2022. március 17-én került sor a Metropolis Kortárs sorozatok című számának bemutatójára. A beszélgetés résztvevői az aktuális lapszámban is publikáló Hermann Veronika, Vécsey Virág és Varga Balázs voltak, a helyszínt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kovács Máté terme szolgáltatta.
Az este hatkor kezdődő, mondhatni családias hangulatú beszélgetést Varga Balázs, az ELTE Filmtudományi Tanszékének oktatója, a Metropolis filmtörténeti és filmelméleti folyóirat alapító szerkesztője indította. A jelenbéli helyzetre rezonálva „karanténhoz” hasonlította a Metropolis 1996-os elindítását: az akkor kezdődő, még ingatag lábakon álló filmelmélet és filmtörténet szak hallgatói közül páran összefogtak annak érdekében, hogy magyar nyelvű, kurrens filmelméleti szövegeket publikáljanak, s hogy foglalkozhassanak a kortárs filmkultúra szerzőivel.
A több mint húsz éve létező lap mindmáig megőrizte aktualitását – ezt a most megjelent lapszám is bizonyítja, mind a szám tematikáját, mind a létrejöttének történetét tekintve. Ahogy Hermann Veronika összefoglalta, egy tavaly, a tavaszi szemeszterében indult kurzuson (Elbeszélés és szerialitás a film utáni mozgóképek korában) született diskurzusok és szövegek nyomán jött létre ez az összeállítás.
Ezek után a lapszám tanulmányairól esett szó. A riporter inkább a személyes indíttatásokat firtatta – a szövegírók a saját kutatási területükhöz kapcsolódó esettanulmányok révén akartak közelebb kerülni (s az olvasókat is közelebb hozni) a kortárs sorozatok sokszínűségéhez és rétegzettségéhez. Hermann Veronikát elmondása szerint régóta foglalkoztatja az a problémakör, hogyan jelennek meg a különböző identitásproblémák különböző kulturális termékekben – kezdetben irodalmi aspektusból vizsgálta a témát, de ebben már benne rejlett a kelet-európai tömegkultúrával való foglalkozás is. A lapszámban közölt tanulmányában az 1983 című lengyel gyártású Netflix-sorozat és a román-német koprodukcióban készült HBO-s Hackerville kerül górcső alá, többek között a lokális, regionális társadalomkritikai értelmezéseket vizsgálva a produkciókon keresztül.
Vécsey Virág szintén társadalomkritikus témákat kutat Öko Lisa és Medvedisznóember című tanulmányában. A környezeti kommunikáció és az animáció szintetizálása révén született szövegben két, némileg saját élményként aposztrofált sorozatot vizsgál: a Simpson család gyerekkorában, a South Park tinédzserkorában töltött be fontos szerepet az életében, de persze ezek a televíziótörténetben is meghatározó sorozatok. A konkrét jelenetekre való rákérdezés mellett vizsgálhatjuk azt a tendenciát is, hogy a jól ismert, klímaváltozással kapcsolatos „kliséket” (például a jegesmedve, mint szimbólum) hogyan gondolja újra, használja fel az animációs filmkultúra. Vécsey egy-egy adott Simpson család-jelenettel prezentálta gondolatmenetét, amelyek a történetek ironikus és szórakoztató jellegét tekintve általános derűt okoztak a hallgatóság körében; ezután felhívta a figyelmet arra a morális problémára is, hogy ugyan a sorozatokon nevetünk, elvégre egy humoros csomagolásban jut el hozzánk az információ, de nevethetünk-e egyáltalán ezeken a súlyos, az egész emberiség jövőjét és életminőségét befolyásoló problémán.
Vécseytől Varga Balázs vette át a szót, aki a Mocsár című lengyel bűnügyi sorozaton keresztül kutatja a streaming szolgáltatók filmgyártási és terjesztési szokásait és eljárásait, illetve többek között kitér a kelet-európai sorozatok többrétegűségére; a kelet-európai szocialista múlt ugyanis más olvasatot implikál egy volt szocialista ország és egy nyugati ország közönségét tekintve, éppen ezért a történeteknek a regionális témákon felül globális témákat is érinteniük kell ahhoz, hogy a lehető legszélesebb közönségréteget szólítsák meg.
Utolsó kérdésként azt intézték a három résztvevőhöz, hogy véleményük szerint melyek a napjainkban tendenciózusan jelen levő legpopulárisabb témák a sorozatok terén. Vécsey Virág az animációt tekintve mindenekelőtt leszögezte, hogy napjainkban az animációs filmek és sorozatok már nem – feltétlenül – gyerekeknek készülnek; az animációban a pszichologizálás, formailag pedig az animék elterjedése a jellemző. Hermann Veronika a heist-történeteket és a disztópiákat említette, mindazonáltal mindhárman kijelentették, hogy nem lehet egy népszerű témát kiemelni, ugyanis a filmes történetek – Hermann szavaival élve – „kaleidoszkópszerűen” működnek.
Ezután a beszélgetést kiterjesztették a közönségre is: a hallgatókban leginkább az animációs sorozatokkal kapcsolatos kérdések merültek fel. Ezek megválaszolása után hivatalosan véget ért a bemutató, még lehetőség volt megvásárolni az aktuális Metropolis-összeállítást, amely a három résztvevőn kívül tartalmazza Bátorfy Attila tanulmányát a latin-amerikai telenovellákról, illetve két PhD-hallgató, Benedek Anna és Fejes-Jancsó Dorottya munkáját is.
Az aktuális és a korábbi lapszámokról további információk olvashatók a Metropolis honlapján.
Kiemelt kép: ELTE Média
