Az izgalmas 3. évadhoz képest a 13 okom volt utolsó évada erős visszaesést produkált, de még így is számos fontos üzenetet közvetít, és olyan komoly problémákra hívja fel a figyelmet, mint az iskolai lövöldözés, a fegyverkereskedelem, a rendőri erőszak, és az AIDS.
Hannah Baker és a Liberty High School további diákjainak vívódásokkal és tragédiákkal teli élete két erősen Hannah Bakerre fókuszáló, és egy, Bryce Walker rejtélyes halálát központba állító évada után sem zajlik eseménytelenül. Már az évad nyitóképeiben feltűnik egy rejtélyes koporsó és néhány főszereplő összetört arca, párosulva a szertartásvezető beszédével arról, hogy túl sok tragédia történt az utóbbi években. Ezek a képsorok folyamatosan fel-feltűnnek az évad további részeiben egyfajta emlékeztetőként, de nem tudni, hogy ki lehet az, akinek a temetését látjuk, és hogy az a sorozat egy korábbi szereplőjének halálára utal vissza, vagy ebben az évadban is lesz valaki, aki áldozatává válik a nehéz középiskolai éveknek.
A 3. évad azzal zárult, hogy Bryce Walker gyilkosa bevallotta a tettét, ezt követően pedig ártatlanul ítélték el miatta Monty de la Cruzt, és míg ez az évad inkább krimi volt már, mintsem tinidráma, a sorozat befejezése ugyanoda repít vissza minket, ahonnan elindult, és olyan szépen fejlődött. A 4. évad Clay Jensen és a többi főszereplő erősen lefelé ívelő életét állítja központba, mindössze talán Justin Foley az egyetlen, aki korábbi drogfüggősége miatt önként elvonóra ment, és most tisztán, reményekkel telve tér vissza a középiskolába, ám a sorozat többi karaktere és a cselekménye rövid időn belül őt is újra magával rántja.
Mint azt már megszokhattuk, mindenki szenved valamitől, senki sem elégedett, leginkább azonban Clay az, akit teljes mértékben maga alá temetnek a történtek, a korábban pedig meglehetősen pozitív kiállású Zach Dempsey is kifordul magából, és rombolni kezdi az életét. Hogy az évad valamelyest megőrizze a korábban felépített krimiszerűséget, ez sem telik el nyomozás és rejtélyek nélkül. Megjelenik az iskolában Winston Williams, aki bizonyítani tudja Monty ártatlanságát, és mindent megtesz azért, hogy megtudja, ki Bryce Walker valódi gyilkosa, ez azonban harmatgyenge próbálkozás a korábbi évad izgalmaihoz képest, a szereplők, főként Clay letargiája sokszor fárasztóvá teszi a részeket.
Az események azonban folynak, az iskolában állandó rendőri felügyelet van, az épületbe fémdetektorokon keresztül lehet csak belépni, a rend hírhedt amerikai őrei pedig sokszor embertelenül járnak el a diákokkal szemben, erőszakos viselkedésüket pedig főként a sötétebb bőrszínű, dél-amerikai származásúakra élezik ki, ezzel pedig a sorozat burkoltan utal az Egyesült Államokban óriási társadalmi problémákat keltő, rasszizmus okozta rendőri erőszakra.
Korábban volt már témája, de ezúttal ismét felbukkan az iskolai lövöldözés is, mely a továbbra sem szigorított fegyvertartásnak köszönhetően állandó veszélyben tartja az amerikaiakat, az erről szóló rész pedig láttatni engedi, hogy az iskolákban erre kialakított protokoll mennyire haszontalan. Pozitív változást mutat be a melegek egyre elterjedtebb elfogadása, és a homoszexualitás nyílt felvállalása a sorozatban, ugyanakkor az egyik, egyébként nem homoszexuális karakter tragédiája felhívja a figyelmet az AIDS-re is. Jessica továbbra is a nőkért és a női egyenjogúságért harcol, lassanként kibővítve ezt mindenki másra is a tőle megszokott enyhén lázadó, drasztikus módon. A szorongás és a depresszió témáját viszont így a 4. évadra már bőven kimerítették az alkotók, pláne Clay Jensen esetében, akiben lassan egy második személyiség is kibontakozik, bár korántsem az ő problémái a legnagyobbak, az évadzáró epizódban elmondott búcsúbeszéde viszont rendkívül jelentőségteljes a mentális betegségekben szenvedők számára.
Nem gondolom, hogy szükség volt erre az évadra, nem hozott túl sok újat, csak megpróbálta meglovagolni a korábbi sikeres évadok hullámait, az azonban maradéktalanul igaz a teljes sorozatra, hogy bár néha kissé szürreálisan, de a 13 okom volt rendkívül fontos problémákra irányítja rá a figyelmet, olyanokra, amik fölött hajlamosak vagyunk elsiklani, ez pedig hiánypótló.
