Kisebb csoda, hogy Bernáth Szilárd első nagyjátékfilmje egyáltalán elkészülhetett, hogy aztán olyan port kavarjon, amilyet magyar film – vagy mozi úgy általában – ritkán szokott.
A Larry klasszikus rags-to-riches történet a hátrányos helyzetű srácról, aki titokban nagyon tehetséges valamiben, majd pár barátnak és a saját elszántságának köszönhetően felemelkedik. Mindeközben pedig bevisz egy-két olyan gyomrost is, amikre hiába számítunk, ugyanúgy fájni fognak. A filmet a Magyar Mozgókép Fesztivál programjának részeként láttam a Balaton Moziban, hat hónappal a premier után, egy teltházas vetítésen.
Ádám (Vilmányi Benett) egy borsodi faluban él, és egy birkatenyésztőnek dolgozik. Munkája során rendszeresen bajba kerül, a főnöke egyedül azért tűri meg, mert jó kapcsolatot ápol Ádám apjával (Thuróczy Szabolcs). A fiú súlyosan dadog, alig képes szóban kifejezni magát. Édesapja, a köztiszteletben álló rendőr a színfalak mögött évekig alkoholista volt, és válogatott módszerekkel tartotta terrorban őt. Most, hogy az apa letette az italt, igyekszik mintaszerű életet élni; templomba jár, földet vásárol Ádámnak, néha kihúzza a bajból, azonban a látszólag kedves gesztusok mögött ott lappang az elhallgattatás kényszere.
Ádám édesanyja évekkel korábban öngyilkos lett, a két férfi teljesen egymásra van utalva. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy kölcsönösen vágyják egymás szeretetét és tiszteletét. Ádám azonban soha nem fog tudni megbékélni a fájdalommal, amit okoztak neki, Zoltán pedig soha nem lesz képes együttélni a tudattal, hogy nincs feloldozása a tettei alól.
Ádám akkor tud kiszakadni a helyzetéből, amikor a rejtekhelyén rappel, és senki nem figyel rá. Ilyenkor a saját szövegeit próbálgatja, amiket magányában képes dadogás nélkül előadni. Amikor megismerkedik egy CsalaDo nevű amatőr rapperrel, megkéri, hogy vezesse be a hip hop világába, CsalaDo pedig azonnal felismeri benne a tehetséget, és ráveszi, hogy elinduljon egy online zenei tehetségkutatón.
Érdemes tudni, hogy a történetet a KiMitTube-ban feltűnt Serrano inspirálta, aki „szocio hip hopnak” aposztrofált produkciójával tett szert ismertségére. Serrano szövegei a borsodi cigányság és Kelet-Magyarország nehézségeit tematizálják, Bernáth Szilárd pedig ezekből inspirálódva dolgozta ki az Ádám számára központi apakonfliktust, miközben a szövegek szociológiai vonulata is megőrződött a film atmoszférájában.
A kritikai recepció gyakran előkerülő gondolata volt, hogy a Larry ügyesen kerüli a nyomor esztétizálását. Nekem mindig morbid, amikor a belpestiek próbálják kitalálni, hogy egy filmen mennyire érződik a belpesti gondolkodásmód, de tény, hogy kellett pár ügyesen megválasztott vizuális részlet ahhoz, hogy a film világa erős és koherens maradjon, miközben mégsem fordul át karikatúrába. Szó szerint egy vonalon múlott, Szandtner Anna (Ádám apjának új barátnőjét játssza) szemöldökét remegő kézzel rajzolhatták újra minden nap.
A legnagyobb erősség azonban nem ebben rejlik, hanem az olyan remekül megválasztott karakterekben, mint amilyen CsaloDo is, aki amatőrként elképesztően minőségi munkát végez, és az utóbbi idők egyik legemlékezetesebb magyar filmes mellékszerepét hozza. Érdekesség, hogy a filmbéli csapata a való életbeli barátai, talán ettől működtek együtt olyan organikusan, illetve a mozibéli számok is a sajátjai, tehát bizonyos értelemben hazai pályán mozgott.
Emellett Thuróczy Szabolcs is brillírozik a néha szeretetteljes, majd zsarnokba forduló édesapaként, Vilmányi Benettet pedig szinte nem lehet eléggé méltatni. A dadogástól kezdve a közönség előtti zavaron át, egészen a nagy katarzisjelenetig minden gesztus, arckifejezés, minden apró mozdulata nemcsak, hogy a helyén van, de tökéletesen azonosul a karakter világával.
Elsőre bizarrnak hat, amikor megjelenik a vásznon a tehetségkutató fojtogatóan tiszta világa, ami Larrynek a megváltást jelenti, de közben felszínesnek, álságosnak is hat. Izgalmas kérdés, hogy hol kezdődik az a személyesség a művészetben, amit elhagyva már lehet játékká, termékké redukálni valamit, és hogy szükség van-e erre? Vajon Larrynek ki kell állni a tömeg elé, ha csupán magának akarja kimondani a dolgokat? Azért válik Ádám Larryvé, hogy leküzdhesse az őt hátráltató akadályokat, vagy inkább Larrynek kell lennie, hogy beszélhessen?
A történetvezetés végig ezen kérdéseket középpontba állítva építkezik. Ügyes megoldás, hogy a nagy szövegnek csupán részleteit halljuk, így nem tudjuk, csak érzékeljük Ádám gondolatait. Bernáth Szilárd rendező szándékosan a főszereplőn tartotta a kamerát, mindig látjuk Ádámot, a film végére már annyira közvetlen a néző és a protagonista közötti kapcsolat, hogy a moziteremből kilépve szinte hiányzik is a fiú. Képtelenség nem szurkolni neki.
Így kell történetet mesélni és így kell atmoszférát teremteni. A Larryt kiszórták az Inkubátor programból, majd filmintézeti támogatást kapott. A rendezői vízió menet közben többször módosult, a kezdeti portréfilmből végül fiktív dráma kerekedett. Nagyon szívesen megnéznék egy Serrano-filmet is (a 444-es dokumentumfilmen felül), de jó, hogy közben lett egy ilyenünk is. Lehet, hogy nem a Blokádot kellett volna jelölni arra az Oscarra.
