Mivel minden változó értelmezési tartománya az állapottér és értékkészlete egy típusértékhalmaz, egy változót jellemezhetünk egy típussal, azaz beszélhetünk a változó típusáról.” Az Árnyéknyúl Változás című lemeze egyfelől számot ad arról a térről és arról az értékmezőről, melyben fogant, másfelől többszörösen aláhúzza az alternatív zenei attitűdhöz tapadó tényt, miszerint az alkotó a folytonos változásban látja létének egyik alapfeltételét. A változás hangja – hova és meddig menjünk el érte?

DEBRECENBE KÉNE MENNI

Lépten-nyomon felmerül a szó: izoláció. Már nem igazán tudom, hogy Budapest izolálja el magát a nem-Budapesttől (szándékosan nem mondok “vidéket”), vagy esetleg a nem-Budapestben is van némi izolációs igény, természetszerűleg más szempontrendszer alapján. Egy biztos: agyon rágtuk már a kérdést, és sztoikus nyugalommal szemléljük, ahogy underground hangok továbbra is csak vizionálják a kulturális értelemben autonóm Debrecent.

Jóllehet, azért az elmúlt időben történt pár olyan fejlemény, amely potenciálisan felpezsdítheti a könnyűzenei életet, ilyen például a Made in Debrecen. A Made in Debrecen bizonyos értelemben koncentrálja és párbeszédbe állítja a város zenekarait. Illetve a Debreceni Egyetem induló könnyűzenei képzése is segít könnyűzenei élet beindításában, ugyanis így akár több alkotó zenészt is elcsábíthat a térségbe. Egy biztos: nem könnyű, és talán nem is olyan hálás feladat rockzenekart csinálni Debrecenben.

Az Árnyéknyúl műfaji vállalása – melyet nevezzünk a könnyebbség kedvéért alternatívnak – sem teszi könnyebbé az érvényesülést a 21. században, a tiszta alkotói szabadság kivívását egy új korban. Mégis hogy kell működni a centrumtól elzárt városban a léthez tapadó kockázat alkotóiként?

Árnyéknyúl / Fotó: Jámbor Imre


DIY

Mondjuk úgy is lehet, hogy a zenekar a piacnak való kitettséget megelégelve a „csináld magad” elve szerint kezd el működni. A Változás felvételeinek vezetését, a keverési munkálatokat és a masteringet is a frontember, énekes, dalszövegíró Kovács Károly vállalta. Külön producere nem volt az anyagnak, ami szintén egy bátor döntés, hiszen a szcénára egy pár éve már – leginkább a ZajZajZaj stúdió és kiadó hatására – jellemző, hogy az oda tartozó zenekarok producerrel dolgoznak.

A zenei rendezői munka hiánya bizonyos dalhelyeken érzékelhető (például a Mi visz előre utolsó harmada, mint vadhajtás, mely egyébként bravúros zeneileg, csak a dalkohéziót csorbítja), illetve a dramaturgia szempontjából is fontos lenne egy külső kontroll (mely dalok kerüljenek rá a lemezre, melyek nem).

Az Árnyéknyúl lemezfelvételi tempója és elgondolása két fontos gondolatot is maga után von: egyrészről a saját stúdió által nyújtott korlátlan idő megidéz egy olyan lemezkészítési folyamatot, amely leginkább a nyugaton működő produkciók sajátja, és amelynek a lényege voltaképpen az, hogy az alkotás folyamata nem kizárólag a próbateremben történik, hanem a stúdióban is. Másrészről be kell látni azt is, hogy nehezítő körülménnyé is válhat a túlzott időbeli szabadság (megjelenési terv, kommunikáció, dalok mennyisége stb.).

MARADÓK ÉS LEUGRÓK

A zenei rendező hiánya, és a DIY-attitűd felvállalása azt is eredményezi, hogy a lemezanyag összeállítási folyamatát megelőző szelekció elnagyolttá, reflektálatlanná válik. Így történhet meg az, hogy olyan dalok is szerepelhetnek egy lemezen, amelyek annak dramaturgiai vonalát tördelhetik, mondhatjuk úgy is, „leugranak” az anyagról.

A Változás ebből a szempontból nagyjából rendben van, de két dalt mindenképp ki tudok jelölni, amik inkább ebbe a „leugró” kategóriába tartoznak. Az egyik a Modern Lobotómia című dal, amely a zenekar egy korai időszakában keletkezett (a zenekar neve is ez volt korábban), ez mind struktúrájában (tulajdonképpen két részre osztható monotónia), mind szövegében (számos ragrím, esetlegesség) eltartó a lemez többi dalától. A másik az Ugye? – Lassú verzió, mely a zenekar 2019-es Árnyéknyúl című lemezén már szerepel a „gyors verzióban”. A lassú verzió nagyrészt egy szál zongora és ének hangszereléssel lett újragondolva, mely a szöveggel való párbeszédben egy olyan giccs-dimenzióba löki a dalt, ami a Változás többi dalára nem igen mondható el.

Viszont ami a lemez egész érzületi klímájának kérdése, az az alternatív zenekarok kapcsán általánosan felsejlő stigmatizáció. Hol tart most az Árnyéknyúl a „kispálos” stigma elleni küzdelemben?

Fotó: Árnyéknyúl (hivatalos fb oldal)

STIGMATIZÁCIÓ

Számtalan korábbi írásomban gondolkodtam már a „kispálos” stigmáról, amelyet legelső sorban a folytonossággal magyaráztam, mely most sem tűnik kevésbé releváns felvetésnek, hiszen a Kispál és a Borz és úgy önmagában a Lovasi András-éthosz hatása több generáción átível. Azt viszont be kell látnom, hogy a magyar zeneipar spektruma nem elég széles ahhoz, hogy egy underground zenekar önreflexió nélkül alkothasson 2023-ban. 

Nem azt állítom, hogy az Árnyéknyúlnak nem szabad megőriznie az önazonosságát, és az ipar folyamatos változásaihoz való alkalmazkodásának aktusa legyen az alkotás mozgatórugója, én egész egyszerűen egy kényszerű helyzethez való tudatos viszonyulást gondolok csak el.

A Változás egyes részein már érzékelhető ez a tudatos viszonyulás, meglátásom szerint az Árnyéknyúl megkezdte a „kispálos” stigma elleni küzdelmet.

Az anyag több mint fele már túl van ezen a küzdelmen, ebben az értelemben két részre oszthatjuk a lemezt, vannak azok a dalok, amelyek megkaphatják a „kispálos” stigmát: Mi visz előre?; Cím nélkül; Modern Lobotómia; Ugye?, Alszik magában, és vannak amelyek nem: Változás, Jól érzed magad, Közhely, Ajtót nyitok, ő enged be; Szeret-nem szeret; Nyakig; Tilos a felfelé.


TEXTUS

A Változás szövegei az ontológiai határhelyzet által sínylődő konkrét embert állítják a középpontba, ki hol saját művészeti valóságában való helyét keresi és értelmezi (Mi visz előre, Ugye?), vagy identitásképző pontjait keresi (Változás, Nyakig, Tilos a Felfelé, Alszik magában), esetlegesen helyzetdalokat mutat fel (Közhely, Szeret-nem szeret). A singularis kettőből, illetve a háromból inkább afelé tartanak a szövegek, hogy a singularis eggyel konstruálják meg a léthez tapadó kockázatot megragadó, alternatív attitűddel felruházott szövegírót.

A műfaji kritériumok közé tartozhat – ha egyáltalán beszélhetünk ilyenekről az Árnyéknyúl esetében – a szövegalkotás esetében az elbeszélői én és a nyilvános/privát én konfrontációja, majd összeérése. Magának a változásnak a folyamata is érződik a lemez szövegein, összetartást érzékelhetünk, mely a Modern Lobotómia című régebbi dal a lemezen való szerepeltetése által evidensen megvalósul, de a többi szám által is kirajzolódik, hogy más és más alkotói időszakok lenyomatai (lényegei és dokumentációi) találhatók a lemezen.

A Változás voltaképpen heteronóm: lejelöli azt a helyet a zenekar életében, melyről lehetőség nyílik elmozdulni egy, a stigmáktól távol eső, világos és elkülönült zenei realitás felé. 

Árnyéknyúl / Fotó: Sóvágó Zsolt


ÖNÉRTELMEZÉS

A világos és elkülönült zenei realitás eléréséhez persze szükséges egyfajta tudatos rálátás, melyről nem állíthatjuk hogy kétségbevonhatatlanul létezik, főleg, ha tüzetesen áthallgatjuk a lemezt. Említhetünk olyan momentumokat, melyek leginkább arra az álláspontra helyeznek minket, hogy az Árnyéknyúl lépten-nyomon félreértelmezi önmagát, vagy inkább kevésbé foglalkozik az önértelmezéssel.

A Szeret-nem szeret című dal attól függetlenül, hogy a többi dalhoz képest leginkább gegnek gondolható el, egy olyan irányt indíthat el a zenekar életében, amely hidat képez a komoly állításokkal operáló, léthez tapadó kockázatot vállaló alternatív attitűd, és az ironikus éllel tarkított megfogalmazásokban hívő, parabolikus gondolkodású “avantgard” attitűd között.

Ugyanilyen hasonló útnak a rajzolódása az is, ha a régi felállásokban megszilárdult világokat hozza vissza a zenekar (Modern Lobotómia), és próbálja párbeszédbe állítani a jelenlegi felállás által létrehozott dalokkal. Ez az irány szintén jelenthet egy fontos utat, mely nem csupán az Árnyéknyúl genezisét tenné igazán láthatóvá, hanem a zenekar története során felgyülemlett, a különböző formációk által begyüjtött tapasztalatok alapján releváns dalok is születnének. 

Kiemelt kép: Sóvágó Zsolt