2017-ben a HBO kiadott egy 21 perces videót, amelyben a sorozat első hat évadának összes (150966) halálesetét összegyűjtötték, melyekből nem egy különleges végkifejlet emelkedik ki. Annak érdekében, hogy bebizonyítsuk, George R. R. Martin nem a semmibe kapálózott az érdekesebbnél érdekesebb elmúlások terén, összeszedtünk négy olyan esetet, amikor egy-egy Trónok harcabeli szereplő a történelem kiemelkedő személyeinek a sorsára jutottak:
Minden egyes Trónok harca-rajongó bizonyíthatja, hogy ennél a sorozatnál őszintébben és jobban még soha senki nem ábrázolta filmvásznon az emberi viselkedést. Persze itt nem arról van szó, hogy a sárkányok, a lángoló kardok és a Mások életszerűek lennének, hanem Westeros politikai világáról, az emberek természetéről, a könyörtelen és hataloméhes személyiségekről. Ezekkel lényegében nemcsak a mi világunk középkori helyzetét, de a mait is teljes mértékben hibátlanul vissza tudták adni a készítők – a világ talán legőszintébb tükre, hogy nagyon ritka (vagy egyáltalán nincs is) happy end, ahogy a való életben sem.
(Az előző cikket és az első négy halálesetet ide kattintva olvashatod! )
5. A párna
Khal Drogo – Tiberius császár
Egy dolgot minden egyes Trónok harca rajongó megtanulhatott már: Soha ne szeress meg senkit a sorozatban, mert tuti, hogy kinyírják… George R. R. Martin sokunk kedvenceit radírozta le könyörtelenül Westeros történetéből. Habár az első évadban feltehetően Ned lefejezése volt a legnagyobb sokk a nézők számára, az első nagy szívfájdalmat szinte biztos, hogy Khal Drogo halála okozta. Bár az évad elején még nem igazán volt szimpatikus figura a komor és erőszakos (ráadásul festett szemű) stílusával, de az első széria végére mindenki megszerette. Rájöttünk, hogy a dothraki horda nagy melákja nem az az üresfejű izomköteg, aminek tűnt eleinte, hanem egy roppant érzelmes, kedves és szerelmes férfi. Lassan millió női rajongó szívébe véste bele magát a vadember.
De sajnos a GOT filozófia szerint épp a csúcsponton (amikor Daenerysszel szerelme kiteljesedettnek látszott) ki kellett hullania. Egy falufosztogatás során Dany nem engedte, hogy a nőket megerőszakolják vagy megöljék, és ezért az egyik dothraki harcos fellázadt vezetője ellen. Bár a kemény Khal puszta kézzel, fegyver nélkül intézte el és tépte ki a nyelvét a lázadónak, mellkasán egy csúnya sebet kapott ami később elfertőződött. Daenerys felkérte az egyik helyi papnőt, Maegit (akinek nem mellesleg megmentette az életét), hogy segítsen neki és mentse meg a férjét, de a boszorkány vérmágiát alkalmazva Drogónak csak az életét adta vissza, de semmi mást. Se mozogni, se gondolkodni nem tudott, csak vegetált mint egy növény. És ahogy a mondás is tartja: Ha szereted, elengeded. Daenerys ezért fájó szívvel, de ésszerűen, egy párnával segítette örök nyugalomba férjét. Majd kinyírta azt a paraszt boszorkányt…
A valóságban egészen Róma második császáráig kell visszanyújtóznunk egy ilyen esetért, ami kísértetiesen hasonlít Khal Drogóéhoz. Ez a császár Tiberius Iulius Caesar volt, Augustus utóda, aki Kr. u. 14-től 37-ig uralkodott. Ő volt a Julius-Claudius dinasztia megalapítója és bár nem egy hibát vétett, Augustus hagyatékát sikeresen vitte tovább, a nép pedig szerette. A korban meglepően magas életkort élt meg, kr. u. 37-ben, 78 évesen hunyt el Róma egyik legnagyobb császára. Egyes elméletek szerint miután bejelentették az uralkodó halálhírét még egyszer felkelt az ágyából, mint aki feltámadt, de utóda; Caligula szívélyesen visszasegítette a másvilágra egy párnával. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Tiberius az utolsó éveiben paranoiája és zárkózottsága miatt elvesztette korábbi népszerűségét, így örökbefogadott utóda nem feltétlenül ártott a népnek cselekedetével. A történészek szerint máig vitatott ennek a történetnek a valóságalapja, hiszen Caligula már nem volt olyan népszerű és szeretett vezér, így akár az ő uralkodása alatt is költhették az ellenlábasai ezeket a pletykákat.
6. Feláldozott gyermekek
Shireen Baratheon – karthágói gyermekek
Szörnyű, szörnyű, szörnyű… Az egész sorozat legborzalmasabb halálesete volt Shireen Baratheon, Stannis Baratheon lányának feláldozása. Bevallom őszintén, számomra egészen szimpatikus alak volt Stannis, egészen az ötödik évadig. Egy félelmet nemismerő, elhivatott és szigorú király lehetett volna, aki nem mellesleg nagyszerű hadvezérként volt ismert. Persze volt egy bunkó stílusa, de mindemellett tiszteletreméltó volt az elszántsága. Sajnos ezt a képet az ötödik széria kilencedik részében teljes mértékben lerombolta bennem és onnantól szívből gyűlölt karakter lett számomra. Egész történetét végigkísérte Melisandréba (papnő) és a Fény Urába vetett hite, ami úgy tűnt egyre nagyobb őrületbe kergeti Stannist, sorozatos emberáldozatok, fekete mágia és rengeteg meggondolatlan és nem éppen Fair play díjas megmozdulás. De azt még a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy az édes kislányát (akit minden egyes rajongó imádott) is képes feláldozni a sikerért. Shireen Baratheont a Deresért vívott csata előtt, Melisandre tanácsára máglyán megégették a Fény Ura tiszteletére, hiszen a királyi vér hatalmas erőt hordoz magában. És képes volt megtenni. Szörnyű. Undorító és nagyon fájó volt ez a haláleset.
Sajnos a valóságban is előfordult ez a hátborzongató cselekedet. Nem is ritkán. 2014-ben támasztották alá a történészek, hogy a római és görög propaganda nem vaktában pletykálta a punok kegyetlenségeit. Egy öt évvel ezelőtt feltárt sírhelynél, melyben minden jel arra utalt, hogy áldozatokat mutattak be isteneiknek, nem csak állatok, hanem gyermek és csecsemők csontvázait is megtaláltak.
„Ezt eleinte mint fekete propaganda, elvetették, a modern időkben ugyanis az emberek egyszerűen nem akarták elhinni. Ám ha az összes – régészeti, epigráfiai és irodalmi – bizonyítékot egymás mellé tesszük, az meggyőző és, úgy gondoljuk, döntő lesz: a punok legyilkolták gyermekeiket” – fogalmazott Josephine Quinn kutatásvezető.
A korabeli történetírók szerint bevett szokás volt Karthágóban a gyermekáldozat. Eleinte a szegényektől megvásárolt és felnevelt gyermekeket végezték ki, majd később a nemesek kiváltsága volt, hogy saját gyermekeiket még csecsemő korukban máglyán vagy oltári véráldozatként végezték isteneiknek hálájuk jeléül, majd egy közös, áldozati temetőbe helyezték el őket.
7. Kutyák
Ramsay Bolton – Rettegett Iván / Leónyid novgorodi érsek
Habár a Trónok harcában nem egy beteges és pszichopata embert ismerhettünk meg, mindezek közül kiemelkedik Ramsay Bolton, Roose Bolton fattyú fia akit a későbbiekben hivatalosított mint jogos, első számú örököse. A kis Ramsay-nek érdekes játékai voltak, szeretett férfiakat kasztrálni (szegény, szegény Theon…), nőkre vadászni (de szó szerint), embereket nyúzni és nem mellesleg kutyáit emberi hússal etetni. A vérszomjas, idegileg nem igazán ép fiú, miután megszületett öccse, – aki potenciális veszélynek tűnt számára az öröklésben – megölte saját apját majd mostohaanyját, Kövér Valdát és frissen született öccsét a napok óta éheztetett kutyák közé zárta. A sors furcsa fintora, hogy Ramsay halálát is a saját kutyái okozták. Miután Havas Jon és Sansa (aki Ramsay felesége volt és sokszor bántalmazta a lányt) visszafoglalta tőle Derest, kedves felesége a vérző férfit megillető módon a kutyái közé zárta, akik hét napnyi éhezés után nem válogattak, hogy milyen hús kerül eléjük.
A történelem Ramsay Boltonja más nem is lehetne, mint IV. Iván, a Moszkvai Nagyfejedelemség erős kezű és félelmetes uralkodója, 1547-től pedig az első orosz cár, aki nem hiába kapta a Rettegett becenevet. Szinte egész életét feleslegesnek titulálható háborúkba és hadjáratokba ölte a svédekkel és litvánokkal szemben. A központi hatalom megszilárdítása és fegyelmezett uralkodása érdekében borzalmas, terrorisztikus eszközöket alkalmazott, nem egy kínzási és kivégzési módszert gondolt tovább morbid képzelőerejével. Egyik ellenlábasának, Leónyid novgorodi érseknek is ő kreálta kivégzési szertartását. Iván reformja az esetben a következő volt: a szerencsétlen érseket elevenen medvebőrbe varrták és vérszomjas vadászkutyákat uszítottak rá. A medvék gyilkolására betanított ebek nyilván érezték a medve szagát, így nem kegyelmeztek Leónyidnak. A cári közönség a gyönyörtől olvadozva, tapsolva nézte végig, ahogy a vérszomjas ebek szétmarcangolják az érseket. De nem csak egyszer alkalmazott kutyákat ellenségei ellen. Többször előfordult – ahogy Ramsay-nél is – , hogy az általa fogságban tartott ellenlábasait levetkőztette, kezüket megkötözte, majd nem sokkal azután, hogy elengedte őket egy erdőben, több vadászkutyával üldözőbe vették. És azt már nem nagyon kell megkérdőjeleznünk, hogy egy ilyen előnytelen versenyben ki lett a győztes…
8. Vörös Nász – Fekete Vacsora
Starkok és Freyek, Lannisterek – Fekete Douglas klán és II. Jakab, Sir Alexander Livingstont, Sir William Crichtont.
A Vörös Nász kétség kívül a sorozat egyik legmegrendítőbb és legborzalmasabb jelenete. A fiatal, erős, ámde az érzelmei irányításában sebezhető Robb Stark déli hadjárata idején – melyet a Lannisterek ellen indított – kénytelen volt átkelni az Ikreken, Walder Frey erődítményén, ami az egyetlen lehetőségnek bizonyult, hogy átjussanak a Green Fork nevű folyón. Annak érdekében, hogy mindezt hatalmas vám megfizetése és csata nélkül tehessék meg, Robb megígérte az öreg Freynek, hogy elveszi az egyik lányát feleségül. Sajnos a Starkok vezetőjét sokkal inkább vezette a szíve, mint az esze és elvette feleségül Talisa Maegyrt. A házasság híre természetesen eljutott az Ikrek urához, aki szövetkezett a Lannisterekkel. De ennek látszatát sem keltve felajánlotta, hogy elengedi az ígéretet és elégtétel lesz számára az is, ha az egyik Tully fiút adják a lányához (Catelyn Stark, Robb édesanyja Tully volt). Megegyeztek a felek és sor került az esküvőre. Robb pedig ostobán besétált a csapdába. Az ünnepély közepén a Frey zenészek lassan áttértek a Castamere-i esők című dalra (mely a Lannisterek családi himnuszának tekinthető) és véres öldöklésbe kezdtek. Roose Bolton és Walder Frey árulásának következtében meghalt Robb Stark, Catelyn Stark és Talisa Maegyr is, aki terhes volt Robb utódjával.
Habár szörnyű eseménynek hat és sokan elrettenve csak annyit mondtak a jelenet után (tévesen), hogy ez csak mese és lehetetlen, hogy a valóságban is megtörténjen. Pedig megtörtént, mégpedig Fekete Vacsora néven vonult be a történelembe és George R. R. Martin be is vallotta egy interjúban, hogy ez az esemény szolgált a Vörös Nász alapjául. 1440. november 24-ét írunk, a helyszín Skócia. A 15. században a Fekete Douglas klán nagyon meggazdagodott és már-már felvehették a versenyt a királlyal is, aki abban az időben az alig tíz éves II. Jakab volt aki még nem igazán tudott politikával foglalkozni.
Nevelőjét, Sir Alexander Livingstont és Skócia kancellárját, Sir William Crichtont viszont annál jobban zavarta a klán növekvő ereje és tervet szőttek a kiiktatásuk érdekében. Ez a „nagyszerű” ötlet az volt, hogy meghívják a Douglasok fejét, Williamet és az öccsét Edinburgh várába egy vacsorára. Az este jól indult, gyanakvásnak nyoma sem volt, hiszen a vár csaknem hazai terület volt a klán számára. De aztán megfordult a hangulat. A vacsora elfogyasztása után desszert helyett egy fekete bika fejét dobták be az asztalra, ami a korabeli Skóciában a halál jelképe volt. A következő pillanatban a két Douglas fiút közrefogták és kihurcolták, majd árulás vádjával halálra ítélték őket. Morbid pillanatokban William tudta, hogy nincs menekvés, így egyetlen kérése az volt, hogy öccsét öljék meg előbb, hogy megkímélje a gyermeket a látványtól. Ennek a katonák eleget tettek, majd őt is kivégezték. Így a király és tanácsadói a vendégjogot megszegve, a 15. század közepén beleírták a történelembe a valódi Vörös Nászt.
A történelem legérdekesebb halálesetei – 1. rész: Trónok harca vs. valóság
