A Comic-Con mindenféle őrültségnek teret enged: ha a helyzet úgy kívánja, akár Conan O’Brien (amerikai műsorvezető, humorista, író, producer) rövidfilmjének is, amely a Star Wars-ból híressé vált jazzbandáról, a galaxis-szerte ismert és imádott Cantina Band-ről szól.
Bevezetésképp egy kis történelem: a Cantina Band első szereplését az 1977-es, tehát az (időrendben) első Star Wars részre tehetjük. Ekkoriban még a banda mindössze a filmen belül létezett, Mos Eisley kocsmájában adták a háttérzenét, azóta azonban már annyi remix készült zenéjükből, mint talán senki máséból az egész galaxisban. Pályafutásuk hajnalán még így szóltak:
Azóta a banda már túlnőtte a pusztán filmzenei státuszt. Akkora népszerűségnek örvendenek, hogy zenéjüket még a nem-SW-rajongók is ismerik. Sőt, egy új stílus, a ’jizz’ (magyarul ’sperma’) megalkotói. Talán kevesen tudják, hogy az együttes eredetileg a Figrin D’an and the Modal Nodes nevet viseli, és hét tagból áll: Figrin D’an, Nalan Cheel, Tedn Dahai, Doikk Na’ts, Ickabel G’ont, Tech Mo’r, Lirin Car’n. Mindegyikük más-más galaktikus, földiek számára kevéssé ismert hangszeren játszik, mint például Ommni Boksz-on, Kloo Horn-on vagy éppen Doremian Beshniquel-en. Hiába fikció, eredetileg csak a film kedvéért megalkotott zenekar tehát, annyira aprólékosan kidolgozott, hogy egy (ál)dokumentumfilmet sem volt abszurd ötlet róla forgatni.
O’Brien pedig a párperces kisfilmjében használt túlzásokkal mégis hiteles (már ha valami nemlétezőről lehet hitelesen beszélni), és nem csap át gagyiba, ugyanis tökéletesen leképezi a hetvenes évek drog-szex-alkohol-stb botrányos zenekaraira jellemző hangvételt. A zenekarról az is kiderül a kisfilmből, hogy bár sokan egyslágeres előadónak tartják, valójában 17 lemezzel büszkélkedhetnek. A film megszólaltatja a bandához közel állókat, így például Paul Rudd-ot egy arrogáns lemezproducer szerepében, Kurt Lodert, aki egyébként a Rolling Stone kritikusa, és még sok mást, akik teljesen visszaadják a hetvenes évekbeli botránybandák világának hangulatát, mindezt egy „színfalak mögött” stílusú dokumentumfilmben.
Hogy O’Brien miért is készítette el ezt a filmet – a banda előtti tisztelgésből, rajongásból, szimpla bohóckodásból? -, nem tudjuk, de örülünk neki. És mint említettem, a Comic-Conba minden belefér.
