Igazi meglepetések nélkül zárult az idei díjátadó.
Az este krónikája előtt persze gratuláljunk az újabb magyar Oscar-díjasnak, Sipos Zsuzsannának, aki a részben hazánkban forgatott Dűne berendezőjeként vehette át az elismerést. Ahogy arra számítani lehetett, Denis Villeneuve adaptációja tarolt a technikai kategóriákban, de a fontos díjaknál nem volt esélye.
A díjazottakat tekintve meglepően eseménytelenül alakult ez a gála. A fődíjat végül a CODA nyerte, az utóbbi hetek tendenciái alapján már lehetett számítani erre. Sian Heder filmje egy kedves történet egy hallássérült család egyetlen halló tagjának felnövéséről. Nem az a klasszikus díjvárományos mozi, de jó középutas választás.
Jane Campion díja legjobb rendezőként szinte biztos volt, ezzel ő lett a harmadik nő, akit elismertek ebben a kategóriában, Chloé Zhao tavalyi győzelmét is beleszámolva pedig talán már tendenciáról is beszélhetünk.
Jessica Chastain harmadik jelölését végre díjra váltotta, Ariana DeBose és Troy Kotsur elismeréséhez pedig nem férhetett kétség a mellékszereplők között. Will Smith és Chris Rock viszont az utóbbi évek legszürreálisabb jelenetsorát hozta össze. Rock azzal viccelődött, hogy Smith felesége (a szintén színész Jada Pinkett Smith) szerepelhetne a G. I. Jane folytatásában, hiszen kopasz. Csakhogy Pinkett Smith alopeciában szenved, ezért hullott ki a haja, így talán érhető, miért érezték többen ízléstelennek a poént. Ez persze nem magyarázza Smith tettét, aki nemes egyszerűséggel felment a színpadra, és megütötte a beszédét folytató Rockot. Később a Richard király főszerepéért Will Smith vehette át a legjobb férfi főszereplő díját, beszédében pedig elnézést kért a történtek miatt. Sokakban felmerült persze, hogy nem egy jó előre kitalálta gagről van-e szó, de ennek ellentmond, hogy a hírek szerint Smith-t a szünetben ügynöke, illetve jelölttársa, Denzel Washington is nyugtatta.
A CODA a legjobb adaptált forgatókönyv díját is elhozta, és talán az egyetlen kisebb meglepetést Kenneth Branagh Belfastja okozta, a legjobb eredeti forgatókönyv elismerését ugyanis a fekete-fehér felnövéstörténet nyert el. A Vezess helyettem csak az idegennyelvű filmek között jutott szóhoz (igaz, ott viszont elhappolta a díjat az így elismerés nélkül maradó A világ legrosszabb embere elől), a Summer of Soul (…Or, When the Revolution Could Not Be Televised) pedig teljesen megérdemelten hozta el a legjobb dokumentumfilm díját.
Összességében tehát meglepően csendes gála volt (leszámítva Will Smith esetét), a tudósítások szerint közepes műsorvezetéssel. A jelöletekről korábban itt, az esélyekről itt írtunk.
Kiemelt kép: Polygon.com
