„Amerika az amerikaiaké” James Monroe amerikai elnök kijelentése, ezt továbbgondolva, az amerikai filmek elsősorban az ötven állam lakóinak készülnek, néha már annyira zavaróan sok a húdeamerikaiak vagyunk elem, hogy aki nem kék-piros amerikai ködfátyolon át nézi, annak idegesítő lehet.
Persze, miért is lenne ez másképp? Amerikai írók, amerikai filmrendezők nem fogják kihagyni ezeket, hozzátartozik a filmjeikhez, mint Repülős Gizihez a lopás. Nézzük, milyen az, amikor Hollywood mézesbödöne igazán, csordulásig tele van.
1.
– Do you speak English? (Beszélsz angolul?)
-Yes, of course. (Természetesen.)
Mindenki beszél angolul, de tényleg mindenki, a mexikói drogkereskedő, a thaiföldi prostituált, a náci tiszt, a szovjet kém, a Franciaországban élő albán embercsempész-terrorista, még ha véletlenül létezik is az USA-n kívül más ország, akkor alapvetően elvárható, hogy legalább angolul tudjon az ott élő, feliratot olvasni az amerikaiak nem szeretnek, az biztos, meg persze amerikai, angol anyanyelvű színészeket alkalmaznak, érthető. De néha ez rendkívül zavaró tud lenni, mondjuk egy második világháborús filmnél, ahol minimális történethűség elvárható lenne, kapásból a Könyvtolvaj ugrott be, nem elég, hogy a náci Németországban majdnem mindenkinek angol az anyanyelve, egy kis akcentus érezhető a beszédükön, de még a pincében krétával felvésett szavak is angolul vannak írva. Persze miért is tűnne fel nekik, hogy ez így minden, csak nem korhű, ez már a világ megcsalása, olykor.
2. Amerikai zászló, jelképek, épületek
Az amerikai rendezők dörzsölhetik a kezüket, amikor egy jó nagytotállal kezdhetnek, mondjuk a Szabadság szoborral az előtérben, Washington emlékművel, Fehérházzal, Golden Gate híddal vagy éppen a Capitolium épületével, mert ezeknél amerikaiabb épületek nincsenek, itt már megdobban minden hazaszerető szív és megadja az alaphangot a film folytatására. Amerikai zászlók, azzal semmi baj, ha egy hivatal, bíróság, valamilyen középületen ott lobog a csillagok és csíkok vagyis az Amerikai Egyesült Államok hivatalos zászlaja, de amikor minden másodpercben a vizuálisan az képünkbe tolják, az már sok, nem csak zászlóként használják, Creed című filmben a bokszolónak a nadrágja is kék-fehér-piros, ahogy Rockynak és Apollo Creednek is volt olyan nadrágja.
3. Amerika a demokrácia hazája, békés népek lakják
Amerikaiak robbantanának konfliktust, amerikaiak kavarnának zűrt az amerikai filmekben, ugyan már, dehogy, ők békések, nyugodtan sétálgatnak a Times Square nyüzsgő tömegében kávéval, New York Timest szorongatva honúk alatt, ha mégis valami konfliktus adódik e békés népek között, akkor abból maximum egy vidám, de gyenge zs kategóriánál kicsit erősebb vígjáték születik, nem akció, háborús-dráma film. Ahhoz, hogy szülessen egy jó film németnek, orosznak, irakinak vagy bármilyen más nemzet tagjának, tagjainak kell lennie az erőszakos elem(ek)nek. Most hogy ez a más szemébe a szálkát, sajátjába a gerendát se tipikus esete vagy egyszerűen a saját hibáikra nem akarnak rávilágítani, na ezt már mindenki döntse el maga.
A legamerikaibb amcsi film
Amerika kapitány, még akkor is, ha képregényen alapszik és a valósághoz annyi köze van, mint (nemtalálokmegfelelőhasonlatot), szóval nem sok. Steve Rogers az abszolút amerikai kisember, akit nem becsülnek, semmibe vesznek, a nők kinevetik, a hadseregbe golyófogónak se kell, mert alacsony, vézna, tehát teljesen alkalmatlannak minősítik, hiába próbálkozik több helyen, álnevekkel, de tudjuk, a tanítás szerint Amerika a lehetőségek országa (a Föld meseországa), pont a gyengeségei és kitartása miatt vehet részt egy szupertitkos, katonai kísérletben, ahol végül őt választják ki. Szérumot fecskendeznek testébe, amitől emberfeletti képességeket szerez, szuperkatona lesz. Ha ez még nem lenne elég, olyan öltözéket, pajzsot kap, ami az amerikai zászlót, címert mintázza. Innentől is minden adva van a legamerikaibb amcsi film(ek)hez. Orosz, német főgonoszok, mindenki beszél angolul, a Romániában élő rossz-jó szuperhős, a német Vörös Koponya szupergonosz.
A legamerikaibb amcsi jelenet
A legamerikaibb amcsi jelenet A hazafi című film adta a filmtörténetnek, bár az egészre rálehetne húzni egy amerikai népnevelő szólamot, hiszen nincs szó benne másról, minthogy az amerikaiak megvédik a hazát Benjamin Martin (Mel Gibson) vezetésével, aki korábban nagy harcos volt, de visszavonult, békére lelt, született hét gyereke, azonban legidősebb fia halála újra felébreszti benne a tűzet, csatlakozik, fegyverbe szólítja régi bajtársait és mindent túlél, tényleg mindent, közben pedig produkálja a legamerikaibb amcsi jelenetét, sőt, egyből kettőt, bár a az alapja ugyanaz. A fia temetése után a csapathoz lovagol egy amerikai zászlóval és ettől mindenki úgy fellelkesedik, hogy legszívesebben foggal tépné szét a gyaur vöröskabátos angolokat. Nyolc percet kell csak várnunk a következő zászlólengetős, önfeláldozó jelenetre, Mel Gibson fut a zászlóval, a csatatér közepén és azt kiabálja: Tartani! Tartani!, így lelkesítve a többieket, nem eredménytelenül. Még az életét is az amerikai zászlónak és a hazaszeretetnek köszönheti, jajj de szép, már csak az amerikai himnusz zenéjét kellene bevágni a jelenetek alá, nadena, azért így se rosszak, amerikai csúcsjelenetek az biztos.
