Ha egy szóval kellene jellemezni a dél-koreai születésű amerikai rendező, Kogonada művészetét, akkor az a harmónia lenne. Legújabb, After Yang című filmjében finom és egyszerű elbeszélésformát követ, és a nem túl távoli jövőbe helyezve karaktereit, mesél családról és gyászról.
Kogonada építész és költő. Már a 2017-es Columbus című filmjében megfigyelhető volt egyedi látásmódja – a letisztult és szimmetrikus terek alkalmazása, a modern építészet remekeinek bemutatása és az általuk kreált különös miliő hangsúlyozása; itt a környezet legalább annyira fontos elem, mint a történet szereplői. Az After Yang futurisztikus világában a külső és belső terek összhangban vannak a természettel, ezáltal létrejön az ideális utópia, vagy éppen disztópia. Attól függ, hogy honnan nézzük és milyen jövőre vágyunk.
A forgatókönyv alapjául szolgáló Alexander Weinstein-novella, a Saying Goodbye to Yang olyan jövőben játszódik, ahol az emberek mesterséges intelligenciával rendelkező robotokat, úgynevezett techno sapienseket vásárolhatnak, továbbá a klónozás is elfogadott. Kogonada a sci-fi jegyeket viselő After Yangban elsősorban az emberi kapcsolatok fontosságára és a gyökereink ápolására építi fel a lassú sodrású cselekményt.
A film főbb karakterei, Jake és Kyra örökbefogadott kínai lányuk, Mika póttestvére gyanánt döntenek a techno sapiens mellett. Yang az évek során egyenértékű családtaggá válik, aki meghatározó szerepet tölt be Mika életében, különösen abban segít, hogy a kislány saját kínai identitását jobban elfogadja. Yang és Mika között erős kötelék alakul ki; a fiúra mindig számíthat, ő akkor is ott van mellette, mikor munkába temetkező szülei kevés időt és odafigyelést fordítanak a gyerekükre.
A virtuális családi táncverseny bámulatos nyitójelenete után Yang váratlanul összeesik és kikapcsol. Mikát teljesen megrázza Yang súlyos állapota, a szülők is aggódni kezdenek, hogy mi történik, ha Yangot már nem lehet megjavítani. Mivel Jake nem újonnan vette a póttestvért, így nincs rá garancia, ráadásul az eredeti eladót sem sikerül felkutatni. A kétségbeesett apa végül talál valakit, aki ért a techno sapiensek működéséhez, ám amikor a műszerész Yang operációs rendszeréhez próbál hozzáférni, meglepő felfedezést tesz. A robotfiú ugyanis azon kevesek egyike, akik egyfajta továbbfejlesztett mesterséges intelligenciával rendelkeznek és képesek olyan pillanatok megörökítésére, amelyeket szeretnének eltárolni. Később Jake a techno sapiensekre szakosodott kutató segítségével megkapja Yang belső memóriáját, majd hazatérve elmerül Yang pillanatnyi emlékképeinek sűrűjében.
Ez a különös múltidézés egy komplett és varázslatos univerzumot tár fel Jake előtt. Ahogy előjönnek Yang pár másodpercnyi hosszúságú emlékei, a férfi lehetőséget kap arra, hogy addigi életére reflektáljon és jobban értékelje a családjával eltöltött időt. Yang egyfajta kapocs mind Jake és Mika, mind Jake és Kyra között – a robotfiú külső szemlélőként és gyermeki naivitással tekint a világra és a benne élő emberekre. A film emblematikus jelenete, amikor Jake és Yang a férfi szenvedélyéről és a teáról beszélget. Ez a hétköznapinak tűnő téma az emberi létezés esszenciájára kérdez rá.
Yang mindössze arra lett programozva, hogy ismerje a kínai tea történelmét és az érdekességeket, de hogyan értse meg azt, amikor egy csésze teában benne van az erdei séta, az eső utáni föld illata és még sokkal több minden, amire nincsenek szavak?
Yang mini dokumentumfilmjében (a készítők élnek a film a filmben megoldással) Jake figyelmes lesz egy lányra, aki többször felbukkan a memória mozaikdarabjaiban. Rövid nyomozás után kiderül, hogy a lányt Adának hívják és ő egy klón, akinek eredetijét Yang ismerte. Jake egyre mélyebbre ás Yang emlékeiben, ahol más, általa nem ismert családok életébe nyer bepillantást, és így tudja meg, hogy fogadott robotfia számos ember életére volt hatással.
Kogonada andalító műve a színészek játékának köszönhetően szólítja meg az erre fogékony nézőket. Jake szerepében Colin Farrellt láthatjuk, akinek érzékeny alakítása szomorú pillantások, halkan kimondott szavak és sóhajok összessége. A feleségét Jodie Turner-Smith játssza, aki némileg háttérbe szorul, de így is képes megjeleníteni az aggódó és bűntudattal küzdő anyát. A lányukat, Mikát Malea Emma Tjandrawidjaja formálja meg, míg Yangot Az Esernyő Akadémiából ismert Justin H. Min. Az új arcok mellett a rendező a Columbus főszereplőjének, Haley Lu Richardsonnak adta Ada szerepét.
Az After Yangot átjárja egyfajta édesbús melankólia, mely egyrészt ASKA transzcendentális zenéjének érdeme, másrészt a statikus beállításokat preferáló operatőri munka Benjamin Loebtől; az olykor rideg és minimalista belső terek találkoznak a zöldellő fák elevenségével és az emlékgalaxis álomszerűségével. A rendező a rá jellemző harmóniában építi fel az általa kreált világot, ezzel invitálja a nézőt egy meditatív belső utazásra.
Az After Yang csendes és visszafogott mű, amely a szeretett személy elvesztésének témáját járja körül, az emlékezés aktusa által végez gyászmunkát. Milyen érzés az, amikor ráeszmélünk arra, hogy a hozzánk közel álló személy mennyire sokat jelentett számunkra? Feldolgozni azt, hogy már nincs többé, csupán az apró és rejtett pillanatok maradnak, amelyeket örökké megőrzünk. A mesterséges intelligenciával rendelkező robot történetén keresztül eljutunk az emberi létezés alapjaihoz. Talán szükségünk van a külső nézőpontra, hogy jobban megértsük önmagunkat és értékeljük azt, ami van, még mielőtt túl késő lesz.
