Agatha Christie bűnügyi történetei máig lázban tartják az olvasókat. Több próbálkozás után 2017-ben ismét a képernyőkre került egy legendás darab, ami próbálja újra learatni a babérokat, több-kevesebb sikerrel.
Az angol írónő regényei meghódították a világot, szinte mindenki olvasott tőle egy-egy detektív-sztorit. Ezek nagy részének főszereplője a köpcös belga nyomozó, Hercule Poirot. Történetei rengeteg olvasó szívébe lopták be magukat. Az egyik, ha nem a leghíresebb gyilkosság, melynek felderítésére indult, az Orient expresszen történt. Nézzük, milyen a könyv és a róla készült legújabb filmfeldolgozás!
A Gyilkosság az Orient expresszen című Christie-könyv egy megtörtént bűnügyet dolgoz fel, méghozzá a híres pilóta, Charles Lindbergh fiának elrablását és brutális meggyilkolását. Vagyis inkább annak lehetséges következményét. A regény első oldalain megismerhetjük Poirot-t, akinek sürgős ügy miatt haza kell utaznia Isztambulból Londonba. Erre legalkalmasabb közlekedési eszköznek a Simplon-Orient Expressz bizonyul (mely egy létező luxusvonat volt a 19-20. században). Ez a gyors utazás számos kellemetlenséggel jár: először elfogy a hálófülke, aztán irritáló emberek társaságában kénytelen utazni a magán-szimat, míg végül kikötünk egy csúnya gyilkosságnál. Mr. Ratchet-et tizenkét szúrással ölték meg, ráadásul a hótorlasz miatt a vonaton ragadnak, együtt a gyilkossal.
A regény stílusa nagyon érdekes. Bűnügyi történethez képest kifinomult és igényes. Elegánsan szerepel benne a csodálatos luxusvonat leírása, az utasok részletes bemutatása és maga a gyilkosság is. Maga a hangulat nagyon kontrasztos. Egyrészt folyamatosan ott van benne a frusztráltság, hiszen az utasok össze vannak zárva a tettessel, viszont ezt az érzést ellensúlyozza a vonat otthonossága. Minden egyes mondat hat az olvasó érzéseire. A történet hamar felkelti az érdeklődést, hiszen rögtön az elején megtörténik a bűntény. A legnagyobb hangsúly, mint egy jó krimiben, a nyomozáson van, ami rengeteg meglepetést és csavart tartalmaz.
Poirot kalandjai az évek során rengeteg feldolgozást kaptak. Talán a leghíresebb a David Suchet főszereplésével készült televíziós sorozat, mely 1989-től egészen 2014-ig sugározta a detektív mindennapjait. Ebben a sorozatban egy epizódot szántak az Orient-expresszen történt gyilkosságra, Kenneth Branagh azonban elhatározta, hogy vérfrissítés szükségeltetik: egy új Poirot kell nekünk, méghozzá az ő személyében (nehéz úgy tekinteni, hogy nem csak azért készült a film, mert a rendező kedvenc karaktere bőrébe akart bújni). Ha valakinél, hát nála biztos kézben volt az alkotás. A négyszeres Oscar-jelölt rendező már bizonyított tehetségéről, hiszen ő készítette az első Thor filmet és az V. Henriket is.
Ha a színészi teljesítményt nézzük, közel tökéletesen formálta meg a belga hős alakját. Viszont megjelenése egyáltalán nem passzolt a főszerephez. Poirot-t mindig egy alacsony, köpcös úriembernek ábrázolták, ezzel szemben Branagh-val teljesen más külsőt kölcsönöztek neki, ami egyáltalán nem állt jól a filmnek. És az a bajusz! Kész katasztrófa. Emellett nagyon híres és kiváló színészeket láthatunk, mint például Johnny Depp, Penelopé Cruz, Willem Dafoe, Michelle Pfeiffer és Daisy Ridley.
A film nagyon pörgős. Távolról indítja a cselekményt, rengeteg előzményt ismerhetünk meg az utazás előtt és fokozatosan terelődik a hangsúly a jelen eseményeire. A gyilkosság itt is hamar elveszíti jelentőségét, helyét átveszik a kimért dialógusok és a színészek tündöklése a nyomozás során (főleg a kihallgatások alatt remekelnek). A könyvvel ellentétben a hangulatnak nincs egysége. Kezdetben utal egy klausztrofób-érzésre, de a sok vonaton kívüli jelent ezt teljesen semmissé teszi. Sokszor maga a történetvezetés hibái is hatnak: némely jelenet vagy karakter sokkal jobban ki van dolgozva, míg a többiek háttérbe kerülnek. Egy hosszabb verziót mindenképpen megért volna, hogy ezeket a hibákat orvosolhassák.
A film és könyv lezárása csak nyomokban hasonlít. Míg a könyv egy teljesen nyitott befejezést tár elénk, addig az adaptációban semmit sem bíznak a véletlenre; egy kerek egész és döbbenetes epilógust láthatunk (habár ez inkább az írónő érdeme).
Összességében a Gyilkosság az Orient expresszen egy klasszikus regény a krimi koronázatlan királynőjétől és egy nagyon érdekes és izgalmas adaptáció is. Először feltétlenül ajánlom a könyv elolvasását, és csak utána magát a filmet. Jó szórakozást mindkettőhöz!
