A Most múlik pontosan az alternatív rock szféra kiemelkedő alkotása, amely egy népzenei interpretációval országos himnusszá vált, összecsengve milliók élményével, történeteivel. A popdal státuszon már jócskán túlnőtt a dal; a nagyérdemű úgy viszonyul hozzá, mint egy népdalhoz szokás. Átéli, magáénak tudja, ünnepélyesen kezeli, nélkülözve a gépies bálványozást és a kritikátlan elfogadást a kapcsolódásból.
Születési körülmények
A Quimby dekadens, underground élményvilága, jelensége annak ellenére, hogy rétegzeneként funkcionált, már emblematikussá tette a zenekart az ezredfordulóra, olyan albumoknak köszönhetően, mint a Majom-tangó, vagy az Ékszerelmére. A zenekar pályaíve alighanem folyamatosan fejlődött, amikor is Kiss Tibi, mint főszereplő-frontember elvonóra nem került drogproblémái miatt. Ez leállította és bizonytalanná tette a zenekar működését. A rehabilitáció azonban inspiráló időszaknak bizonyult – 2005-re elkészült a Kilégzés című album, a megtisztulás fázisain, tapasztalatain keresztül szerzett dalokkal. A lemezzel az alternatív szféra küszöbén átlépett a zenekar egy átfogóbb közönség, szélesebb fogyasztói réteg felé. A Most múlik pontosan a Kilégzés lemez hangulatvilágától nem tér el, változatos szerkezetének fontos építőeleme, kultikus balladája, amely nem üt el a többi dal egyébként is magas színvonalától.
A dal fordulópontja 2008-ban következett be, amikor is helyet kapott az Csík zenekar repertoárjában. A részben népzenét, részben világzenét játszó magyar együttes ekkor kezdett el átdolgozni olyan popdalokat, amelyeknek eszmeisége, mondanivalója, allegóriái összefüggésbe hozhatóak a népi érzésekkel, motívumokkal. A Most múlik pontosan Csík-feldolgozásának sikere tagadhatatlan volt, innentől kezdve új röppályára került a dal, amelyen befutotta útját a közkinccsé válás felé. Keresztelőn, esküvőn, temetésen, tehetségkutatón, számtalan művész előadásában, magyarul, angolul és spanyolul is része hétköznapjainknak a dal.
„Nem kellett volna így elrontani ezt a népdalt”
A Most múlik pontosan néhol gyanúba keveredett azzal kapcsolatosan, hogy eredendően szerzői dal-e, vagy pedig kollektívan formált népi alkotás. Hogy mitől hat autentikusan, és lesz ismerős a dal az emberek számára, arra nincs evidens válasz. Az elengedés bús romantikáját énekli meg, a kellemet és a bujaságot sem nélkülöző szöveggel. Hosszú évek lázas, beteges hajszolásából és feszültségéből való kioldás, kiszabadulás, a szükséges veszteségek fájdalmával, de egy letisztult és igazabb valóságba érkezéssel. „Furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő” – a mámorok elszállnak, maradunk mi és az életünk. Ahogy a szerző, Kiss Tibi mondja a dalról, bármivel behelyettesíthető az elengedés mögötti konkrétum, szerelem, narkotikum, egy emlék, egy utazás, egy szellentés – nincs kontextus, ahol idegenszerűen hatna a tartalom. Ehhez hozzájárul a dal nemes egyszerűségű szépsége is.
Azóta szüntelen
őt látom mindenhol.
Meredten nézek a távolba,
otthonom kőpokol.
Szilánkos mennyország,
folyékony torz tükör.
Szentjánosbogarak
fényében tündököl.
Ezek a gyermeki tisztaságú mesés, furcsa és ábrándos sorok alighanem működésbe hozzák bennünk a legféltettebb belső kisszobát. Ahogy Platón mondja: a szép láttán a lélek megriad, megrezzen, mert olyasmit szólítanak benne, amit nem kívülről, az érzékeken keresztül vittek bele, hanem ami mindenkor megvolt benne egy tudattalan rejtekében. Az ide vezető út megnyílik ezekkel a bűbájos, rokokós szóösszetételekkel, paradicsomi történetből kölcsönzött költői képekkel.
A Csík-feldolgozásból egyébiránt hiányzik az „indián lidérc kísért itt bennem…” szövegrész, Majorosi Marianna énekesnő elmondása szerint azért, mert nem tudtak mit kezdeni vele, nem tartották hitelesnek előadásukban. Mit is jelent ez a sor? Felmerülnek kérdések, és elképzelhető, hogy a Quimby féle groteszk, olykor pátoszos megoldások öncélúnak, giccsesnek, üresnek tetszenek egyesek számára. Ez mindazon nem változtat, hogy a dal összeségében működik, dallamvezetése megható, szövege pedig különös élményt rejt magában. A Most múlik pontosan mellett több Quimby-dal is szolgált már népzenei feldolgozásként (Pl: Sehol se talállak, Ajjajaj, Autó egy szerpentinen stb…), ebből következtethetünk, hogy a szerzői véna valahol a bohémság és a romantika környékén nagyon is rímel a hagyományos magyar néplélekre, kultúrára.
Hogy a dal a 2010-es évekre túlnőtt a zenekaron, azt a Quimby is érzékelte, többször beszéltek arról, hogy nyomást jelent számukra a Most múlik pontosan, és nem feltétlen játszák a koncertjeiken. 2015-ben Lévai Balázs dokumentumfilmet forgatott a dalról Engedem, hadd menjen címmel. A filmben nagy szerepet kap a generációk óta zenei stílusukat őrző falusi prímások, a popzene felé gesztust tevő, emiatt a népzenei rétegtől kritikát szenvedő népzenészek világa, az individualista rockszféra ugyancsak. A különböző irányú zenei hozzáállások a film szerint találkozni tudnak a dalban.
Kiemelt kép: Bátori Gábor „Jim”
