Skye Borgman, aki 2017-ben az Elrabolva fényes nappal című díjnyertes dokumentumfilmjével vált ismertté, majd idén nyáron A lány a képen című alkotásával hívta fel magára ismét a figyelmet, újabb alkotással jelentkezett. A Netflixen elérhető Megöltem az apámat egy háromrészes dokumentumsorozat, mely spoilergyanús címe ellenére számtalan döbbenetes részletet tartogat számunkra, ahogy azt már megszokhattuk a rendezőtől.
Szerző: Dudinszky Nikolett
A július végétől elérhető minisorozat első része egy 911-es hívás hangfelvételével indul, a széria egyik központi szereplőjét halljuk, a 17 éves Anthonyt, aki éppen bejelenti, hogy megölte az apját, és tanácstalan, mert nem tudja, hogy mit kell ilyenkor tenni. Az eset nagy port kavar, hiszen a gyilkosság Louisiana egyik legbiztonságosabb, felső középosztálybeliek által lakott kertvárosi részén történt.
Az esemény annyira megrázza a környéken lakókat, hogy egy szomszéd sem vállalja a szereplést az estről készült produkcióban, anonimitást kérve csak annyit árulnak el Burt és Anthony Templet-ről, hogy zárkózott, furcsa emberek voltak, akik senkivel sem barátkoztak a környéken. Az apa, aki néha megjelent a szomszédoknál, agresszíven viselkedett, a fiút pedig alig látták kijönni a házból.
A gyilkosságot követő rendőrségi kihallgatáson készült felvételeken Anthony nyugodtan és lekezelően beszél a történtekről, sem félelem, sem megbánás jeleit nem mutatja. Átlagos amerikai fiúnak tűnik; stílusa, testbeszéde alapján egy laza, trendi srác benyomását kelti, csak üres tekintete, rezzenéstelen arcvonásai – tehát a helyzettől idegen viselkedése – miatt kelt disszonáns hatást a szemlélőben. A kihallgatásról készült felvétel megtekintése után megalapozottan merül fel a kerületi ügyész helyettesben a kérdés, vajon képes-e együttérzésre a fiú?
Anthonyról nemcsak a kihallgatásokon készült felvételeket láthatjuk, a film készítői többször biztosítanak számára lehetőséget, hogy meséljen a kamerák előtt indítékairól. Többnyire nehezen fejezi ki a gondolatait, a gyilkosság után annyit tud mondani a kihallgatást végző tisztnek, hogy nem jöttek ki jól az apjával.
Szerencsére, az a kevés ember, akit az apa beengedett a személyes terükbe, vállalva arcukat, első kézből nyújtanak információkat arról, hogy milyen volt az élet a családi ház falai között. Anthony mostohaanyja és mostohatestvére (akik néhány hónappal a gyilkosság előtt kiköltöztek a közös házból) mesélnek Burt Templet különös dolgairól, de van, amiről ők sem tudtak a férfi múltjából.
A sorozat egy pontján többen arra a következtetésre juthattunk, hogy Anthonynak nem volt vesztenivalója, ezért vállalta a gyilkosságot, és ez az oka annak, hogy a gyerekkori házból kiszabadulva, nyugodt lelkiismerettel, a következményektől nem tartva tekint a jövőbe. Ha így is van, akkor sem tekinthetjük megoldottnak az ügyet, hiszen bármi is volt Anthony indítéka, az igazságügyi szervek képviselőinek ítéletet kell hozniuk gyilkosság miatt.
Anthony elítélése mellett és ellen szóló érveket is felsorakoztatnak a sorozatban megszólaló ismerősök, igazságügyi alkalmazottak, ő maga azonban látszólag kíváncsiság nélkül figyeli a dolgok alakulását, rutinos eszköztelenséggel, mintha már gyerekkorában kicsavarták volna a kezéből az élete irányításához szükséges képességeket. Aki évekig nem tudta megvédeni magát az apjától, vajon a törvényszék előtt állva képes lesz az érdekérvényesítésre?
A Megöltem az apámat egy közel sem szokványos történetet dolgoz fel, nem is akárhogyan. Figyelemreméltóvá teszi a sorozatot a lassan építkező, információkat fokozatosan adagoló szerkezeti felépítés, és az eset analitikus, mélylélektani megközelítése. A sorozat terjedelme miatt a transzgenerációs örökségek egyéni életútra tett hatásainak bemutatására is több lehetőség adódik, mint egy hagyományos terjedelmű true-crime műfajban készült dokumentumfilm esetén. Néhány percben Anthony felmenőinek történetét is megismerhetjük, többek között szót kapnak egykor bántalmazott nők, akik komoly tanulságokat vontak le a velük történtekből.
A sorozat segít betekintést nyerni a tartósan áldozati helyzetben élő emberek belső megéléseibe és kihangsúlyozza az őket körülvevő destruktív környezeti hatásokat. A Megöltem az apámat didaktikusság nélkül, a tények bemutatásával visz közelebb az áldozati pozíció megértéséhez, így azok is válaszokat kaphatnak, akikben a családon belüli erőszak kapcsán olyan jellegű kérdések merülnek fel, hogy miért marad valaki tartósan egy számára méltatlan helyzetben. Mint sok más minőségi alkotás esetén, a Megöltem az apámat című dokumentumsorozatra is igaz, hogy egy egyedi esetből kiindulva olyan rendszerszintű problémák ábrázolásáig jut el, melyek közvetlenül vagy közvetve szinte minden embert érintenek.
A szériában többször felmerül a normalitás kérdése, például, hogy vajon Anthony képes lesz-e normális, átlagos életet élni a jövőben, bármit is jelentsenek ezek a szavak. A sorozat végén a kamera mögül szintén érkezik egy, a normalitás problémaköréhez kapcsolódó kérdés, egyenesen Anthonynak címezve. Válaszolni nem tud, de a kamerák előtt először reagál normálisan az abnormális életkörülményeire. Nem rossz kezdett ez egy olyan fiútól, aki életének nagy részét – a túlélés érdekében – érzelmi tompultságban töltötte.
