A Netflix első jiddis nyelvű sorozata, az Unorthodox Deborah Feldman azonos című életrajzi írásán alapul, aki elmenekült a New York-i Williamsburgben élő, ultraortodox haszid közösségből. Nem minden úgy történt azonban, ahogy azt a nagysikerű sorozat bemutatja, ennek fényében pedig talán nagyon is jogos a haszid közösség felháborodása, melyet a könyv és a sorozat is kiváltott.
Márciusban jelent meg a Netflixen az a sorozat, mely nemcsak nyelvi szempontból igazán érdekes, hanem történetileg is egy olyan közösséget hivatott elénk tárni, melynek létezésével is alig voltunk tisztában, szokásai pedig teljes mértékben rejtélybe burkolóznak. Ebből a közösségből vált ki 2009-ben Deborah Feldman, aki a könyve megjelenése előtt, még a közösség tagjaként titokban blogot vezetett életéről és annak viszontagságairól.
Bár úgy hangzik, mintha egy szektáról lenne szó, a Netflix sorozata a New Yorkban élő szatmári haszid ultraortodox közösséget hivatott bemutatni, melyet igazán szemléletesen meg is tesz, a sorozat valóságalapja viszont igazán csekély lett a könyvhöz képest.
A holokausztot követően a zsidók a világ számos, Európánál biztonságosabbnak ítélt pontjaira menekültek, ahol új közösségeket hoztak létre. A Willamsburgben létrejött haszid zsidó közösséget a Partium területéről, Szatmárnémetiből származó Teitelbaum Joel rabbi alapította, ebből ered a közösség „szatmári haszid” megnevezése.
A szatmári haszidok az ókorig visszanyúló, Tórából származó hagyományokat és szokásokat a 18. század környékén kialakult haszid szokásokkal vegyítették, melyekhez a rabbi hol hozzáadott, hol elvett az elmúlt évtizedek során, így alakult ki a legkonzervatívabbnak ítélt ultraortodox közösség, melynek tagjai ma is szinte teljesen elzárkózva, középkori körülmények és szokások szerint élnek New York közepén.
A szatmári haszid közösségben a családok megrendezett házasságok eredményei, melyekbe csupán a családtagoknak és a házassági közvetítőnek van beleszólása, a leendő menyasszonynak és vőlegénynek nincs. Az étkezésük szigorúbb, mint más zsidóké, és könyveket is csak olyanokat olvashatnak, melyeket a rabbi kósernek ítélt.
A nőkbe folyamatosan a testük bűnösségét, állandó mocskosságát sulykolják, amivel éles ellentétben áll, hogy átlagosan 10-12 gyerek nemzését várják el tőlük. A közösség saját, az Amerikai Állam által elismert oktatási rendszerrel rendelkezik, mely nem ad elég tudást a közösségen kívüli talpon maradáshoz, a jiddisen kívül pedig minden más nyelvet elutasít. Mivel a férfiak és nők is csak bizonyos munkakörökben dolgozhatnak, a férfiak pedig leginkább a Tóra és a Talmud tanulmányozásával foglalkoznak, ami igencsak csekélyen jövedelmezik, így Williamsburg New York egyik legszegényebb negyede.
Itt és ilyen szokások, hagyományok között nőtt fel Deborah Feldman, akinek édesanyja is elhagyta a közösséget, édesapja pedig nem beszámítható állapotú, és akinek életét Esther Shapiro (Shira Haas) szemén keresztül láthatjuk a négyrészes, részenként nagyjából 60 perces sorozatban.
Míg az életrajzi regény – mely alapján a minisorozat elkészült – végigjárja Feldman életének különböző szakaszait gyerekkorától kezdve, addig az Unorthodox egyenesen a történet közepébe vág, és a már 19 éves, férjezett lányt látjuk, aki sábátkor üres kézzel, egy maroknyi fényképpel, készpénzzel, valószínűleg hamis iratokkal nekivág a világnak, és Berlinbe szökik, hogy szabaduljon a közösség, a férje és a családja által gyakorolt nyomás alól.
A sorozat fokozatosan engedi a nézőt bepillantást nyerni Esty korábbi életébe, részletesen bemutatásra kerül, hogyan zajlik a párválasztás a szatmári haszid közösségben, és hogy milyen a zsidó esküvő. Látjuk, ahogy rituális fürdőt vesz a mikvében, és azt is, ahogy felkészítik a házassággal járó kötelezettségekre, tisztázzák vele az addig tiltott, tabunak számító szexualitást, melyről a 17 éves, a felnőttkor küszöbén álló fiatal lánynak olyannyira fogalma sincs, hogy a saját testrészeivel sincs tisztában, később pedig a házasság elhálása komoly gondokat okoz számára.
Attól kezdve azonban, hogy Esther megérkezik Berlinbe (Deborah Feldman mindössze New York egy másik negyedéig jutott) a sorozatban bemutatott történet nem más, mint fikció.
A Berlinbe szökött lány után a közösség és a családja férjét, Yankyt (Amit Rahav) és annak egy igencsak különös életvitelt folytató rokonát, Moishe-t (Jeff Wilbusch) küldik, akik hajtóvadászatot indítanak a lány után, és krimikbe illő módon nyomoznak utána: követik, beleártják magukat a kialakuló, részben hajléktalanként folytatott életébe, melynek központjává a berlini zeneakadémia és annak tanulói válnak.
A sorozat írói valószínűleg abból merítettek ötletet, hogy Feldman maga is titokban főiskolára, a New York-i Sarah Lawrence College-ba járt, és részben ez ösztönözte a közösség elhagyására, a szatmári haszidok általi üldöztetése azonban teljes mértékben kitaláció, mert bár nehezen szakadt el közülük, főként kisgyermeke miatt, a valóságban olyasféle módszerekről szó sem volt, mint amik a sorozat fő cselekményszálát adják.
Ettől eltekintve a Netflix sorozata páratlan, főként, mert az ortodox vallású karaktereket jiddis anyanyelvű, fantasztikus zsidó színészek alakítják, és valószínűleg semmilyen más mozgóképes alkotás nem mutatja be olyan szemléletesen és figyelmet megragadó módon a zsidó nép szokásait, ünnepeit, hagyományait és nyelvét, mint ahogy az Unorthodox teszi. Az általa bemutatott történetet azonban mindenképp érdemes fenntartásokkal kezelni az alapjául szolgáló életrajzi regény elolvasása nélkül, mert meglehetősen félrevezető lehet a szatmári haszidokkal kapcsolatosan, akiknek bár az a legfőbb célja, hogy reprodukálják a Holokauszt által elveszett hatmillió főt, odáig mégsem folyamodnak, hogy egy erőszakos, fegyveres, egyébként igencsak hitehagyott zsidót a nyomába küldjenek egy fiatal lánynak a világ másik végébe.
