A Disney által feldolgozott klasszikus meséket mindenki ismeri: Hófehérke és a hét törpe, A szépség és a szörnyeteg, Hamupipőke, Csipkerózsika, A kis hableány és még sorolhatnánk. Szeretjük őket, hiszen bemutatják a reményt, a szépséget és a jót megillető boldog befejezést.
Az ABC készítői ezeket a történeteket gondolták tovább és készítették el a 2011-től egészen 2018-ig futó Egyszer volt, hol nem volt című sorozatot. Történetünk kezdetén az Elvarázsolt erdőben találjuk magunkat, ahol a Herceg fehér lovon éppen Hófehérke megmentésére siet, hogy igaz szerelmük csókjával felébressze őt és megtörje a Gonosz királynő átkát. A következő képkockák már az esküvőt mutatják be, ahol egy újabb átkot ígér a királynő – ezúttal viszont senkit sem kímélve.
Emma Swan óvadékügynökként éli mindennapjait Bostonban. Élete azonban egyik pillanatról a másikra megváltozik, miután huszonnyolcadik születésnapján egy gyertya elfújása után váratlanul betoppan hozzá a tíz éves Henry, aki állítása szerint a fia, és arra kéri, menjen vele otthonába, Storybrookba és törje meg nevelőanyja, a Gonosz királynő átkát és mentse meg ezzel saját szüleit is, Hófehérkét és a Herceget. Az átok hatására ugyanis mindenki a mi varázslat nélküli világunkba került, ahol számukra megállt az idő, és nem emlékeznek, kik is valójában.
Azt hinnénk, ezeket a meséket már kívülről ismerjük, de a készítők még így is képesek voltak úgy alakítani a történéseket, hogy ne váljon unalmassá és teljességgel kiszámíthatóvá. Új szálakat és történeteket fűztek össze, miközben meghagyták a varázst és a reményt, ami élteti őket.
A hét évad hét külön történetet mutat be, új világokat megismertetve a nézőkkel. Az első évad végig a királynő átkának megtörésével foglalkozik, a második ennek következményeivel, a harmadik Pán Péter otthonát, Sohaországot tárja elénk egy teljesen más oldalról, mint eddig megszokhattuk – de az évad felétől Óz, a nagy varázsló birodalmába is betekinthetünk. A negyedik évad már kicsit modernebb kitekintést mutat, hiszen Anna és Elsa történetét követhetjük Arendelleben, ami egyértelműen a 2013-as Jégvarázs történetének egy alternatív utóéletét mutatja. De bejárjuk Arthur király Camelotját és Hádész alvilágát is.
Ez is bizonyítja, hogy az alkotók igazán kidolgozták és biztosra mentek az évadokat illetően, hiszen próbáltak reagálni az újdonságokra is, de nem feledkeztek meg az eredeti történetek varázsáról sem.
A Magyarországon 2012-ben az M2-n is bemutatott Egyszer volt, hol nem volt ennek ellenére közel sem tökéletes – és vannak dolgok, amik még egy ilyen elvakult meserajongónak, mint én vagyok, is csípte a szemét. Mivel a történet nagy része nem az elképzelt kisvárosban, Storybrookban játszódik, hanem az Elvarázsolt erdőben, a készítők előszeretettel dolgoztak zöld háttér előtt: több-kevesebb sikerrel. Az ilyen alkalmakkor mindig megmosolyogtam a CGI használatukat, hiszen közel sem vették annyira komolyan, mint például a Trónok harca vagy a Bosszúállók készítésekor. Persze, ez is adott egy kisebb bájt, és még meseszerűbbé tette a helyszíneket, de profibb hatást értek volna el, ha jobban odafigyelnek ezekre a technikákra.
Ami viszont a leginkább eladhatóvá teszi a sorozatot, az nem más, mint a remek casting. Ennél a pontnál ugyanis sokszor bukhattak volna nagyot az alkotók, de szerencsére voltak olyan stábtagok, akiket nézőként is örömmel figyelnénk önmagukban órákon keresztül. A Gonosz királynőt és egyben Regina Millst alakító Lana Parrilla és Rumplestiltskint (magyarul Zörgőfürge) játszó Robert Carlyle nem egyszer a hátukra vették és cipelték a földről az égig a sorozatot. Nem csak a karakterek komplexitása foglalkoztatta a nézőket, hanem a tudat, hogy ezen borzalmas és gonosz szereplők is képesek voltak fejlődést elérni és hitet táplálni – ez pedig nagyrészt a színészeknek köszönhető. Hófehérke (Ginnifer Goodwin) és a Herceg (Joshua Dallas) párosánál bájosabbat is régen láttunk, amihez nagyban hozzájárulhatott, hogy a két színész időközben összeházasodott, így a köztük lévő különleges kapcsolatot nem lehetett nehéz képernyőre vinni.
Bár a karakterek és a színészek is mindent beleadtak, a forgatókönyvvel sokszor maguk a készítők sem tudtak mit kezdeni, így a hét évad alatt előfordult, hogy egy kicsit elfáradt a történet vagy esetleg észszerűtlenné vált egy-két nagy fordulatnak szánt esemény. A hatodik évad például fantasztikus befejező részt kapott, így kicsit meglepett, amikor megtudtam, hogy még egy történet erejéig visszahozzák a sorozatot; emiatt pedig ezt inkább egyfajta spin-offnak nevezném.
Ezen hibák ellenére is az Egyszer volt, hol nem volt megéri a megtekintést. Nem tökéletes, de nem is kell annak lennie. Remek családi kikapcsolódás lehet, ha nem akarjuk egyedül nézni, hiszen a varázslat, a szeretet és a remény belengi a sorozatot – a végére pedig nem maradnak száraz szempárok. Egyszerűen elönt minket a megkönnyebbülés, hogy nem számít, mit hoz az élet, a boldog befejezés mindenkit megillet.
Kiemelt kép: wallpapercave.com
