A magyar film mibenlétét keresve mindenképp meg kell említenünk azt a számtalan újító és kísérletező embert, akik mentális és fizikai korlátokat legyűrve hódoltak és hódolnak szenvedélyüknek. Mindennek a hatalmas mesterség- és művészetbeli tudásnak az elegyében jön óhatatlanul szóba az a férfi, ,,aki már úgyis mindent lefényképezett”: ő Hildebrand István, a Balázs Béla-díjas operatőr.
A traktorosnak készülő fiatalember egy nap besétált a Filmművészeti Egyetemre, majd a Sporthíradó operatőreként elsőként készített víz alatti felvételeket; később pedig az állványról levéve a kamerát, ő mozdította meg először igazán a képet. Munkáiból elengedhetetlen a különleges látvány: a színek, a fények és az árnyékok dramaturgiai elemként való alkalmazása, valamint a monumentalitás; és még ezeken túl is képes arra, hogy minden filmben más legyen, újra és újra megújuljon. Pályatársai szerint legendásan értett a szép nők fényképezéséhez, gyors volt, pontos és precíz, mindig mestermunkát adott ki kezei közül. A magyar filmművészet és a magyar film “aranykorának” egyik legjelentősebb operatőreként nevéhez többek között olyan filmek fotografálása és képi látványa kötődik, mint az 1965-ös A kőszívű ember fiai, a Kárpáthy Zoltán, A veréb is madár, valamint a hihetetlen képi megoldásokat felvonultató Psyché 1980-ból.
,,Milyen fess ember!”– hangzott el a közönség soraiból, amikor a felsőcsatári kötődésű, kilencvenéves bácsi szerényen bicegett be és fogadta a tapsot a róla készült film vetítésekor az AGORA-Savaria Filmszínházban. A Jelenetek egy operatőr életéből című film alkotóinak, Kocsis Tibornak és Konecsny Emőkének köszönhetően többek között Makk Károly, Kovács András, Sándor Pál és Ragályi Elemér szemén át ismerhettük meg “Hilda” milyenségét november 12-én, hétfő este, a mozi kamaratermében. A filmből azt is megtudhattuk, milyen elszántan kísérletezett ez az ember, sokszor testi épségét kockáztatva kereste a legjobb nézőpontokat. ,,Ott égett el a művészet oltárán!”– meséli egy pályatársa; a most már vicces történetet az égő zsúptetőről és a tökéletes képért mindent kockára tevő Pistáról. A vetítést követően Kovács Ágnes irodalomtörténész vezette az igen jó hangulatú beszélgetést, István pedig készségesen válaszolt minden kérdésre. Kicsit művészien, kicsit elkalandozóan és még mindig humorosan: ,,Így van vége, ennyi volt az egész…”
Hildebrand István a közönségtalálkozón Vas Megyéért Díjat kapott, amelyet Majtényi László adott át.
Szabados Petra galériája
