Akár az HBO-s A hátrahagyottak (The Leftovers) kistestvére is lehetne Christopher Keyser The Society, azaz A Társadalom című sorozata, ha nem csak tinédzserekről szólna, akiknek újra kell építeni a társadalmukat.
A 2019 májusában debütált, egyelőre mindössze 10 részes amerikai sorozat sok részletében fájdalmasan aktuális a jelenlegi helyzetben, nézése közben pedig folyamatosan ott lebeg a fejem fölött az a kérdés, hogy vajon én mit tennék a karakterek helyében.
New Ham városában hetek óta éktelen, elviselhetetlen bűz terjeng, az iskola falára pedig valaki graffitivel egy bibliai idézetet festett fel, ennek ellenére látszólag ugyanúgy folyik az élet, ahogy mindig, a város vezetősége pedig igyekszik tenni a kellemetlenségek ellen. Akiket talán a legkevésbé zavarnak a szagok, az a város fiatalsága, a helyi középiskola diákjai, akik épp egy hosszabb kirándulásra indulnak, de az egy vihar és földcsuszamlás miatt véget ér, még mielőtt igazán elkezdődhetne. Így a diákok kénytelenek visszafordulni, azonban mire visszaérnek a város teljesen kiürült, a további napokban pedig kénytelenek észrevenni, hogy semmi más nincs körülöttük, csak végeláthatatlan erdős terület.
A sorozat cselekménye azonban aligha feszegeti azt, hogy mi történt a diákokkal, a hangsúly azon van, ami a címet is adja. Egy maroknyi tizenévesnek újra kell építenie egy civilizált társadalmat, azt pedig kordában tartani egy olyan időben, amikor a fiatalok már csak a korukból adódóan sem akarnak civilizáltan viselkedni. Ezt a legjobban az bizonyítja, amikor rájönnek arra, hogy teljesen egyedül vannak, óriási bulit rendeznek, amelyet a város templomába is bevisznek, majd napokon keresztül ignorálják a furcsaságokat és reménykedve várják a szüleik, valamint a lakosság többi részének felbukkanását.
Már a legelső részben sem feszültségmentes a diákok közti viszony, amikor még látszólag minden rendben van, a későbbiekben viszont az ártatlan iskolai rivalizálások nagyobb méreteket öltenek, a csendes, visszahúzódó, a hétköznapokban esetleg enyhe viszolygást kiváltó karakterek pedig elszabadulnak. Van köztük gyilkos, pszichopata és olyan is, aki csak az elszenvedője más tetteinek, az újfajta létezés pedig gyakran a lehető legrosszabbat hozza ki az amúgy is deviáns karakterekből, míg másokból vezetőt, szakácsot, orvost formál, bármit, amire egy fejlett, nem utolsó sorban pedig kulturált társadalomban szükség van.
A civilizált társadalom újjáépítésének központi témája mellett a sorozatban helyet kap a homoszexualitás, valamint a kiközösítés is, a karakterek között pedig van afroamerikai, ázsiai és muszlim vallású, ám ezek egyelőre nem szülnek konfliktusokat.
Emellett persze foglalkoztatja őket, hogy mi történhetett velük, de sokkal nagyobb hangsúlyt kap a túlélésért vívott küzdelem, a karakterek egyéni problémái, valamint az arra való ráismerés, hogy előbb-utóbb minden élelmiszert felélnek majd, és alternatív megoldásokat kell találniuk az élelmezésre, még mielőtt beköszönt a tél.
Korábban talán abszurdnak tűnt volna, a jelenlegi helyzetben azonban fájdítóan aktuális a jelenet, ahogy a sorozat szereplői igyekeznek a lehető legtöbb élelmet felhalmozni, és képesek olyan dolgokért vérre menni, mint néhány elem és zseblámpa.
A karaktereket alakító színészek túlnyomórészt feltörekvő fiatalok, többüknek ez az első komolyabb szerepe, vannak köztük azonban már gyermekszínészként ismertté vált nevek is, mint például a főszereplőt, Allie Pressmant megformáló Kathryn Newton, akit láthattunk már a 2012-ben megjelent Parajelenségek 4. részében és rendszeresen felbukkanó mellékszereplő a 15. évadnál tartó Odaát (Supernatural) című sorozatban is.
A The Society tehát – bár nincs köztük tudatos összefüggés – pont a másik oldalát mutatja be a The Leftovers-nek, melyben a világ lakosságának 2%-a tűnt el nyomtalanul, itt pedig úgy tűnik, pusztán ennyi maradt; egy középiskolányi lassan megvaduló fiatal és furcsa bibliai jelenségek.
