Ha azt mondom, hogy Sherlock Holmes, biztos vagyok benne, hogy rögtön tudod kiről beszélek. Sir Arthur Conan Doyle regénybeli szereplőjét mindenki ismeri, hiszen alighanem az egyik legkedveltebb és legnépszerűbb fiktív detektívről beszélhetünk. Az első, eredeti Sherlock-történet 1887-ből származik, az utóbbi évtizedekben pedig megannyi film és sorozat próbálkozott –hol sikeresen, hol kevésbé sikeresen – az ikonikus történet újrafeldolgozásával.
Szerző: Gyulai Edina
Bevallom őszintén, hogy a BBC-s Sherlock 2010-es megjelenése előtt nem ismertem mélyrehatóan a nyomozózseni kalandjait, viszont világéletemben imádtam a krimiket és a detektív történeteket, ha pedig egy kis intelligencia is csúszik a bűnügyek megoldása mögé, a mai napig madarat lehetne velem fogatni.
Sherlock Holmes egy briliáns londoni detektív, aki kimagasló logikája, megfigyelőképessége és intelligenciája révén számtalan megoldhatatlannak tűnő esetet göngyölít fel életrajzírója, társa és barátja, dr. James Watson segítségével.
Ebben a feldolgozásban a detektív zsenit Benedict Cumberbatch, dr. Watsont pedig Martin Freeman alakítja. Sir Arthur Conan Doyle klasszikusát négy évad, összesen tizenhárom 90 perces epizód erejéig követhetjük nyomon, immáron modern köntösbe bújtatva. Detektívünk a londoni rendőrség munkáját segíti „tanácsadó nyomozóként”. A történet a 21. században játszódik, s bár a hegedűt megtartották a rendezők – az ódivatú pipát nikotintapaszra cserélték és a detektív kezébe adták a mai kor eszközeit: az internetet, a laptopot, a GPS-t, valamint egy felszerelt laboratóriumot – Molly Hooper laboráns asszisztálásával –, ahol Sherlock kiélheti és megcsillogtathatja mélyreható tudományos képességeit.
Visszatérő szereplők a sorozatban a Baker Street 221B házinénije, Mrs. Hudson (Una Stubbs); Sherlock nála 7 évvel idősebb bátyja, Mycroft Holmes (Mark Gattis), aki a brit kormánynál tölt be jelentős pozíciót; valamint ősellensége, James Moriarty (Andrew Scott). A sorozat több, önálló(nak tűnő) esettel foglalkozik, ám a cselekmény előrehaladtával eszmél csak rá a néző, hogy bizony „minden út Rómába vezet”.
Sherlock nyomozási „technikája” közel sem mondható hétköznapinak. A sorozat készítői külön hangsúlyt fektettek a detektív kivételes megfigyelőképességének megfelelő ábrázolására – bevallom ez az egyik dolog, amitől minden egyes alkalommal elkap az autentikus „Holmes”-hangulat. A sorozat zenéje is megérdemel egy külön gondolatot – David Arnold és Michael Price munkái szintén rettentő fontos szerepet játszanak a megfelelő légkör kialakításában.
A cselekmény elég szövevényes, egy kis odafigyeléssel azonban jól nyomon követhető és anélkül, hogy túl sok információt elspoilereznék, elárulom, hogy Moriarty köré épül, aki a maga ördögien zseniális módján igyekszik tönkretenni Sherlockot.
Detektívünk személyisége a négy évad alatt folyamatosan fejlődik, ám autentikusággát végig megőrzi, dr. Watson élete pedig többször is a feje tetejére áll – köszönhetően Sherlockkal ápolt „bensőséges” kapcsolatának. Az epizódok során a tapasztalatlan és érzelmileg elérhetetlennek tűnő főszereplőnk megéli azokat a pillanatokat, amelyek által kézzelfoghatóvá, emberibbé válik számunkra: a szeretetet, önfeláldozást, a veszteséget, a lemondást és az igaz barátságot.
Mindennek ellenére az idő előrehaladtával minden évad egyre több negatív kritikát kapott az ahhoz értőktől, amelyek egy részével azonosulni tudok. A történetírók egyre több kérdést hagytak megválaszolatlanul, egyre nagyobb lyukakat hagytak fedetlenül a sztoriban – ezzel ásva saját maguk alatt a talajt a befejező (?), negyedik évadra. Ezeket aztán a legnyakatekertebb módon igyekeztek megmagyarázni, s bár a tizenharmadik 90 perc végére többnyire mindenre fény derül, mégis ott motoszkálhat a kérdés a néző agyában: valóban szükség volt-e az ilyen szintű túlbonyolításra?
A fentebb leírtakból úgy gondolom, hogy egyértelműen látszik, mennyire szeretem Benedict Sherlockját. A szereposztás, az operatőri munka, a kivételes zene és a sosem unalmas, mindig valami újat mutató történetek azok, amelyek miatt bármikor újranézném ezt a sorozatot.
Az esetleges hibái ellenére a krimi kedvelőknek, intelligens szórakozásra vágyóknak – és Benedict Cumberbatch rajongóknak – ez a sorozat maga a főnyeremény és mindenki másnak is nyugodt szívvel ajánlom.
Képek forrása: bbc.co.uk
