A Gasztrosorok nevű rovatunkban szeretnénk veletek megismertetni olyan hagyományos magyar ételeket, amelyek egy tájegységen, településen vagy egy népcsoportnál jellemzők. Az első cikksorozat képzeletbeli asztalára minden alkalommal úgy helyezzük el a terítéket és a különleges ételeket, hogy azokat saját, személyes benyomásainkkal is megfűszerezzük, így okozva maradandóbb élményt.
A húsvéti ünnep köré számos meghatározó esemény kötődik, amely többek között a valláshoz, gasztronómiához vagy néphagyományokhoz kapcsolódik. Bár mindegyikről lehetne egy-egy cikksorozatot indítani, talán nem ér senkit sem meglepetésként, hogy a húsvét kapcsán a gasztronómiát vizsgáljuk meg kicsit közelebbről.
A Gasztrosorok húsvéti asztalára ezúttal a kalács kerül, amely az ünnepkör egyik jelképes étele. Pontosan egy évvel ezelőtt volt szerencsém megismerkedni a kalácskészítéssel az elejétől a végéig, hiszen én dokumentáltam Rózsi néni mozdulatait a Közi Horváth József Népfőiskola Gasztrotanfolyamán.
Az elkészítéshez a következő alapanyagokra lesz szükség: liszt, cukor, vaj, tej, élesztő, citromhéj, tojássárgája, mazsola és só.
Az első lépés, hogy egy kisebb adag tejben az élesztőt fel kell futtatni. Közben a további összetevőket egybe gyúrjuk, mégpedig úgy, hogy a vajat felolvasztjuk. A tésztát, amihez már a felfuttatott élesztőt is hozzáadtuk, addig gyúrjuk, ameddig egy formás gömbbé nem tudjuk varázsolni. Természetesen a gömbvarázslat közben plusz lisztet érdemes mindig hozzáadni, így kevésbé lesz ragacsos. Miután kész a kis gömböcünk, egy 25–30 percre félretesszük és pihentetjük, hogy keljen egy kicsit.
Amíg a tészta nyugalmi állapotban megkel, addig éppen van időnk arra, hogy az eddigi Gasztrosorokból kiválasszunk egyet és elolvassuk, hogy a következő konyhai kalandunkhoz inspirációt gyűjtsünk.
Miután letelt a kelesztési idő, a tésztagömböt annyi részre vágjuk, amennyiből készíteni szeretnénk a fonást. Ez alapesetben három, de természetesen a képességeinkhez mérten több is lehet. A felvágott darabokból ugyancsak gömböket formázunk, és további 10–15 percre pihentetjük őket.
Ezután a megpihent gömböket kézzel elkezdjük sodorni, hogy egy henger alakú tésztaformát kapjunk, amelyeket majd össze tudunk fonni. Előbb a tészták egyik végét összecsípjük, utána lágy mozdulatokkal elkezdjük őket összefonni.
Miután a fonással végeztünk, egy egész tojást felverünk és módjával bekenjük vele a kapott nyers rétesünk tetejét. Mivel pihenésből sosem elég, így a tojással kezelt kalácsot újra félretesszük és a duplájára kelesztjük. Ezt követően ismét bekenjük tojással a tetejét, és már mehet is a sütőbe, ahol gyönyörű aranybarna színt kap a külseje és puha sárgás színt a belseje.
A kalács elkészítése tehát egyszersmind sok pihenővel és rendkívüli odafigyeléssel jár. Rózsi néni pontosan megmutatta, hogy a tészta milyen finom bánásmódot kíván meg, hiszen a gyengédségünk a kalács minőségén is visszaköszön majd.
A hozzávalókból kimaradt a szeretet, ami mindenképpen bele kell hogy kerüljön már a tészta gyúrásánál, hiszen ha ez szerepel a kalácsban, az mindenki arcára egy mosolyt csal az ünnepekben is.
