a magyar alkotókat, és fontos szerepet játszik a román–magyar alkotói kapcsolatok kialakításában. Mindegyikre nagy szükség van, mert így lesz kerek a torta.”
A nagyjátékfilm-bemutatókon kívül a TIFF figyelmet fordít az elmúlt évben készült rövidfilmek népszerűsítésére is. Az idei román filmek kategóriájának fődíját Lara Ionescu Exercițiu de Concediu (Our Summer Break) című kisjátékfilmje vihette haza, a legjobb helyi rövidfilmnek ítélt díjat pedig Tompa Eszter Dimineața lui Oedip (Oidipusz reggele) című munkája nyerte el. A helyi rövidfilmek szekciójában idén is szerepelt egy magyar nyelvű alkotás, mégpedig Nagy Márton kolozsvári rendező-operatőr Hanna & Flóra című munkája, amely két, egymástól eltávolodott barátnő újra egymásra találásának történetét meséli el a rendező által már megszokott, sajátos humorral átszőtt szituációsorozaton keresztül.
Nagy Márton így foglalta össze véleményét: „A hír, miszerint rövidfilmem bekerült a TIFF idei programjába, óriási öröm volt számomra, mivel évek óta ez volt az egyik célkitűzésem. Örömmel töltött el az is, hogy a stábom nagy része a hivatalos premieren láthatta először a filmet, és még a szülinapi bulimat is összehozhattam a vetítéssel, minden szépen összeállt. A Hanna & Flórát utolsó előttiként vetítették a szekción belül, ezért szinte végig izgulva ültem az eseményen, de a filmre érkező reakció olyan eufórikus érzéssel árasztott el, hogy az izgalom teljes mértékben eltűnt, és a díjátadó közben sem tért már vissza. A hangos nevetések és taps számomra mindent megadott, amire vágytam. A helyi rövidfilmek versenyprogramjának lecsengését követően még pár vetítésre és eseményre is eljutottam a fesztivál keretein belül, és most, meghívottként jöttem rá arra, hogy valójában mennyire nagyszabású is ez a filmszemle, továbbá új célként tűztem ki azt, hogy ezentúl minden évben megpróbáljak bejutni valamilyen módon, mert kolozsvári filmesként nem engedhetem meg magamnak, hogy ne legyek ott.”
A fesztiválon vetítették a korábban Kolozsváron élő, jelenleg főleg az Egyesült Államokban tevékenykedő Skovrán Tünde frissen megjelent dokumentumfilmjét is, amelyről a film operatőre, Szandtner Dániel nyilatkozott:
„A Who I Am Not című román–kanadai–német koprodukcióban készült dokumentumfilmünk két dél-afrikai interszexuális ember történetét meséli el. Sharon-Rose Lehlohonolo Khumalot és Dimakatsu Sebidit öt éven át követtük, ez idő alatt hétszer jártunk Dél-Afrikában. A filmet forgatókönyv alapján készítettük, hőseink életéhez kötődő mozzanatokat dolgoztunk fel, illetve hagytunk teret az improvizációnak is, ha olyan dolog került a látókörünkbe, mely aktuális történés szereplőink életében, rögzítettük azokat a pillanatokat is. A filmnek van egy »hagyományos«, kézikamerás, szereplőkövetős stílusa, ezt a történetek, a cselekmény ábrázolására, dokumentálására használtuk. Ezekben az etapokban Felix Striegel kiváló német operatőr volt a partnerem. Ezzel párhuzamosan pedig lírai felvételekkel, beállított, megkomponált, asszociatív képekkel tükröztük hőseink belső világát. A film esztétikájának központi eleme a víz, számos vízalatti felvételt készítettünk, mely Guillaume Beaudoin kanadai operatőr nagyszerű munkájának eredménye.
A TIFF egy nagyon fontos mérföldkő volt a film útja során, több szempontból is. Producerem, Andrei Zinca és rendezőm, Skovrán Tünde izgatottan várták a kolozsvári bemutatót, hiszen ez volt a romániai premier, másrészt Tünde hosszú évekig dolgozott a Kolozsvári Állami Magyar Színházban színésznőként, és fontos volt számára, hogy a városban bemutathassa a filmet, melyben életének egyik meghatározó idejét töltötte el. A filmet kétszer vetítették a fesztiválon, mindkét alkalommal telt házzal.”
A TIFF által szervezett workshopok között tarthatjuk számon az idén is visszatérő Europa Cinemas Innovation Day Labot: az egyetlen romániai moziüzemeltetési szakirányú képzési programot, amely a hazai mozi intézmények vezetőit szólítja meg azzal a céllal, hogy lehetőséget kínáljon számukra tevékenységük értékelésére, újragondolására és javítására. Lázár-Prezsmer Endre, a sepsiszentgyörgyi Művész Mozi programfelelőse nem először vett részt a képzésen, és a következőképpen jellemezte tapasztalatait:
„Nagyon intenzív kurzusról van szó, én harmadik alkalommal vettem részt rajta. Találkoztam régebbi, visszatérő ismerősökkel, de sok új ember is csatlakozott hozzánk, így idén összesen közel harmincan voltunk, a képzés vezetője pedig Brüsszelből érkezett. Mindenképp hasznos és inspiráló élmény volt, azzal a reménnyel tértünk haza, hogy valamilyen módon mindenki megpróbálja beépíteni az itt szerzett tapasztalatait a munkájába. A rendezvény két napig tartott, a kiselőadások között akadt olyan, amely a kisgyermekes szülőknek való tevékenységek szervezésére összpontosított különböző vetítésekkel és gyerekfoglalkozásokkal, a brüsszeli képzésvezető előadása során pedig egy Cineville nevű kártyarendszer került bemutatásra, amelyekhez az art mozik társulhatnak, a kártya használatával pedig a néző bármelyik társult moziban jegyet válthat vagy egyéb szolgáltatásokat igényelhet. Ez egyfajta szövetség a művészmozik hálózatán belül.”
A Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) idei eseményei városszerte több mint tizenöt helyszínen zajlottak, a programok összességében több mint 125.000 érdeklődőt vonzottak be. Bár az idei fesztivál június 18-án véget ért, a szervezők már bejelentették a 23. TIFF időpontját is, amelyet 2024. június 14. és 23. között rendeznek meg Kolozsváron.
