Testvéroldalunkon, a Kritizátoron egy korábbi cikk már megjelent a Chihiróról, emellett Miyazaki-cikksorozatuk első darabja is több mint egy éve, 2015. május 3-án került publikálásra. A 15. évforduló alkalmával újra felelevenítjük gyermekkorunkat, és visszaemlékezünk mennyi élményt nyújtott számunkra ez az Oscar-díjas alkotás.
A történet Chihiroóról, a 10 éves kislányról szól, aki szüleivel új helyre költözik. A hosszú kocsiút során a család egy tisztásra ér, ahol egy különös, elhagyatott város rejtőzik, ami sokkalta több, mint azt elsőre gondolnánk. A szellemjárta helyen magaslik Yubaba asszony fürdője, és ha Chihiro életben akar maradni, munkát kell vállalnia az öregasszonynál. Vajon hogy boldogul majd a lány egy tőle teljesen idegen világban?
Miyazaki cikksorozatunkban sokat beszéltünk arról, hogyan is ábrázolja a mester történetét, világlátását rajzfilmjein keresztül. Tévedünk, ha azt hisszük, hogy kizárólag a gyermekeket készül megszólítani. A kicsik ingerküszöbét a rajzfilm szintjén el tudja érni, de mi a helyzet a felnőtt korosztállyal? Már maga az ábrázolásmód is arra enged következtetni, hogy az igazi értéket a filmben egy idősebb néző képes csak felismerni. Hayao Miyazaki stílusjegyei között a realizmus és naturalizmus, mint irányzatok vegyítése előkelő helyen áll. A Chihiro esetében a mozgások, a karakterkidolgozások és még a dialógusok is híven tükrözik ezt a fajta kifejezésmódot. Ebből a leglenyűgözőbbek a párbeszédek. Olyan szinten természetesek és hétköznapiak, hogy teljesen elfelejtődik a fikció része, így saját magunk is részesei lehetünk Chihiro kalandjainak.
A cikk folytatását IDE kattintva olvashatod tovább a Kritizátoron!
A cikk írója, Attila Kondorosi
