Csodálatos, különleges élmény a Fűzfa.
Szerző: Tóth-Bertók Eszter
Milčo Mančevski 1994-ben az első nagyjátékfilmjével egész egyszerűen csodát alkotott. A macedónok és a Macedóniában élő albánok közötti évszázados ellentétekről szóló Eső előtt (Pred Dozhdot, 1994) kegyetlenül erős, ugyanakkor lírai és gyönyörű mű, amely egy adott konfliktusra koncentrálva valami univerzálisról – a háború és az erőszak értelmetlenségéről – beszél. És úgy beszél, hogy azt ha akarnánk se tudnánk elfelejteni. Éppen ez mondható el a rendező-forgatókönyvíró legújabb, Fűzfa (Willow, 2019) című munkájáról is, amely három édesanyát követve elmélkedik arról, mit jelent anyává válni.
Három szálon futó cselekmény
A 17. században, egy macedón faluban járunk. Itt él Donka és férje, Milan, akik mindennél jobban vágynak egy gyermekre, és amit csak lehet, el is követnek annak érdekében, hogy a gyerek megfoganjon. Miután azonban a népi rítusok hatástalannak bizonyulnak, felkeresnek egy javasasszonyt, aki azonnal tudja, mi a baj, és a szavát adja: leveszi Donkáról az átkot, s rengeteg gyermekük lesz. Ám valamit adniuk kell cserébe…
Aztán jön egy vágás, amely a jelenbe, Szkopjéba repít minket. Itt megismerjük Rodnát és Brankót, akik a szemünk láttára ismerik és szeretik meg egymást. És hamar úgy döntenek: gyermeket akarnak vállalni. A családdá válás felé vezető útjuk viszont nem olyan egyenes, mint amilyenen a szerelembe meneteltek. A mesterséges megtermékenyítés lehetőségébe kapaszkodnak az utolsó fillérig, s idővel meg is történik velük a nagyon várt csoda, csakhogy végül nagyobb árat kell fizetniük, mint amire egyáltalán gondolni mertek volna…
Az elbeszélés ezután Rodna nővérére, Katerinára irányítja a figyelmünket, aki beletörődött a terméketlenségbe és örökbefogadott egy gyermeket. A legnagyobb türelemmel és szeretettel fordul a kisfia felé, de újra és újra felmerül benne a kérdés: vajon képes lesz valaha is elérni, hogy a traumatizált, küszködő gyerek elfogadja, mint az édesanyját?
Középpontban az anyaság
E három fejezet váltja egymást, még inkább kapaszkodik egymásba a Fűzfában, amely nem csak szerkesztésében olyan, mint egy, az anyaságnak emelt oltár, egy díszes triptichon. Mančevski három nő különböző, mégis egymásra rímelő sorsát bemutatva a termékenységről, a terméketlenségről, a gyermek iránti vágyról, a gyerekszülés előtt megszületett anyaságról mesél, s kicsit minden anya és apa kezét megszorítja. Nem fogalmaz meg hangzatos kérdéseket vagy üzeneteket, egyszerűen csak elmélkedik és megmutat: sorsokat, döntési helyzeteket, boldog pillanatokat és megrendítő történéseket. Vagyis különféle életutakat, amelyeket összeköt egy megszületett vagy meg nem született gyermek.
Ez a megmutatás pedig mélységesen emberi. Az aprólékos műgonddal megírt forgatókönyv tisztelettel és alázattal bánik a szereplőkkel; Mančevski nem foglal állást, nem ítélkezik, viszont pontosságra s hitelességre törekszik. És e törekvésének, továbbá a remek színészi játéknak hála a karakterei élnek. Ó, de még mennyire élnek! Sara Klimoska (Donka), Natalija Teodosieva (Rodna) és Kamka Tocinovski (Katerina) egyaránt varázslatosak, s mindhármuknak jut egy olyan megkapóan érzékeny jelenet, amelynek köszönhetően még hetekkel a film megtekintése után is eszünkbe jutnak.
Őket figyelve melegség és erős hideg jár át minket folyamatosan, ez a kettősség pedig nemcsak a karakterek arcán s a legkisebb rezdüléseiket is megragadó közelképeken tükröződik, hanem a Dobos Tamás által rögzített összes képkockán. Az operatőr lélegző, már-már érezhető, tapintható világot festett, amelyben épp úgy megfér egymás mellett a remény és a reménytelenség, mint a valóságban.
A kamera sokszor mozdulatlanul bújik meg a szereplők életében és empatikusan, szelíden „hajol oda” hozzájuk, hogy aztán az ő szemükben mi, nézők viszontláthassuk magunkat. Pontosan ez a szelídség jellemzi Kiril Džajkovski macedón népzenével finoman átitatott partitúráját is, amely ahelyett, hogy „kívülről” irányítaná az érzelmeinket, mintha kézen fogna és vezetne minket. S mi kérdés és gondolkodás nélkül megyünk, át időn és téren, és megismerünk három édesanyát, akik szomorúfűzként a legvégsőkig hajolnak a viharban, mégsem törnek el.
A Fűzfa az HBO GO-n látható.
Képek forrása: MAFAB
