A kamaszkor mindenki számára nehéz időszak. A barátkozás, a szerelem, a továbbtanulás, a függetlenné válás mind olyan dolgok, amik kihívást jelentenek. Képzeljük el, milyen lehet tininek lenni akkor, ha valakinek egyébként is több kihívással kell szembenézni, mint a legtöbbünknek, milyen lehet tininek lenni, ha valaki nem neurotipikus.
Robia Rashid a Netflixen megjelent Több, mint normális című sorozata ezt a témát próbálja megragadni. A sorozat 2017-ben debütált, és azóta már 3 évada készült el, összesen 28 résszel, jövőre érkezik a befejező évad. A sorozat főszereplője a 17 éves Sam (Keir Gilchrist), aki autizmussal él. Sam gimnáziumba jár, jó tanuló és rajong a pingvinekért és az Antarktikáért, ennek az érdeklődésének segítségével fejezi ki az érzéseit, ezen keresztül dolgozza fel a körülötte történő eseményeket. Iskola mellett egy elektronikai üzletben dolgozik. Nem szereti a hangos zajokat, a nem konkrétan megfogalmazott és az új dolgokat, nem szereti, ha a busz üléséhez hozzáér a háta, vagy ha rossz oldalon van a fogkeféje. Sam nagyon őszinte, kimondja a gondolatait, még akkor is, ha azok nem teljesen helyénvalók, vagy esetleg megbántanak valakit. Sok nehézsége van a szociális kapcsolatok és kommunikáció terén, ami sokszor kínos, a néző számára azonban mulatságos szituációkat eredményez. Az első évad cselekménye aköré épül, hogy Sam szeretne barátnőt szerezni, amiben munkatársa és egyben legjobb barátja, Zahid segít neki, hiszen állítása szerint mindent tud a nőkről és a kapcsolatokról.
A sorozat megkísérli megmutatni, hogy milyen kihívásokkal kell szembenézni egy autizmus spektrumzavarral élő tinédzsernek, a számunkra apróságnak tűnő dolgok, mint például a plázában vásárlás, nekik nehézséget okozhatnak. Az iskolában van, hogy kiközösítik, gúnyolják vagy bántják, sokan nem tudják, hogy hogyan viselkedjenek vele, miként kezeljék, ha éppen bepánikol.
Felhívja a figyelmet arra, mennyire nincsenek tisztában az emberek az autizmus spektrumzavarral. Mutat azonban pozitív példákat is arról, hogyan lehetne másképpen, hogyan lehetne jobban csinálni. Sam családjának segítségével pedig azt is láthatjuk, hogy milyen hatással lehet a családra, ha egy gyerekük autizmussal él, illetve a mellékszálakon keresztül megismerhetjük a családtagok életét is. Sam édesanyja, Elsa mindent megtesz a fiáért, igyekszik neki mindenben segíteni, próbálja megóvni mindattól, ami nehézséget okozhat neki, szinte az egész életét annak szenteli, hogy a fiát támogassa. Emiatt nehéz neki, amikor Sam független próbál lenni, nehezére esik elfogadni, hogy tud nélküle is boldogulni. Doug, Sam édesapja nehezen fogadja el a fia diagnózisát, nem könnyű vele kapcsolódnia, egy kicsit szégyelli is, hogy a fia autista, azonban szeretne tenni azért, hogy jobb legyen vele a kapcsolata, szeretné jobban megérteni őt. Ezért is érzi sikerélménynek, amikor tanácsot adhat neki a csajozásról, és végre elkezd hozzá közelebb kerülni. Az apa-fiú kapcsolat sokat fejlődik a sorozat során. Megismerhetjük Elsa és Doug kapcsolatát, nehézségeiket, hogy megmentsék félresiklott házasságukat. Samnek van egy húga is, Casey, sikeres futó, aki az iskolában megvédi és támogatja a bátyját, és segít neki abban, amiben csak tud, de ugratja és viccelődik is vele. Néha azonban úgy érzi, hogy a szüleitől ő kevesebb figyelmet kap, inkább a bátyja van előtérben, az ő szükségletei fontosabbak. Figyelemmel kísérhetjük Casey első párkapcsolatának alakulását is, majd az iskolaváltással járó nehézségeit.
A sorozat készítőinek nem sikerült teljesen elvonatkoztatni az autizmus spektrumzavar sztereotipikus, tankönyvi ábrázolásától, esetleges pontatlanságok is megjelentek, amik miatt a legtöbb kritika is érte a sorozatot. A második és harmadik évadban viszont már látszik a fejlődés és a valamivel körültekintőbb ábrázolás. Fontos azonban megemlíteni, hogy bár a sorozat sok általános problémára és jelenségre hívja fel a figyelmet az autizmussal kapcsolatban, igyekszik megismertetni a nézőkkel, hogy milyen lehet az élet autistaként és egy vele együtt élő családjaként, de nem az autizmus pontos bemutatása a célja, hanem egy egyedi esetet mesél el – Sam esetét. Az autizmus spektrumzavar megjelenítésében nehéz, hogy minden eset, minden ember teljesen egyedi, ezért is fontos a sorozatot úgy nézni, hogy közben nem akarjuk általánosítani Sam történetét, viselkedését, cselekedeteit minden autizmussal élőével. Fontos, hogy megfelelő forrásokból tájékozódjunk a témában, és olvassuk el olyan emberek tapasztalatait, véleményét is, akik autizmus spektrumzavarral élnek, hogy minél árnyaltabb, pontosabb képet kapjunk az autizmusról, és ezek észben tartásával nézzük meg a sorozatot, ami mindezek mellett szórakoztató, könnyed, helyenként megindító történet.