Dalelemző cikksorozat a legnagyobb hatású magyar dalokról.
Öngyilkosok dala
Az 1930-as években több budapesti folyóiratban is beszámoltak öngyilkosságokról, amelyek összefüggésbe voltak hozhatóak egy bizonyos Szomorú vasárnap című dallal, annak kottájával, hallásélményével, vagy a búcsúlevelekbe írt szövegével. Hamarosan nemzetközi lapok is átvették a hírt, miszerint van egy magyar alkotás, ami félelmetes hatással van az emberekre. A dal hátterének legendásítása és a média által gerjesztett szenzációja szépen lassan világhírűvé tette a szerzeményt.
A Szomorú vasárnapot azóta lefordították 18 nyelvre, olyan nemzetközi hírességek is feldolgozták mint, Ray Charles, Louis Armstrong, Marienne Faithfull, vagy Billie Holiday, alighanem nyugodtan nevezhetjük az egyetlen magyar világslágernek. Jóllehet világraszóló akkordmenete, bámulatos dallamvezetése valóban örökéletűvé teszi az alkotást, sikerében minden bizonnyal nagy szerepet játszott a sajtó által generált képzettársítás. A dalt az újságcikkek, filmek, pletykák misztifikálták, mígnem a hallgatóság felruházta egy mögöttes tartalommal, miszerint a kísérteties dal halálvágyat ébreszt – ez vonzóvá és érdekessé tette szélesebb körökben. A hátborzongató anekdoták olyan emberek figyelmét is felkeltették, akik nem különösebben értékeltek volna egy gyászos, nehézkes, lírától túlcsorduló zenét.
Seress Rezső, a dal szerzője ugyan többször felháborodott azon, hogy a sajtó a 40-es évek Magyarországának egyébként is magas öngyilkossági rátájával egy lapon említi a szerzeményét, ám életével később ő is rá erősített dalának mítoszra. Az 50-es évekre elképesztő vagyona gyűlt össze a dal jogdíjaiból egy amerikai számlán, fóbiái miatt azonban sosem ment ki érte. A második világháború borzalmait túlélve folytatta zenei karrierjét, görcsösen ragaszkodva azon vendéglőkhöz, ahol karrierje kezdetét vette (Kispipa, Kalács). A negyvenes évek széles körű népszerűsége és elismertsége után szépen lassan kiment a „divatból”, a beat zene berobbanása pedig megpecsételte a bárzongorista sorsát. Ezt követően egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után a kórházban egy dróttal fojtotta meg magát.
A Szomorú vasárnap című dala öngyilkossági asszociációkkal jár együtt azóta is, a popkultúrát, a köztudatot bejárva. A külső burok mögött azonban valóban a magyar könnyűzene egyik legdrámaibb és legváratlanabb dala húzódik.
Egy szomorú vasárnap élményei
A polgári életben a borongós, szentimentális érzések elsődleges kiváltója a lusta, tehetetlen vasárnap délelőtt. Tekinthetünk erre az időszakra mint átmeneti pillanatra a társadalmi struktúrák egy légüres terében, ahol a konkrét feladatok hiánya lehetővé teszi, hogy feltűnjenek előttünk egzisztenciális problémáink. A hétköznapi életünket uraló gyakorlatias gondolatokon kívül többnyire filozofikus képzelgés, parttalan álmodozás, szomorú romantika vár ránk. Ez az állapot szüli meg a művészetet, ebben a helyzetben érzékenyülünk el az élet mély, kibogozhatatlan zűrzavarától, ekkor fordul a vallásos ember Isten felé, az „Úr napját megszentelve”. Ez az a pillanat, amelyet átél és elbeszél a Szomorú vasárnap vers zenéje, templomi hangulata. Allegorikus helyzete – mikor az ember felvállalja élete értelmetlenségének gondolatát – örök művészeti kiindulópont.
Seress–Kalmár–Jávor
A szövegről, a zenei kompozícióról és az előadásmódról együttesen kell beszélnünk, hiszen tökéletesen rakódnak egymásra azok rétegei, kiegészítve és felerősítve a hatást. Az autodidakta zongorista Seress elsődleges énekese Kalmár Pál volt, aki ugyancsak világhírnévre tett szert a dal hangfelvételével. Ezen a felvételen a 40-es évek ízlését tükröző színpadias műdalénekesi előadásmódja mai füllel talán giccsbe hajló, de mindenekelőtt megindító, kimunkált, és végletesen elegáns. Teljes átéléssel, lélegzetelállító pontossággal követi a dal dinamikáit egyszerre idézve sanzonos és lokálszínpadi énekstílust. Seress és Kalmár munkakapcsolata olyan egyéb slágereket eredményezett, mint a Szeressétek egymást, gyerekek vagy a Ha minden véget ér.
A szöveg Jávor László költő alkotása, aki feleségétől való elválását dolgozta fel a versben, miközben célzottan írt a már meglévő zenei alapra. A szövegben megjelenő beletörődő agónia feloldása az elmúlásban, a vallásos érzületben, az utolsó halálos találkozásban történik meg. A nagyívű érzelmeket a dal utolsó sora azonban zárójelbe teszi, csupán egy szomorú vasárnap fejtegetéseit halljuk az elegancia határin belül maradva.
A dal lemondó és pesszimista voltára sokan a világháború kontextusából következtetnek, de egyértelműen a személyes érintettség, a privát fájdalom buzgó megélése teszi élővé az alkotást. A kompozícióra született első, „vége a világnak” című szöveg elnagyolt világfájdalma talán pont ennek hiányában kopott ki a köztudatból.
Utolsó vasárnap
kedvesem gyere el,
pap is lesz, koporsó,
ravatal, gyászlepel.
Akkor is miránk vár,
virág és koporsó.
Virágos fák alatt
utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy
még egyszer lássalak.
Ne félj a szememtől,
holtan is áldalak…
Utolsó vasárnap.
Azóta megszámlálhatatlan alkotás született akár a notórius szomorúság, akár az öngyilkosság jegyében, ezekre reflektálva. A könnyűzene fejlődésével és bővülésével általánossá vált, hogy zeneszerzők, előadók deprimált érzéseket élnek meg, fejeznek ki dalaikkal. A 40-es években viszont mindez extremitás volt, a felsőközéposztálybeli elegancia, előkelőség, közérthetőség határait szétfeszítve. A Szomorú vasárnap ezzel új utakat nyitott a popzenének, míg önmagában megmaradt egy utánozhatatlan pátosszal, méltósággal, kimeríthetetlen misztikummal bíró dalnak, szomorú vasárnapok elsőszámú háttérzenéjének.
Kiemelt kép: erdelyinaplo.ro
