A karácsonyhoz hozzátartozik a filmnézés. Ilyenkor összegyűlik a család, és természetesen mindennemű konfliktust elkerülve kiválasztja, hogy mi lesz az esti néznivaló. Mi most azoknak szeretnénk segíteni, akiknek már nem elég a tévében forgó nyolc-tíz film. Jöjjön tehát néhány olyan alkotás, ami bár nem szokott ott szerepelni a Reszkessetek, betörők! mellett az ünnepi filmes listákon, de alkalmas lehet a közös szórakozásra. Sőt, felsorolásunk alanyai még némi művészi értéket is képviselnek.
A muzsika hangja
A film, ami megismertette a világgal Julie Andrews-t, és bizonyította, hogy a musical műfaja nem csak cukormázas történeteket tud elmesélni. Mert bár A muzsika hangja minden idők egyik legbájosabb filmje, a történet hátterében a nácizmus, pontosabban az Anschluss áll. Az apacának túl szeleburdi Maria (Julie Andrews) a hegyek között énekel, majd a nagy tekintélyű Von Trapp kapitány (Christopher Plummer) birtokán lesz nevelőnő. A gyerekek nem könnyítik meg az életét, üdvözlőajándékként békát tesznek a zsebébe, és nehezen bíznak meg benne. Idővel azonban a nő személyisége mindenkit magával ragad, az egységre pedig szükség is lesz, hiszen hamarosan maga Adolf Hitler veszélyezteti az idillt.
A muzsika hangja tökéletes családi film, mindenki megtalálja benne a számításait. A My Favourite Things pedig tényleg jobb kedvre deríthet bárkit.
Kisasszonyok
Louisa May Alcott regényét nem tudják elengedni a filmesek, a különböző adatbázisok szerint már tíz felett jár az adaptációk száma. Épp ezért lepett meg sokakat, hogy az egyik legfelkapottabb kortárs indie filmes egy ennyire avíttnak tűnő regényhez nyúl. Greta Gerwig azonban saját jól felfogott érdeke nyomán tért vissza a (fikciós) 19. századba, hogy valódi feminista adaptációt készítsen a férfiközpontú rendszer által akkoriban átlagossá formált regényből.
Ehhez az előző filmjéből, a nagyon kedves Lady Birdből átemelte a remek Saoirse Ronan, Timothée Chalamet párost, és szerzett még magának jónéhány remek színészt (Meryl Streep, Laura Dern, Eliza Scanlen, Emma Watson). Anakronizmusok és aktualitások remekül férnek meg a korhű kosztümök mellett, miközben a szenvedély itt is szárba szökken.
És bármilyen meglepő, ezzel a filmmel kapcsolatban az egyik kereskedelmi csatorna még egyet is ért velem, így a legfrissebb Kisasszonyok-adaptációt meg lehet majd nézni az ünnepek alatt.
Anne, E-vel a végén!
Csalok egy kicsit, ugyanis egy sorozatot is belecsempésztem a listába, ami viszont tematikusan remekül illik az előző alkotáshoz. A párosítás itt is igen abszurd: a Breaking Bad egyik írója, Moira Walley-Beckett nyúlt a ’80-as években nagyon népszerű Anne a Zöld Oromból című kanadai sorozathoz. Egy vörös hajú, szeplős kislány új nevelőszülőkhöz kerül, ahol eleinte szintén nem érzi jól magát, idővel azonban egyre otthonosabbá teszi a környéket.
A Netflix sorozat azért különleges, mert jó értelemben aktualizálja az eredeti sorozat idealizmusát. Ebben kulcskarakter lesz a városkába érkező tanárnő, Miss Stacy (Joanna Douglas), aki a korát meghazudtolóan emancipált nőként nyitja fel az egyébként is igen intelligens Anne (Amybeth McNulty) szemét. Az pedig valóban bátorságra vall, hogy a főszereplő lány (vélt) személyiségzavarát, különcségét ilyen természetesen, de nem szemérmesen ábrázolták a készítők.
Az első igazi nyár
Mi baj lehet, ha az embert Sam Rockwell avatja be az élet rejtelmeibe? Merthogy pontosan ez történik Az első igazi nyár című filmben, amely az amerikai (független) coming-of-age filmek bevett alaphelyzetéből indul: adott egy félénk fiú (Liam James), aki anyjával (Toni Collette) és mostohaapjával (Steve Carell) nyaral. Unalmában ellátogat egy vízi vídámparkba, ahol a korábban említett Rockwell karaktere, Owen, valamint az ő felesége (Maya Rudolph) fogadják. A srác munkát kap, miközben a férfi szárnyai alá veszi, és bohémélet szemléletével és lazaságával új mintát mutat fel a fiú előtt.
Az első igazi nyár a legjobb indie filmekhez hasonlóan jól egyensúlyozik a drámai és a humoros jelenetek között, ehhez pedig a zseniális színészgárda is kell: a korábban említettek mellett ki kell még emelni Allison Janney-t is, aki ebben a filmben is bizonyította, hogy az egyik legjobb kortárs karakterszínész.
A vademberek hajszája
Végezetül egy családi film, ami megint csak nem a szokványos családmodellből merít. Taika Waititi még ismeretlenebb filmesként készítette el ezt a moziját, egy olyan kisfiúról (Julian Dennison), aki nem jön ki jól a nevelőszüleivel. Úgy alakul azonban, hogy Hec bácsival (Sam Neill) össze kell fognia, hogy együtt túlélhessék a vadont. A Waititire jellemző humor már ebben a filmben is megjelent, de még visszafogottabb volt annál, mint a mostani blocbustereiben. Egy túlsúlyos kisfiú és a zsémbes öregember párosának pedig nehéz ellenállni.
