November elején érkezett a Netflixre a David Levithan és Rachel Cohn közös könyve alapján készült Dash & Lily című sorozat, ami nem csak az advent előtt hozta meg a karácsonyi hangulatot, de még az ünnepek után is fenntartja azt.
Adott két, első látásra különböző, mégis nagyon hasonló karakter. A kissé magának való, különc, de jóképű, és viszonylag népszerű Dash (Austin Abrams), aki elvált szülők gyermekeként, bizonyos okokból viszolyog a karácsonytól, és mindkét szülőjének hazudva az apja pillanatnyilag üresen álló New York-i lakásában bujkál a világ elől, és nyalogatja az exbarátnője által hónapokkal korábban okozott sebeit. Ahogy pedig azt a cím is elárulja, a másik főszereplő a japán származású, barátságos, de bátortalan Lily (Midori Francis), aki nem kissé, hanem nagyon is különc a maga által kreált ruháiban, és természetesen imádja a karácsonyt, úgyhogy sokként éri a szülei elutazása, és hogy ezáltal a karácsonyt nem a megszokott módon fogják ünnepelni. Egyetlen barátja, a meleg bátyja tanácsára Lily belefog egy játékba, amihez pusztán egy noteszra, egy „levelezőtársra”, nem kevés bátorságra, és néhány titoktartó, segítőkész felnőttre van szükség. A mindössze nyolc, körülbelül 25 perces epizód a karácsonyt megelőző néhány nap, és az év utolsó napja közötti időszakot öleli fel attól kezdve, hogy Dash a kedvenc könyvesboltjában sétálva, az eladót néha kioktatva rábukkan Lily elrejtett noteszére, és úgy dönt, belekezd a játékba, valamint nem csak teljesíti a lány kihívásait, hanem ő maga is különböző feladatokat, rejtvényeket ad számára.
A Shawn Levy által rendezett sorozat –melynek elkészítésében producerként részt vett a színészként és énekesként is ismert Nick Jonas – valahol pont ott helyezkedik el a Netflix kínálatában, mint A fiúknak, akiket valaha szerettem, és A csókfülke című, a fiatalok körében meglehetősen népszerű filmek. A történet könnyű, szórakoztató és rövid, benne egy csipetnyi aligha komolyan vehető drámával, amiről úgyis tudjuk, hogy megoldódik, és happy enddel zárul. Bár kiszámítható, valamiért mégis úgy odaszögezi a nézőt a képernyőhöz, hogy egyben végignézi az egész sorozatot. Filmként nagyon hosszú lenne, mert bár a részek mindössze 20-25 percesek, egyben az egész mégis több mint 3 óra, sorozatként szétszedve viszont nagyon is kecsegtető az epizódok rövidsége miatt, ezáltal pedig mégiscsak jobban kidolgozottak a jelenetek is.
Nem mondom, hogy olyan sok tanulságot hordoz magában ez a sorozat, azt viszont mindenképp megpróbálja sugallni, hogy merjünk önmagunk lenni, bármilyen furcsák is a szokásaink és a stílusunk. Emellett pedig nagyon kellemes, hogy nem azt nézzük, ahogy két fiatal a telefonját nyomkodva osztogat egymásnak mindenféle feladványt, hanem tollat ragadva egy mindig nagyon gondosan elrejtett piros noteszen keresztül ismerik meg egymást egyre jobban. Persze, egy kissé kevésbé valósághű, hogy New Yorkban mindig gond nélkül megtalálják a füzetet, emellett pedig van még néhány olyan dolog, ami a való életben aligha történhetne meg, vagy legalábbis nem olyan könnyen, ahogy itt ábrázolva van, de azt hiszem, hogy ez már a romantikus filmek védjegye, és aligha nevezhető hibának, ha pedig mégis, akkor ez a Dash & Lily egyetlen hibája.
Szerethetőek a karakterek, még azok is, akiknek ellenérzéseket kellene kiváltaniuk, és szinte minden rész tartogat olyan apró kis utalásokat, izgalmakat, vagy épp kulturális finomságokat – legyen az a mochikészítés, vagy a Times Square-en koncertet adó Jonas Brothers – amik hozzáadnak a Dash & Lily színvonalához.
Könnyed, rövid, sokszínű, kedves, és nagyon pozitív sorozat, ami garantáltan feldobja a szürke, hideg téli napokat, és akkor is ünnepi hangulatba hozza a nézőit, amikor annak már vége van. Mivel könyvként több részből (összesen három) áll, amik szintén a karácsonyi időszak köré épülnek, így a Netflixen aratott nagy sikerének köszönhetően valószínűleg idén novemberben vagy decemberben sorozatként is megérkezik a második évad.
Kiemelt kép: whats-on-netflix.com
