Hollywoodon túl is van élet, máshol is csinálnak jó filmeket, a 2009-ben készült 3 félnótás / 3 idiots (nem értem miért nem lehetett szó szerint fordítani a címet) Bollywood (Mumbai a hindi nyelvű filmgyártás központja, az egyik legnagyobb filmgyártó helyszín Amerika után) egyik sikerterméke, számos díj, pozitív nézői visszajelzések, 8,4-es IMBd-s értékelés. Ha egész életedben csak egy indiai filmet nézel meg, ez legyen az.
A 3 félnótás főszereplője három barát, három mérnök hallgató, akiknek életútját mutatja be a történet, különböző háttér, más-más vágyak és mégis mindhárman a mérnöki karon kötnek ki, mert Indiában ha fiúnak születsz mérnök leszel, ha lánynak orvos. Farhan természetfotós szeretne lenni, van is hozzá tehetsége, de szülői nyomásra mérnöknek jelentkezik, Raju a családját akarja kiemelni a szegénysorból, azonban félelmei és a rá nehezedő nyomás miatt szorong, nem tudja élvezni az életet, Rancho pedig a társaság lelke/motorja tanulni szeretne és közben jól érezni magát, kissé különc, makacs, nem tudja elfogadni a társadalomba oltott törvényeket, szokásokat, ezzel a magatartásával sokszor bajba keveri barátait, megnehezíti tanulmányukat. A történet onnan indul, hogy Chatur, az évfolyam strébere fogad Ranchóval, hogy 10 év múlva ki lesz a sikeresebb. Szeptember ötödikei napon felhívja Farhant, mert letelt a határidő, viszont Rancho nem jön el a megbeszélt találkozóra, elindulnak hárman, a két félnótás és a stréber, hogy megkeressék a diplomaosztó után eltűnt Ranchót, a harmadik félnótást.
Miközben utaznak, hogy Chatur (az örök második, természetesen Rancho mögött, akinek megerőltetnie se kell magát a sikerért) a vetélytárs orra alá dörgölje sikerességét, biztosítsa győzelmét, Farhan és Raju pedig látni akarják rég elveszett barátjukat, ebből egy érdekes road movie alakul, váltásokkal, hosszú flashbackekben megismerhetjük egyetemista hőseinket. Bemutatják barátságukat, az együtt megélt kalandjaikat, a Vírussal, az egyetem vezetőjével való „harcukat” és ebből egy komikus, olykor, a megfelelő helyeken drámaiság keletkezik.
Mitől jó film?
Varázslatos indiai tájak, remekül fényképezett nagytotálban, kellemes hindi zene aláfestésnek, táncos-énekes betétek, a könyvekhez, internethez képest egy teljesen más India, ahol nem csak a mérhetetlen szegénység és mocsok dominál, hanem helyette a társadalmi, szülői elvárásokra és az emberi kapcsolatokra helyeződik a hangsúly. A szereplők hol angolul, hol hindi nyelven szólalnak meg, random dalra fakadnak, filmbe épített zeneszámok, táncos koreográfiával egy olyan filmben, ami egzotikus, mégis az európai szem-fül számára is rendkívül fogyasztható, mi több élvezhető, szórakoztató.
A film hosszú, nagyon hosszú, 2 óra 50 perc, mégse unalmas, nem kezével malmozik az ember közben, nem azt várja, hogy mikor lesz vége, vagyis várja, csak azért, hogy megtudja, amit meg kell tudnia. Logikusan felépített, lassan adagolja az információt és végig leköti a figyelmet, egyetlen kritika talán a túlzott érzelmi megnyilvánulás (sok a sírás a filmben, sírnak örömükben, bánatukban).
A 3 félnótásnak az a rövid üzenete, hogy kövesd az álmaidat, merj saját magad lenni, ami a pénzorientált, sikert hajszoló világban nehéz (lehetetlen?). A film elgondolkodtat, szórakoztat, életre való tanácsokkal lát el, kapunk tőle izgalmat, drámát, romantikát, olyan, mint az élet, egyszeri megtekintésre mindenképpen ajánlott, nem véletlenül lett Bollywood legsikeresebb filmje.
