Adam McKay Ne nézz fel! című legújabb filmjében egy közelgő katasztrófa sem érdekli a világ vezető hatalmait. Ismerős ez valahonnan?
Szerző: Sós TImothy
Egy hatalmas üstökös száguld a Föld felé, az emberiségnek pedig alig fél éve van hátra a kihalásig. Hogy a közelgő világvége mennyire érdekli a bolygó nagyhatalmait? Spoiler: egyáltalán nem. Adam McKay apokaliptikus szatírája már a megjelenése előtt megosztotta a közönséget. Az előzetes alapján képtelenség volt eldönteni, hogy a rengeteg sztárt felvonultató mű egy középszerű karácsonyi vígjáték lesz, vagy egy mondanivalóval teli katasztrófafilm. Végeredményben kijelenthető, hogy a Ne nézz fel! egyszerre lett mindkettő, úgy, hogy közben egyik sem.
A sztori szerint Kate Dibiasky (Jennifer Lawrence), a michigani egyetem doktorandusz hallgatója hatalmas felfedezést tesz, amikor egy eddig ismeretlen üstökösre bukkan az égbolton. A szenzáció okozta öröm gyorsan véget ér, amikor Kate kutatásainak vezetője, Dr. Mindy (Leonardo Dicaprio) kiszámítja az üstökös pályáját, és rájön, hogy az égitest pár hónapon belül a Földbe fog csapódni. Főhőseink megpróbálják az emberiség tudtára adni a közelgő világvégét, és megoldást találni az bolygó megmentésére, azonban törekvéseik még az Egyesült Államok tüzes miniszterelnökét (Meryl Streep) is hidegen hagyják.
A konfliktus aktuális és letisztult, olyannyira, hogy a film sokszor közhelyessé és szájbarágóssá válik. Ez nem egy véletlenül elkövetett hiba, inkább egy tudatos döntés, amelynek célja, hogy minél szélesebb körű publikumhoz jusson el a mű által kifejtett igazság. A két főszereplőnk ugyanerre az igazságra igyekszik rávilágítani, de az emberiség figyelmeztetésének küldetése egyre abszurdabb kommunikációs akadályokba ütközik.
Lawrence és DiCaprio közönyre és elutasításra találnak a Fehér Házban, és a vicceskedő reggeli showban való szereplésük is csak arra elég, hogy mémmé váljanak. A Ne nézz fel! mindent és mindenkit kiparodizál.
Kapunk itt kritikát a kapitalizmusról, a médiáról, az üzleti birodalmak pénzéhes motivációiról, de még a politikai elit gátlástalan és hazug eszmerendszeréről is. A film a szereplőkre és a köztük végbemenő interakciókra fókuszálva építi a narratívát. A McKay által felvonultatott karakterek mindegyike egy-egy pontosan kidolgozott karikatúra, amelyek legfőbb funkciója, hogy reflektáljanak a rendező szatirikus társadalomkritikájára.
És itt kezdődnek a problémák. A Ne nézz fel! egyszerre igyekszik teljesíteni a szatíra műfaji elvárásait, de mindeközben egy komolyan vehető mondanivalót próbál belesulykolni a néző agyába. Sajnos nem igazán képes ötvözni a kettőt. Ennek következtében a film első fele egy folyamatos nyomozás a néző részéről, aki megpróbálja kitalálni, hogy akkor most végül is mi történik a vásznon. Kezdetben a legzavaróbb talán Meryl Streep női Trump-hasonmásának túlzásba vitt játéka. Amerika női miniszterelnöke már-már annyira hihetetlenül közönyösen és érdektelenül viszonyul a világvége közeledtéhez, mintha legalábbis a Family Guy vagy a Saturday Night Live egyik bejátszásában szerepelne.
Ez önmagában nem lenne feltétlenül probléma. Sőt, kifejezetten érdekes megközelítésként szolgálhatna, ha McKay teljesen felvállalná ezt a hangvételt. Viszont a Ne nézz fel! időnként túl komolyan veszi magát ahhoz, hogy teljes értékű szatíraként működhessen, máskor pedig túl szatirikus ahhoz, hogy komolyan lehessen venni. A könnyed hangvételre egyébként a gyors és furcsa vágások is rásegítenek, amelyek végeredményben teljesen jól illeszkednek a film hangulatához. A sci-fi elemek CGI megvalósítása inkább egy videójáték megjelenésére emlékeztet, és még csak meg sem próbál élethűnek tűnni, ami szintén a film műfaji elhelyezkedésének egyik eszközeként tudható be.
A Ne nézz fel! a klímaváltozás tematikája köré épül, és bár nem feltétlenül szándékosan, de meglepő aktualitással reflektál a Covid-járvány zűrzavaros eseményeire is. Az sem véletlen, hogy épp az elismert környezetvédő aktivista Dicaprio főszerepet vállalt benne, aki egyébként nem épp a vígjátékairól vált híressé. Az Oscar-díjas színész ennek ellenére hitelesen hozza a frusztrált középkorú professzort. DiCaprio tehetsége napjainkban vitathatatlan, ám kiemelkedősége nem a karakter megformálásának kihívásaiban rejlik. A színész valami újat mutat magából, ami teljesen eltér az eddigi alakításaitól.
A film egyik legkellemesebb meglepetése azonban mégis Ariana Grande, aki bár keveset van vásznon, a mozi egyik legüdítőbb színfoltjaként jelenik meg az elkényeztetett popsztár, Riley Bina szerepében. Kiemelendő továbbá Cate Blanchett játéka is, aki laza profizmussal és felemelő energikussággal formálja meg Dr. Mindy szeretőjét, a hedonista műsorvezető Brie Evantee-t. Az A-kategóriás színészgárda jelenléte egyáltalán nem szükségszerű az üzenet ideális kivitelezéséhez. Megjelenésük kijelentés, ami a film üzenetére hívja fel a figyelmet.
A Ne nézz fel! szórakoztató és vicces, viszont túl hosszú. Az időnként felbukkanó poénok képtelenek kitölteni a szinte két és fél órás mozit, ezért a film ellaposodik, akad jó pár felesleges jelenet is. Ám amint túljutottunk a nehezén, a korábban feltett kérdések megválaszolásra kerülnek, a kezdetben észlelt káosz kiforrott egésszé tömörül. Szereplőihez hasonlóan végül Adam McKay narratívája is megtalálja a sorok közti harmóniát, és az utolsó jelenetek folyamán egy-egy megható pillanattal is kedveskedik a nézőnek.
McKay mozija számos aspektusában eltér a rendező előző munkáitól, és a szatíra műfajához tartozó korábbi filmekhez képest is tud újat mutatni. Témája aktuális és hatásos, szerkezete merész és kísérletező. A Ne nézz fel! bár nem lesz életünk legmeghatározóbb filmélménye, meglepően pontos és szellemes társadalomkritika, amely minden hibája ellenére is képes elgondolkodtatni az embert. A hideg téli esték egyikén bátran adjunk neki egy esélyt. Ne ezen múljon a világvége.
Kiemelt kép: TMDB.com