George R. R. Martin regényciklusa napjainkban divatkönyv, számos irodalmi blog és irodalommal foglalkozó internetes felület kínál róla magasztaló kritikákat. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy mi történik, ha a fantasy cselekményes történetszövésén túlra téved elemző tekintetünk, és valami olyat kezd keresni, amely kiemeli a történetfolyamot a divat, a „ponyva” és a szórakoztatás berkeiből, és a klasszikus értékekkel is bíró szépirodalom felé kormányozza a fantasysorozatot.
A Tűz és Jég dala cselekménye kendőzetlen izgalommal kezeli a szexualitás, sőt a vérfertőzés témáját és a gyilkosságok szövevényét, sokszor szinte úgy érzékelhető, hogy ezek a motívumok a szöveg mozgatói. Ez a túlfűtöttség már-már követeli, hogy próbáljunk meg a Sigmund Freud munkássága nyomán az értelmezéselméletben utat törő pszichoanalitikus irodalomkritika paradigmarendszerével szemügyre venni napjaink talán legsikeresebb alkotását.
A pszichoanalitikus gondolatok központját a Lannister-ház adja, mégpedig a Lannister ikrek – Cersei és Jaime – vérfertőző kapcsolata. Felvetésünk szerint a pár már a történet kezdetén, ún. kasztrációt követ el – tudattalanul dominanciára tör a hatalmi helyzet átvételével – Roberttel, a regnáló királlyal, Cersei férjével szemben: Cersei nem csupán hűtlen, hanem a saját ikertestvérével egyesül, és a testvérszerelemből születő gyermekeit, – tehát nem a király utódját – „tisztavérű” Lannistereket, helyez a hercegi székbe, a trónöröklés helyzetébe.
Ezzel abszolút kasztrálja Robertet, megfosztja dominanciájától, férfiasságától, uralkodó pozíciójától. Ehhez kapcsolható, hogy a Targaryen-házban – amely Robert előtt sok évig legitim módon uralta a Hét Királyságot, és melynek életben maradt sarjai, mindig bitorlóként tekintenek a Westerost aktuálisan uraló, nem Targaryen királyokra – a testvérházasság bevett, talán megkövetelt módja volt a trón továbbhagyományozásának. Ezt az egybeesést pedig értelmezhetjük úgy, hogy a Lannister-incesztus nem csupán Robert kasztrációját jelenti, hanem tudattalanul egy még erősebb dominancia elérését is követeli, hiszen a Lannister ikerpár a vérfertőző házassággal és utódnemzéssel a legitimként elfogadott és dicső Targaryenekkel válik hasonlatossá.
A vérfertőző kapcsolatból kirajzolódik egy Ödipális háromszög is. Ebben a pszichoanalitikus alakzatban mind Cersei, mind pedig Jaime számára a vágy tárgya nem csupán az egyesülés – hisz az már egy bekövetkezett tartalom, tudatosult vágy – hanem a legitim, mindenki által elfogadott testvérházasság. A vágy tárgyának eléréséhez egyértelműen a Hét Királyság feletti hatalom megszerzése a járható út, vagyis egy a régi Targaryenekhez hasonló helyzet elérése, melyben természetes az incesztus. A háromszög egyik csúcsán ilyeténképpen a vérfertőzők, a másikon pedig a tudattalan tartalom, a Westeros feletti uralom áll, amelyet a már tudatosult lelki motívum, az együttlét legitimálásának motivációja fed el a pár előtt. A beteljesülés akadályozója, gátlója pedig minden, amely Martin soraiból megelevenedik: az egész fantasy fennálló rendje, beleértve az ikerpár atyját, a még élő Targaryeneket, a fennálló társadalmi-vallási rendet.
A vágy tudattalan, a pár csupán azt érzékeli, hogy ők az együttlét megvalósításáért küzdenek – a hatalomért, így pedig a legitim együttlétért folytatott küzdelem rejtve marad előttük, a tudattalanjukba szorul. Ezt a tudattalan jelleget erősíti egy nagyon erős jelenet: Jaime hosszú távollétéből hazatérve magáévá teszi Cerseit, azonban nem egy semleges vagy rejtett helyen, hanem közös gyermekük, a Hét Királyság urának ravatalán. Rendkívül beszédes pszichoanalitikus kép, hiszen a tudatosult vágy egyértelműen megvalósul a kendőzetlen együttlétben, de erősen fellelhető a tudattalan tartalom, a hatalom megszerzése is, hisz a megüresedett trónt jelképező ravatal az együttlét helyszíne.
Ilyeténképpen ez a tudattalan tartalom lehet az egész regényciklus egyik mozgatórugója, az „öt király háborújának” motivációja. Az Ödipális háromszög azonban megbillen a történet továbbhaladtával, Jaime csatavesztéseivel és későbbi megcsonkításával, melyek egyértelmű kasztrációk, Jaime hatalmi helyzetének ellehetetlenítői.
A vérfertőző Ödipális háromszög csupán a pszichoanalitikus irodalomkritika egy igen kis szeletének alkalmazása a Tűz és Jég dala ciklus monumentalitás és követhetetlenül áramló cselekményes sorain, de segít abban, hogy a Trónok harca sorozatot ne csupán divatkönyvként, hanem valódi értékekkel, klasszikus jellemzőkkel bíró szépirodalomként is befogadja mind a laikus olvasó, -mind pedig a kritikus. Rendkívül örömteli manapság, ha az irodalom, ráadásul a kortárs belletrisztika egy darabja ily népszerű, és ekkora szerepet játszik a modern kor társadalmában, megmozgatja az embereket, a mi további célunk csupán az lehet, hogy ezt az érdeklődést kitágítsuk, az értelmezések és gondolatok horizontját szélesítsük, és helyet keressünk a fantasy eme remek darabjának a mélyebb értékekkel bíró, klasszikusok berkeiben is.
