Az első epizód mély nyomokat hagyott a nézőkben. Megreformálta a műfajt és egy teljesen új színt vitt az univerzumba. Vajon képes volt a második eljövetel ezt megugrani? Kritikánkból kiderül!
A 2016-os Deadpool az egyik legjobb szuperhősfilm, úgy hogy a pörgős akció és a csavaros történet messze áll tőle. Minek köszönheti a sikerét? Talán ez volt az első olyan Marvel-film, ami célközönséget váltott: korhatár-besorolásának köszönhetően csak az érettebb korosztály tekinthette meg és az ő igényeikhez alkalmazkodott. Volt itt minden: rasszizmus, gore filmekbe illő hentelés, idétlen poénok és szex. Jó sok szex.
Az első rész sikerén felbátorodva pár filmnél meg is tartották a kijelölt irányt, ami remekül állt például a Logan-nek, az X-Men filmek etalonjának. Folytatták ezt a sort jelen filmünkkel, a jövőben pedig érkezik a New Mutants, ami konkrétan egy horror lesz (reméljük a Venom is ezt az ágat erősíti).
A magasra tett léc miatt, amit a nézők elvártak, igencsak kockázatos vállalkozásnak bizonyult a folytatás elkészítése. Követnie kellett a jól bevált receptet, de emellett újdonságokat is felmutatnia. Nos, ez nemcsak sikerült neki, de messze a legszórakoztatóbb képregényfilmet kaptunk kézhez.
A sztori, mint legutóbb, most sincs túlbonyolítva: Wade Wilson csatlakozik a X-Menekhez, de egy akció rosszul sül el és egy fiatal mutánssal, Russellel együtt a kóterben végzik. Szabadulásuk küszöbén megérkezik a jövőből az ügyeletes terminátor, Cable, akinek feltett szándéka a kiscsávó likvidálása. Na most, hősünk ezt az akciót igyekszik meghiúsítani, de együl ezt képtelen véghezvinni, ezért (ahogyan az előzetesben is láthattuk) egy szipi-szuper csapatot toboroz.
Az előző rész erősségeit itt is alkalmazzák: a kretén poénok és beszólások úgy röpködnek, mint a puskagolyók (mert azok is röpködnek ám). Nem kímélnek semmi és senkit, a teljes popkultúrának úgy beszólnak, hogy csak na’. Az egész film elejétől a végéig hahotázós. Erre a stáblista utáni jelenetek még rátesznek egy lapáttal (de még mekkorával). Nem túlzás azt mondani, hogy most láthattuk az eddigi legkirályabb post-credit tartalmat.
De az élet nem móka és kacagás, van pár szívszorító jelenet is a Deadpoolban, ezek elég merész húzások voltak a stúdiótól, de nagyon passzolnak a képbe. Már nem csak egy agykikapcsolós szórakozást nyújt, mint elődje, hanem azokat is megszólítja, akik a vígjáték mellett igazi tartalomra vágynak.
Ryan Reynolds élete formáját hozza, ezt a szerepet teljesen neki találták ki. Mellette érkeznek olyan visszatérő színészek, mint Karan Soni (Dopinder), Leslie Uggams (Vak Al), Stefan Kapicic (Kolosszus). A film anti-hősét Josh Brolin kelti életre, akit már aVégtelen háborúban is láthattunk Thanosként. Az ottani szerepléséhez hasonlóan itt is briliáns alakítást nyújtott.
Elvárásainkhoz képest sajnos most is elenyésző történetet kapunk, de a poénok és vég nélküli akció bőven kárpótol ezért. Ha nem kaptunk volna egy új Bosszúállók-epizódot, egyértelműen Deadpool fejére kerülne a szuperhősök koronája. Egy érzelmes és nagyon cool filmet köszönthetünk személyében. Mindenkinek ajánlom, még azoknak is, akiknek az első epizód nem elégítette ki minden vágyát.
