A német rendező-forgatókönyvíró Barbara Ott 2020-ban, a Berlinálén debütált Az utolsó menet (Kids Run, 2020) című filmmel, egy kompromisszum nélküli, erős alkotással, amely egy fiatal bokszoló életén keresztül mutatott rá, milyen kegyetlen ring is az élet. Az idei Müncheni Filmfesztiválon bemutatott második nagyjátékfilmje, a Házasság kizárva (Für Jojo, 2022) az éppen csak megkezdett rendezői életmű újabb kemény építőköve, mely többek között arról elmélkedik, mit jelent kétségbeesetten ragaszkodni egy másik emberhez.
Paula és Jojo gyermekkoruk óta elválaszthatatlan barátok. Ám a barátságuk próbára tétetik, amikor Jojo álmai férfijával az oldalán tér vissza mexikói útjáról Németországba. A közös otthon hirtelen kényelmetlen, idegen térré változik Paula számára, ahol hármasban már nem Jojo életének legfontosabb szereplőjeként van jelen, hanem mint gyertyatartó, vagy inkább: mint tehetetlen szemlélő, aki nem érti, mi történik, de azt érzi, hogy ami történik, nem jó. Ezért hát úgy dönt, mindent megtesz annak érdekében, hogy Jojo kapcsolata zátonyra fusson.
Igen, ez úgy hangzik, mintha Paula nem egy fiatal felnőtt, hanem egy dacos gyermek lenne, aki, tegyük fel, épp az elvált szülei új kapcsolatait próbálná szabotálni, hogy aztán az ő vágyai szerint újra összejöjjenek… És így is van. Paula egy nagyra nőtt gyerek, aki megrekedt a felnőtté válás folyamatában, valamint aki zsebében a jogi diplomával egy bowlingpályán dolgozik, és akinek per pillanat fogalma sincs arról, mit akar az élettől. Egy valamit azonban tud: hogy Jojo nélkül képtelen élni.
Paula karaktere a Stefanie Ren által írt forgatókönyv legnagyobb erénye. Izgalmas és zavarba ejtő figura, akit egyszerre találunk szerethetőnek, megérthetőnek, érthetetlennek, nevetségesnek és idegesítőnek. Egyszerre vagyunk az ő oldalán és határolódunk el mindattól, amit tesz. S egyszerre látjuk őt valódi, hús-vér embernek, valamint a felnőtté válás, az önmagunkra találás lehetetlenül nehéz mivoltát felfedő allegóriának.
Finoman szólva is megkérdőjelezhető lépései nyomán ugyanis megannyi probléma és dilemma vetődik fel. Például az: honnan tudhatjuk, hogy az életünk egy szakasza véget ért és egy másik kezdődik? És az is, hogy mi van akkor, ha nem látjuk a jövőt?
Stefanie Ren és Barbara Ott rendkívül bátran ültették el Paula karakterében a mai fiatal felnőttek nehézségeit, félelmeit és kétségeit, s igen merészen mutatják meg azt is, mit jelent – és mit eredményez – a jövő kilátástalansága elől a múltba menekülni. Emellett pedig a függés, elsősorban a kapcsolatfüggőség kérdését is körüljárják, meglehetősen érzékletesen és ami nagyon fontos: ítélkezés nélkül.
Paula tettei könnyedén elítélhetők, az alkotók azonban nem törnek pálcát felette, inkább empátiával fordulnak felé, s közel engednek hozzá minket, hogy igazán átérezzük, milyen félelmetes egyedül maradni, mikor úgy tűnik, semmire se vagyunk képesek egymagunk. Ahhoz persze, hogy ezt ténylegesen, teljes súlyában átérezzük, nagy szükség van arra, hogy Paula ne csak egy jól kidolgozott figura legyen. És Caro Cult erőteljes, megrendítően emberi játékának köszönhetően nem is csak az. Ő a film lelke, a Jojót alakító Nina Gummich pedig alázatos társa – és kicsit a lelkiismerete is. Jó páros az övék, és különleges élmény, ahogy elkalauzolnak minket a kapcsolatukban, az életükben, meg többek között Berlinben. Azt viszont nem állíthatom, hogy könnyű velük menni.
Hiába könnyíti meg a dolgunkat Falko Lachmund megfigyelő kamerája, illetve John Gürtler és Jan Miserre atmoszférateremtő zenéje, a Házasság kizárva tipikusan az a film, amely – éppen ellentmondást nem tűrő őszintesége és zavarba ejtően nyers stílusa miatt – a nézők egy részét egyszerűen ledobja magáról. Ők csupán csak valamiféle káosznak fogják érzékelni ezt a filmet, amely egy érthetetlen és élhetetlen fiatal nőről szól… De lesznek olyanok is, akik magától értetődően elmerülnek benne és meglátják, hogy az érthetetlenség és az élhetetlenség mögött valós félelmek bújnak meg. S az a fontos kérdés: hogyan foghatjuk egymás kezét úgy, hogy ne a másikat lebénítva és megsebezve, foggal-körömmel kapaszkodjunk?
