Valószínűleg az előző év egyik, ha nem a legnagyobb meglepetése a Sony által készített új Pókember-film. Sokan mégis kis elvárásokkal ültek be a vetítőterembe, mivel a mai napig benne van az emberek többségében az-az előítélet, hogy az animációs filmek kizárólag gyerekeknek szólnak.
Ezzel szemben a Pókember: Irány a Pókverzum! óriási meglepetést okozott mind a kritikusok, mind pedig a nagyközönség számára, és az elmúlt évek egyik legjobb képregényfilmje lett, sőt az idei Oscar-gálán jelölt a legjobb animációs film kategóriájában.
Órákig lehetne beszélni az emberközeli karakterekről, az egész estés filmeket megszégyenítő történetről, és nem utolsó sorban az átgondolt, megalapozott rasszváltásról, ami minden bizonnyal a filmvilág jelenleg legmegosztóbb vitatémája. Ebben a cikkben a Pókember egyik legnagyobb erősségére, a képi világra koncentrálunk.
Már az előzetesekből lehetett látni, hogy a film egy egészen újnak mondható grafikai megvalósítással operál, azonban valószínűleg nem sokan számíthattunk arra a vizuális „sokkra”, ami a mozivásznon elénk tárult. A műfajt kedvelő olvasóknak teljes mellszélességgel azt tudom ajánlani, hogy mindenképpen nézzék meg ezt a filmet. A felugró gondolatbuborékokkal, az osztott képernyős megoldásokkal olyan, mint egy mozgó képregény. A kétdimenziós háttér és a többnyire előtérben mozgó háromdimenziós karakterek azt a hatást keltik, mintha a szereplők a lapok oldaláról robbannának ki. A képregényes élményt tovább növeli a stop-motion technikára emlékeztető, kissé szaggatott mozgás és a már fentebb említett, hirtelen hanghatásokra Miles feje mellett megjelenő szövegbuborékok. Ezek az „élesebb” képregényes hatások, mint például az osztott képernyőre váltás, egyáltalán nem vesznek el a moziélményből.
A film minden egyes megnyilvánulása indokolt és hozzáad mind a történethez, mind a humorfaktorhoz. A megtekintés előtt utánanéztem egy kicsit laikusként ennek a szubkultúrának, és már azzal a minimális tudással is hatalmas élményt okozott a film. Látszik, hogy a Sonynál hatalmas tisztelettel fordultak a téma felé, beledolgozták a grafikai megvalósításba az évtizedek alatt alkalmazott képregényes stílusokat. Az amerikai képregény Platinum korszakától kezdve, egészen a modern megvalósításokig, mindent felölel és végig jár a Pókember játékideje alatt. A pöttyözés, a sraffozás és a különböző árnyékolási technikák egymást váltogatják képkockáról képkockára. Ennek hatására a Pókember-animáció folyamatosan új és új grafikai világot mutat, de pont annyira, hogyha valaki nincs tisztában a képregénykultúrával, akkor se legyen zavaró számára. Fantasztikus látni, ahogy az elmúlt évtizedek képregényes korszakai egyszerre jelennek meg a filmvásznon. Azonban, ha ez nem lenne elég, a rendezők a 2014-es The Amazing Spider-Man képregényt vették alapul, valamint ahhoz kapcsolódó kiadványait. Ebben a sorozatban találkozhattunk először a különböző karakterekkel, akik a filmben ugyancsak megjelennek.
Nagyon fontos kiemelni, hogy a Pókember: Irány a Pókverzum! című alkotásban tényleg minden részletnek szerepe van. Ha ez nem így történne, akkor a Pókverzum csak egy gyönyörű képi világgal és jól megírt történettel operáló film lenne. A Sony viszont sokkal többet hozott ki az alapötletből. Ha volt is bennem valaha olyan érzés, hogy az animációs filmek a gyerekeknek szólnak, akkor az a film lezárása után véglegesen ki lett irtva belőlem. A Pókember: Irány a Pókverzum! a végére teljesen összeáll. A zene, a történet és a képi világ egy egészet alkot, nem lehet külön-külön beszélni többé róla. Minden spoileres kijelentés nélkül csak annyit, hogy a filmnek a vizualitása is egy narratív eszköz, és a megtekintés során érdemes a legapróbb részletekre odafigyelni.
Összességében a Pókember-animáció mind történetében, mind karakterépítésében és vizualitásban ugyancsak az egyik, ha nem a legjobb képregényfilm, ami valaha készült, beleértve ebbe az élőszereplős Marvel mozikat is. Okos, átgondolt, érzelmes. Az ember szinte el is tudja felejteni, hogy nem egy élőszereplős filmen ül. Minden korosztálynak bátran merem ajánlani.
Kiemelt kép: polygon.com
